Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztálya 2019 január 29–30-án 10:00 órától 

The Beginning / A kezdet

címmel nemzetközi, angol és magyar nyelvű konferenciát rendezett – az osztály narratológiai konferenciáinak sorában negyedik alkalommal.

A konferencia tárgya: a kezdet volt – fő kérdései: az elbeszélő művek kezdése, bevezetése, első szavai, mondatai, részei, valamint az, hogy hogyan határozzák meg ezek a további szövegrészeket, az elbeszélő mű egészét, a narrációt, az időt, a teret és a művek egyéb sajátosságait.

A konferencia programja letölthető. 

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2019. január 29-én 16:00 órakor tartotta legutóbbi vitaülését: 

Falvay Dávid 
Koldulórendi apácaközösségek és népnyelvű fordítások
Itáliában és Magyarországon 1500 körül 

Az előadás két-két jól dokumentált koldulórendi női közösség, az umbriai (Perugia, Foligno) és a mai Budapest területén lévő (Óbuda, Nyulak Szigete) koldulórendi apácakolostorok másolói-fordítói tevékenységét vizsgálja 1500 körül. 
Az olasz és a magyar késő-középkori vallásosság és népnyelvű irodalom összehasonlító vizsgálata nem egyszerű feladat, hiszen hatalmas mennyiségi és kronológiai eltérés van a két területen fennmaradt forrásanyag tekintetében, éppen emiatt esett a választás az 1500 körüli időszakra, amikor, részben a szerzetesi reformnak köszönhetően, már a magyar nyelvű kódexirodalom és történeti forrásanyag is lehetővé teszi a kutatás komparatív megvalósítását. Ráadásul ez a vizsgálat jó lehetőséget nyújthat arra is, hogy – hasonlóan ahhoz, ahogy a közelmúltban dél-német apácaközösségek kapcsán felmerült (Lázs Sándor, Kiss Farkas G.) – a magyar irodalom- és kultúrtörténet számára is tanulságokkal szolgáljon. Egyrészt két terület kódexállománya tipológiájának összevetésére, másrészt konkrét esettanulmányként két olyan szöveg vizsgálatára kerül sor – összevetve a latin forrásokkal –, amelyek ebből az időszakból mind olasz, mind magyar nyelven fennmaradtak.

Falvay Dávid (PhD 2006, habilitáció 2018), az ELTE Olasz Nyelv és Irodalom Tanszékén tanít olasz történelmet, régi irodalmat és filológiát. Hagiográfiai kéziratokkal, női vallásossággal, valamint késő középkori vallásos irodalommal foglalkozik. Jelenleg a Meditationes Vitae Christi olasz változatának kritikai kiadásán dolgozik. 2009-ben és 2014–2015-ben a Harvard University Center for Italian Renaissance Studies, Villa i Tatti ösztöndíjasa volt.

A meghívó letölthető. 

Életének 79. évében elhunyt Varga László, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet nyugdíjas tudományos munkatársa, a Helikon Irodalomtudományi Szemle volt főszerkesztője, a jelenlegi szerkesztőbizottság elnöke, az ELTE BTK Eötvös Collegium Magyar Műhely volt vezetője.

Temetése 2019. január 18-án volt az Új Köztemetőben. 

Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Sorok Varga Lászlóról

Az irodalomtudósoktól azt szokás elvárni, hogy tanulmányokat, könyveket, tudományos szövegkiadásokat publikáljanak – de vannak, akik más területen alkotnak maradandót. Varga László ilyen tudós volt: szívesen beszélgetett szakmai kérdésekről, igyekezett aktívan közreműködni minden konferencián – de keveset írt; viszont ő volt a Helikon örökös szerkesztője. 
Bárki volt is hivatalosan a főszerkesztő, a szerkesztőbizottság elnöke, a felelős szerkesztő – világos volt, hogy a lapot ő csinálja. És nem akárhogy: az intézet afféle belső tájékoztató közlönyeként indult, érdekes, de kis példányszámú és alig ismert folyóirat biztos tájékozódási pont lett, izgalmas és új történeti és elméleti megközelítések megbízható bemutató helye, a legkiválóbb szakemberek voltak egy-egy szám vendégszerkesztői. Varga László továbbra sem nagyon írt, sőt egyes tematikus számok vendégszerkesztőjeként sem jelent meg, hanem kézben tartotta, tervezte és irányította a lapot. Szép lassan meghonosította azt a hagyományt, hogy meglepő, alig ismert vagy eddig háttérbe szorult kutatási irányok kapjanak helyet a folyóiratban. Lassan, megfontoltan és körültekintően dolgozott; néhány rövid beszélgetés alatt meg lehetett győzni egy-egy tárgy fontosságáról, utánanézett, átgondolta, és minden arra érdemes ötletnek teret adott. Rendkívül alapos és pontos volt: számon tartott minden ígéretet és vállalást, komolyan vette a lap minden részletét. Noha egy-egy szám összeállítása nem az ő gondja lett volna, rengeteget foglalkozott a szerkesztéssel, a jogdíjaktól a tartalomjegyzéken át a fordítások minőségéig mindenen rajta tartotta a szemét. 
Vérbeli szerkesztő volt, odaadó, tájékozott; egyszerre óvatos és merész. Életműve elsősorban a Helikon. Biztosan büszke is volt rá. Az intézet pedig a felejthetetlen főszerkesztőre és munkatársra.

Kálmán C. György

A Magyar Tudományos Akadémia és a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia közös programjaként
2018. december 13–14-én a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Újvidéki Tagozata, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Modern Magyar Irodalmi Osztálya és a Híd folyóirat szervezésében került sor a

Modernizációs minták és kísérletek
a magyar irodalomban

című konferenciára, amely az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztálya és az Újvidéki Egyetem több évtizedes konferenciasorozatának újabb állomása volt, ezúttal a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia Újvidéki Tagozatának székházában.

A konferencia a modernizációs folyamatokat életművek és alkotói szakaszok (Babits Mihály; Tamkó Sirató Károly; Karinthy Frigyes és Illyés Gyula; Fehér Kálmán), műfajok, műformák és irányzatok (marionett–übermarionett; tanyaszínház; vajdasági gyermekirodalom; haikuk, egysorosok, egyszavasok; leírás; századfordulós rövidpróza; aktivizmus; neoavantgárd), valamint az intézménytörténet (Új Symposion; Út) vonatkozásában vizsgálta. A modernizációt így nem valamely egybefüggő, határozott kezdő- és végponttal rendelkező történeti folyamatként mutatta meg az előadások sora, hanem hosszú időszakon átívelő, sokféle jelenséget felölelő, indíttatásukban mégis közös magatartásformák, felfogások összességeként. Így ívelhetett a tanácskozás az 1910-es, 1920-as évek marionett–übermarionett-elképzeléseitől Petri György vagy épp Tandori Dezső újító költészeti eljárásaiig. Ez a tudományos tanácskozás – a korábbiakhoz hasonlóan – ismét rendkívül termékeny, egymást megerősítő, illetve kiegészítő, árnyaló párbeszédet hozott létre a részt vevő szerbiai és magyar tudományos kör kétféle, mégis közös távlata jóvoltából.

A konferenciát az SZTMA Újvidéki Tagozatának vezetője, Faragó Kornélia és Kappanyos András, az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályának vezetője nyitotta meg. A rendezvény befogadásának szerbiai támogatója Várady Tibor, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémiai tagja volt.

A nagy hagyományra visszatekintő közös konferenciasorozat a hetvenes évek óta fűzi össze az Irodalomtudományi Intézetet és az Újvidéki Egyetemet. Hamarosan ennek egyedülálló történetét felölelő válogatáskötet készül a régóta tartó eredményes együttműködés megünneplésére és az időközben eltávozott alapítók tiszteletére.

A konferencia programja letölthető.

A berlini Freie Universität Filozófiai Intézetében 2018. december 7-én nemzetközi tanácskozást rendeztek az Episteme in Bewegung [Episztémék mozgásban] című projekt keretében  Interdisciplinary Practices and Epistemic Transfer in the Reformation Period. Case Studies címmel, ahol intézetünk munkatársa, Tóth Zsombor a Hosszú Reformáció Kelet-Európában 1500–1800 Lendület-kutatócsoport vezetőjeként vett részt. Angol nyelvű előadásában (The Great Book of Knowledge: János Apáczai’s Encyclopaedia, 1654) a kora újkori kulturális átvitelek és fordítások viszonyát értelmezte a Magyar Encyclopaediában. Az előadás célja az volt, hogy a hosszú reformáció kálvinista hagyományának kialakulásához szolgáltasson újabb eszmetörténeti megfontolásokat.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, a Budapesti Francia Intézet és az ELTE BTK Egyetemközi Francia Központja 

Les relations littéraires entre la France et la Hongrie au XXe siècle 
[20. századi francia–magyar irodalmi kapcsolatok] 

címmel 2018. december 5–7-én nemzetközi konferenciát rendezett. 

A konferencia célkitűzései közé tartozott a 20. századi francia–magyar irodalmi kapcsolatok feltérképezése a legújabb kutatások tükrében. 

A háborúkkal és forradalmakkal teli 20. század történelmi eseményei több fordulópontot hoztak az európai irodalomban, befolyásolva a (leendő) írók, költők, műfordítók, szerkesztők, riporterek, újságírók és színházi rendezők életét és munkáját. A kulturális szervezetek, a felsőoktatás, a színházak és a kiadók lehetőségei folyamatosan változtak.

A konferencia témái:

– Kulturális és történelmi kapcsolatok 
– Fordítási, szerkesztési és kiadási stratégiák 
– Önkéntes száműzetés és kivándorlás 
– A lexikográfia mint híd a két ország között

A konferencia több mint negyven előadója olyan jelentős személyiségekkel foglalkozott, mint Ambrus Zoltán, Andor Gábor, Cserépfalvi Imre, Déry Tibor, Eckhardt Sándor, Eötvös József, Faludy György, Fejtő Ferenc, Anatole France, François Gachot, Gara László, Guillevic, Gyergyai Albert, Hubay Miklós, Hunyady Sándor, Illyés Gyula, József Attila, Karátson Endre, Kassák Lajos, Kont Ignác, Kosztolányi Dezső, Kuncz Aladár, Bajomi Lázár Endre, Márai Sándor, Antoine Meillet, Nemes Nagy Ágnes, Németh Andor, Jean Perrot, Radnóti Miklós, Jean Rousselot, Aurélien Sauvageot, Szerb Antal, Jérôme és Jean Tharaud. A konferencia alkalmat ad megemlékezni a 20. századi francia–magyar irodalmi kapcsoltok két kiemelkedő alakjáról: 2018. december 5-én lesz a nyelvész, műfordító és lexikográfus Aurélien Sauvageot halálának 30. évfordulója, valamint 2019-ben az író, újságíró és műfordító Gara László születésének 115. évfordulója.

A tanácskozás része volt annak a rendezvénysorozatnak, amely az elmúlt években a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete, az egyetemek Francia Tanszékei, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemközi Francia Központja, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Budapesti Francia Intézet támogatásával és szervezésében valósult meg.

A konferencia fővédnöki tisztét Őexcellenciája Pascale Andréani, Franciaország magyarországi nagykövete vállalta. 

Szervezőbizottság:

Tüskés Anna (MTA BTK ITI), Karafiáth Judit (MTA BTK ITI), Földes Györgyi (MTA BTK ITI), Bénédicte Williams (IFB), Szabó Dávid (ELTE BTK CIEF)

Tudományos bizottság:

Angyalosi Gergely (MTA BTK ITI), Ádám Anikó (PPKE BTK), Elisabeth Cottier-Fábián (Paris Diderot Egyetem), Martonyi Éva (PPKE BTK), Guillaume Métayer (CELLF-CNRS), Szász Géza (SZTE BTK), Tverdota György (ELTE BTK)

A konferencia francia nyelven az alábbi helyszíneken zajlott:
MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, Klaniczay terem (Budapest, Ménesi út 11–13.), Institut français de Budapest, Amphithéâtre (1011 Budapest, Fő u. 17.) és ELTE BTK Centre Interuniversitaire d’Études Françaises, Salle Sauvageot (1088 Budapest, Múzeum krt. 4.f). 

A konferencia programja, az előadások összefoglalói és a konferenciáról készült beszámoló letölthetők.

A konferencián készült videófelvételek megtekinthetők. 

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztálya 

A kortárs próza újabb fejleményei 

címmel 2018. november 29–30-án konferenciát rendezett az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Eötvös Könyvtárában.

Az eseményről készült tudósítás:
a konferencia első napja 
a konferencia második napja 

A konferencia célja a kortárs próza új irányainak feltérképezése, a megelőző időszakhoz és a hagyományhoz való viszonyának tisztázása, elméleti-történeti helyzetének átgondolása volt.

Az utóbbi évtizedben tematikai és poétikai átrendeződés figyelhető meg a kortárs prózában. Míg a kilencvenes években és az ezredforduló környékén az úgynevezett „szövegirodalom” dominanciája volt megfigyelhető, a legutóbbi évek fejleményei között markánsan megmutatkozik a „valóság” leírásának, feltárásának igénye, a vele való számvetés szándéka.

A valóság fogalma a posztmodernként jellemzett irodalom és a kilencvenes évekbeli irodalomértelmező iskolák számára gyanús, diszkreditált fogalommá vált, nem is minden alap nélkül, hiszen ismeretelméleti, nyelvfilozófiai megfontolások szerint is problematikus az egyébként is erős ideológiai súllyal terhelt fogalom. Mindezek fényében figyelemre méltók az utóbbi idők fejleményei, amikor is a fenti problémák mintha zárójelbe kerültek volna, vagy legalábbis veszítettek volna érdekességükből, aktualitásukból és súlyukból egyaránt, és egyre több olyan irodalmi szöveg születik, amelyekben nyoma sincs már ezeknek a problémáknak.

Aki követte az utóbbi évek prózai fejleményeit, felfigyelhetett arra, hogy számos olyan prózai mű jelent meg, amelyek esetében lehetetlen nem észrevenni azt a szándékot, hogy a szerző valamilyen elhallgatott, kibeszéletlen, a nyilvánosságban kevéssé hangot kapott jelenségre próbálja irányítani a figyelmet, vagy pedig a már ismerteket árnyalja további részletekkel. Ennek jegyében egyre markánsabb a szociográfiai elemek, a társadalmi problémák, feszültségek jelenléte, valamint a történelemmel, különösen a közelmúlt történetével való számvetés, illetve a szexualitás, a test által megélt tapasztalatok kérdése is.

Mindezek mellett azonban olyan irányok is megjelentek, melyek vagy egyáltalán nem, vagy csak kevéssé értelmezhetők ebben a kontextusban. Viszonylag új fejlemény a regiszterek keveredése, a populáris műfajok kódjaival való játék, a hibrid szövegek megjelenése, valamint a magyar krimi újraéledésének jelensége.

A konferencia programja és az előadások összefoglalói letölthetők.

-------------------
Illusztráció: Vachter János fotója

Beszámoló a Határjelenségek. Oroszország és Magyarország Kelet és Nyugat vonzásában, határok és keresztutak című nemzetközi projekt novemberi workshopjáról

2018. november 22-én Budapesten tartotta meg első közös rendezvényét az orosz és magyar kutatókból álló nemzetközi kutatócsoport, amely idén nyert el egy hároméves, kétoldalú tudományos pályázatot Határjelenségek. Oroszország és Magyarország Kelet és Nyugat vonzásában, határok és keresztutak (The Border Zone Paradigm: Russia and Hungary, Borderland and Crossroads in Cultures between East and West / Россия и Венгрия на перекрестке культур Востока и Запада: проблемы пограничья) címmel. 

A munkacsoport központi témái ezúttal a „név és identitás”, az „arc és identitás” és az „olvasó és identitás” kérdései voltak. A kutatók irodalmi, képzőművészeti és történeti szövegek elemzésén keresztül vizsgálták az elnevezéssel, névadással összefüggő olvasói és szerzői identitás(ok) formálódásának, alakulásának problémáját.