Jeney Éva (1963–2019)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2019. január 19-én, életének 56. évében elhunyt Jeney Éva, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az Irodalomelméleti Osztály tagja, az intézet tartalomszolgáltató portálja, a reciti főszerkesztője.

Jeney Évától az Irodalomtudományi Intézetben 2019. március 1-én búcsúztunk el az Eötvös Könyvtár olvasótermében.

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

JeneyEva

Jeney Éva emlékére

Éva úgy ment el, ahogy élt – halálos betegségének titkát megtartotta, nem akart az előtérbe kerülni, nem akarta magára irányítani a figyelmet, bármiből kivonni magát; mindvégig (mint később kiderült: a halál árnyékában is) segítőkész, kíváncsi, tervekkel teli és tevékeny volt. Kegyes csalás volt.

Annál inkább lesújtott mindannyiunkat a hír: 2019. január 19-én Jeney Éva meghalt.

Varázslatos személyiség volt: kedves és humoros, nagyon odafigyelő, kollegiális és önironikus, alapos és elmélyült. Olyan ember, akivel öröm volt együtt lenni, beszélgetni – akár a szakmáról, akár bármi másról. Intézeti együttléteinket – amikor az Elméleti Osztály és a reciti között cikázott, vagy mikor hova hívták – ez a derű és nyitottság, a közös gondolkodás és tervezgetés, vita jellemezte.

Saját munkálkodására, kutatásaira, szervező és kutatói tevékenységére szinte szót sem vesztegetett. Úgy kellett kihúzni belőle, mivel is foglalkozik éppen – és ő mindenről úgy számolt be, mintha csak véletlenül, mellékesen került volna éppen ahhoz a témához. Valahogy belecsöppent annak idején a nagy francia filozófus és irodalmár, Paul Ricoeur életművének tanulmányozásába, akiről könyvet írt (A metafora és az elbeszélés bölcselete: Paul Ricœur irodalomelmélete. Budapest: Akadémiai Kiadó, 2002) és akit fordított; véletlenül odakeveredett a fordításelmélethez, amelynek egyik legjobb hazai szakembere lett, könyvsorozatot szerkesztett róla, és számos módon segítette elő hazai elfogadtatását; úgy alakult, hogy megtalálta a biblioterápia, amelynek tökéletesen ismerte nemzetközi szakirodalmát, könyvet írt (Nyitott könyv: Irodalom, terápia, elmélet. Budapest: Balassi Kiadó, 2012), különszámot szerkesztett róla, és tanította is; bevonódott Kuncz Aladár életművének gondozásába, akinek főművét kritikai igényű kiadásban adta ki; belekóstolt a szerkesztésbe a recitinél, és aztán úgy alakult, hogy nélkülözhetetlenné vált; és így tovább. Mindezeknek a területeknek páratlanul felkészült ismerője volt, de saját szerepét mindig kisebbítette, bagatellizálta, és soha nem ült rá a babérjaira – sőt nem is szívesen számolt be hazai és nemzetközi sikereiről.

1988-ban végzett Kolozsváron, de azután az ELTÉ-re is járt. Egyik fontos tanára-mentora Szegedy-Maszák Mihály volt: tőle tanulhatta azt is, hogy mindig nagyon alapos felkészülésre, a magyar és külföldi szakirodalom beható ismeretére van szükség, az írásban pedig átláthatóságra, érthetőségre, kellő alázatra, iróniára és a bizonytalanságok elismerésére. Így azután minden, amit írt, élvezetes és tanulságos, olvasmányos és tudós munka. Hol névvel, hol csak a háttérben rengeteg szöveget segített világra jönni, végső formában publikálni: fordított, szerkesztett, fordítást ellenőrzött, rengeteg időt töltött mások szövegeivel.

Szerény, szeretetreméltó, nagy tudású ember volt Jeney Éva.

Csak ez a volt - ez nagyon fájdalmas.

Kálmán C. György

 

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata