A magyar identitás Pittsburghben, Josephine Baker Budapesten
A magyar identitás Pittsburghben,
Josephine Baker Budapesten
Szollát Dávid beszámolója az AHEA 44. konferenciájáról
2019. április 4–6. között rendezték meg az American Hungarian Educators Association (az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete) éves konferenciáját a Pittsburghi Egyetemen (University of Pittsburgh).
A pennsylvaniai Pittsburgh, a hajdani acélipari központ gazdasági válságok és környezeti katasztrófák után építette újra magát. Oktatásra, kutatás-fejlesztésre, informatikára és gyógyászatra alapozott sikeres városfejlesztési korszakát nem véletlenül nevezik „pittsburghi reneszánsz”-nak. A háromszázezres városban hét egyetem található, a kisváros méretű campuson pedig katedrálisa van a tudásnak. Irigylésre méltó, hogy itt valóban él a tudás kultusza, és az egyetemekre építik a jövőt. (Pittsburghről részletesebben külön cikkben írtam.)
A konferenciát szervező AHEA az amerikai magyar emigráció egyetemi értelmiségének nagy múltú szervezete. Az egyesület tudományszervező, közösségépítő és tehetséggondozó munkája igen szerteágazó. Az éves konferenciákon kívül (a negyvenötödiket jövőre Pécsen rendezik) támogatnak hungarológiai kutatásokat, díjakat adnak ki, melyek közül a legújabb a tavaly elhunyt, legendás alapítóról, Várdy Béla történészprofesszorról elnevezett emlékdíj, amelyet az arra érdemes fiatal történészek kapnak. Az egyesület fenntart egy igen magas színvonalú nemzetközi digitális folyóiratot, a Hungarian Cultural Studiest. A Louise O. Vasvári főszerkesztésében megjelenő fórum jól ismert a szakmai körökben, az Irodalomtudományi Intézetből is egyre több kolléga publikál a lapban.
A konferencia fő témája az identitás volt (Identity: Hungarian, European, Global?), ehhez szolgált jó gondolatébresztőnek Kenyeres János (ELTE, University of Toronto) nagy ívű, kétszáz év magyar irodalomtörténetét átfogó nyitóelőadása magyar írók különböző, a nemzeti identitást firtató írásainak hosszú soráról. A konferencia több mint negyven előadása történelmi, irodalmi, alkalmazott nyelvészeti, folklórtudományi, kultúratudományi témakörök szerint rendeződött. A gazdag programról lehetetlen részletesen beszámolni, de az előadások absztraktjai az AHEA honlapján olvashatók.
Az irodalmi előadások közül inspiráló volt Laura Pritchard (Harvard University) Dada and Futurist Soundscapes of Hungary című prezentációja, aki újra megerősítette azt a tapasztalatot, hogy a magyar avantgárd továbbra is nemzetközi kutatási téma. James V. Pavlish (John Carroll University, Cleveland, OH) Csáth Gézáról szóló előadása váratlanul, mégis találóan kapcsolódott a magyar identitás kérdéséhez. Pavlish azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy Csáth Gézát – Csáth saját, Ópium című elbeszélése alapján – egy drámai értékrendváltozást hozó kor tragikus alakjaként érdemes és méltányos szemlélni. Pavlish elemezte Kosztolányi Csáth-verseit, köztük az 1920-as Csáth Gézának címűt, amelyben Csáth sorsa, betegsége, elvesztése szorosan összekapcsolódik a háború és a Trianon utáni időszak veszteségtapasztalatával. Pittsburghben tájékozódhattunk az észak-amerikai magyar emigráció íróinak munkásságáról is. Többek között Szentkirályi Endre jóvoltából, aki a hajdan „második legnépesebb magyar város”-nak nevezett Cleveland magyar hagyományainak kutatója. István Esterhásról szóló előadása után Szentkirályi frissen megjelent könyvét, az Eire-tó parti város magyar közösségéről szóló nagyszabású monográfiáját is kézbe vehettük. (Magam is ebben a szekcióban adtam elő Narrative Style and Gender Relations in the Creative Relationship of Miklós Mészöly and Alaine Polcz címmel.)
