A krakkói Jagelló Egyetem, a Varsói Egyetem és a Region and Nation Literature Association (RNLA) Aftermath – The Fall and the Rise After the Event címmel rendezett nemzetközi konferenciát október 25–26-án. A helyszín a Ryneken (a főtéren) található rendkívül impozáns International Cultural Center volt. Az arányokat jól jellemzik az alábbi számok: öt kontinensről, huszonhárom országból érkezett csaknem kilencven előadó. Ez egyrészt dicséri a szervezők munkáját (ki kell emelni a házigazdák, Robert Kusek, Beata Piątek és Wojciech Szymański érdemeit), másrészt a sokféleség az említett RNLA-nak is köszönhető: az angol nyelvű irodalmak kölcsönhatásainak vizsgálatára a nyolcvanas években létrehozott szervezet (amelynek néhány éve egyébként Pécsett is volt konferenciája) Kanadától Indiáig, Dél-Afrikától Új-Zélandig szinte minden olyan országból tudott mozgósítani kutatókat, ahol az angol nyelv honos. Ennek ellenére nem volt kizárólagos az anglisztika: lengyel, francia, német, algériai, izlandi vagy éppen magyar témák is helyet kaptak a konferencián.

Jó választásnak bizonyult a hívószó is, sokan tudtak kapcsolódni hozzá. Hiszen évtizedek óta megszokhattuk, hogy valamilyen poszt-állapotként írjuk le jelenkorunkat: „postwar”, „postcolonial”, „postmodern”, „post-postmodern”, a sor folytatható. Sőt, egyre több szó van a poszthumán jövő lehetőségéről, nemcsak a science fiction jól ismert vízióiban, gyanús futurológiákban és népszerű apokaliptikákban, hanem például az ökokritikai gondolkodásban, amint erről néhány előadó, többek között Małgorzata Sugiera (Jagelló Egyetem, Krakkó) beszámolt. Bruno Latour Facing Gaia című 2017-es könyvét érintve arról is értekezett, hogy az ember utáni Föld lehetőségének közelkerülése hogyan érinti a kortárs természetfogalmat, művészetet, irodalmat.

A Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetében 2018. november 14-én

The Asymmetry of Cultural Transfer 
(A kulturális transzfer aszimmetriája) 

címmel  tartott angol nyelvű előadást Kappanyos András, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos tanácsadója, az intézet Moderm Magyar Irodalmi Osztályának vezetője. 

Kisebb-nagyobb mértékben minden irodalmi mű előzetes tudásra támaszkodik, amely elvárhatóan jelen van már az olvasó elméjében. Ez a tudás annak a fikciós univerzumnak az elemeire és viszonyaira vonatkozik, amelyben az irodalmi mű által bemutatott jelenségek végbemennek, és ez a fikciós univerzum rendszerint jórészt azon az univerzumon alapul, amelyet a szerző és olvasója egyaránt ismer. A kulturális távolság növekedésével a fikciós univerzum „megbízhatósága” radikálisan csökken. Egy fordítás átlagos olvasójánál nem számíthatunk az átlagos anyanyelvi olvasó természetes otthonosságára; a fordítók gyakran a puszta logikai koherencia fenntartása érdekében is kénytelenek beavatkozni, hogy csökkentsék az információs deficitet. Ugyanakkor magának az elvárható előzetes tudásnak az eloszlása sem kiegyenlített: a periférikusabb kultúrák olvasói rendszerint többet tudnak a centrálisabb kultúrákról, mint róluk amazok. Ez az aszimmetria a globalizáció hatására tovább erősödött. Aki „lefelé” (azaz egy domináns nyelvből egy periférikusabbra) fordít, nagyobb mértékben hagyatkozhat az előzetes ismeretekre, mint aki „felfelé” fordít. Ezek a szituációk igen különböző technikákat követelnek, és az előadás ezeket tekintette át, figyelembe véve olyan faktorokat is, mint a forrásszöveg kora vagy a nyelvek struktúrái közötti távolság.

A meghívó és az előadás összefoglalója letölthető.

A Digitális Bölcsészet című folyóirat megjelenése alkalmából a szerkesztőség 2018. november 6-án lapbemutató kerekasztal-beszélgetést rendezett az első szám szerzőinek közreműködésével az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetében Almási Zsolt [PPKE], Bartók Zsófia Ágnes [ELTE], Fodor János [ELTE], Horváth Iván [ELTE], Kiss Margit [MTA BTK ITI], Maróthy Szilvia [ELTE-MTA BTK ITI], Parádi Andrea [PIM], Péter Róbert [SZTE] és Seláf Levente [ELTE] részvételével.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének XVIII. Századi Osztálya és a Magyar XVIII. Század Kutató Társaság a XVIII. századi kutatásokat végző intézményekkel közösen szervezett következő előadására 2018. november 13-án, kedden 16:00 órakor kerül sor.

TÜSKÉS GÁBOR 
Fikció és valóság – a bűn fogalma és retorikája a Confessio peccatorisban

A Confessio peccatoris belső életrajz, mely dokumentálja a küzdelmet Rákóczi személyes, jellembeli és szellemi azonosságáért, új önértelmezéséért. Keverednek benne az önéletrajzi, vallási és politikai műfajok, szövegtípusok és diskurzusok, váltakozik az objektív és szubjektív látásmód, historia és fabula többszörösen egymásra rétegződik. Rákóczi kiterjedt, sokrétű és heterogén vallási, teológiai ismeretekkel rendelkezett, lelki és más dilemmáit ezek eklektikus felhasználásával, heterodox módon adja elő. Világképében túlsúlyban vannak a hagyományos elemek, középpontban az isteni gondviselés, elhivatottság és ítélet eszméivel, valamint a megingathatatlan hittel fejedelmi hatalmának visszaállításában Isten rendelése által. Ugyanakkor bírálja az abszolutista uralkodókat, a klérust, a teológusokat és a jezsuiták túlzott befolyását, s egyértelműen állást foglal a gondolatszabadság és a vallási tolerancia mellett. Az előadás első része azt vizsgálja, mennyiben világítja meg „őszinte elbeszélése” az „igazság”-ot, milyen tényezők nehezítik fikció és valóság viszonyának meghatározását, és milyen értelemben használható a Confessio történeti forrásként. A második rész arra keres választ, hogyan konceptualizálja Rákóczi a bűn fogalmát, milyen retorikai eszköztárat alkalmaz, és felfogása milyen referenciális keretek között értelmezhető.

Az előadás helyszíne: MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, I. emeleti tanácsterem (Budapest, XI., Ménesi út 11–13.).

A meghívó letölthető.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Mondern Magyar Irodalmi Osztálya 2018. október 24–26-án a Zenetudományi Intézet Bartók termében rendezte meg az első világháború „mikrotörténelmi” vizsgálatát célzó konferenciasorozatának harmadik részét Üdvözlet a győzőnek címmel.

A korábbi konferenciák is a háború egyes fázisaira reagáló Ady-verscímek iróniáját igyekeztek kreatívan továbbgondolni és kontextusba helyezni, a háború befejeztét felidézve pedig ez az irónia végképp keserűvé és reménytelenné válik. Ady verse nem nevezi meg a „győzőt”, de – az utólagos események ismerete nélkül – a vereség metafizikai természetét ragadja meg, amelyben az utókor a modern világrend csúfos lelepleződését hajlamos látni, miközben más­hol már érlelődik a húszas évek sosem látott virágzása, már készülnek a modernség kulturális projektumát kiteljesítő és a század arculatát meghatározó művek, mint Az eltűnt idő nyomában, az Ulysses, A varázshegy vagy a Švejk. Ez a kettősség állt a harmadik konferencia középpontjában, ahol az irodalom, zene, képzőművészet, tánc, színház, film, folklór, a tömegkultúra, a korabeli médiu­mok, a köznyelv, a közgondolkodás és a kulturális intézmények történetével foglalkozó előadá­so­k hangzottak el. 

A konferencia részletes programja és az előadások összefoglalói letölthetők.

***

Előzmények:

Emlékezés egy nyár-éjszakára
E nagy tivornyán

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2018. október 30-án vitaülést tartott:

Tóth Gergely 
Neosztoicizmus és rendi szemléletű történetírás?
Lipsius műveinek hatása (és hatástalansága)
Révay Péter De Monarchia et Sacra Corona... című munkájában

Az előadás bemutatta, hogy milyen formában jelentkezik Lipsius műveinek és neosztoikusnak nevezett eszmerendszerének befolyása Révay Péter (1568–1622) posztumusz megjelent nagy országtörténetében (De Monarchia et Sacra Corona… 1659). A főrangú, és művében is a nemesi-rendi világképet érvényesítő tudós koronaőr, bár Lipsiust nagyra becsülte, meglehetősen távol állt a németalföldi szerző nézeteitől, aki köztudottan a korlátlan fejedelmi hatalom mellett érvelt a Politicában (Politicorum seu civilis doctrinae libri sex, 1589). Révay e nyilvánvaló ellentét dacára is tudta hasznosítani Lipsius fő munkáját és az abban írtakat, de csak bizonyos szelekció, illetve megszorítások alkalmazásával. Emellett arról is szó esett, hogy a jeles németalföldi filozófus művei a politikum mellett más téren is hatással voltak Révay históriájára – így olyan alapvető kérdésekben is, mint a régmúlt elbeszélésének és értelmezésének lehetőségei.

Az előadóról: 

Tóth Gergely az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Fő kutatási területe jelenleg Bél Mátyás és Révay Péter műveinek kutatása és kiadása, valamint a kora újkori magyarországi történetírás és múltszemlélet.

A meghívó letölthető.

Jankovics József, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának nyugalmazott főmunkatársa, az intézet egykori igazgatóhelyettese az MTA Főtitkári Kutatói Elismerés kitüntetésben részesült. Az ünnepélyes díjátadóra 2018. október 18-án került sor az MTA székházában.