A Digitális Bölcsészet című folyóirat megjelenése alkalmából a szerkesztőség 2018. november 6-án lapbemutató kerekasztal-beszélgetést rendezett az első szám szerzőinek közreműködésével az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetében Almási Zsolt [PPKE], Bartók Zsófia Ágnes [ELTE], Fodor János [ELTE], Horváth Iván [ELTE], Kiss Margit [MTA BTK ITI], Maróthy Szilvia [ELTE-MTA BTK ITI], Parádi Andrea [PIM], Péter Róbert [SZTE] és Seláf Levente [ELTE] részvételével.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének XVIII. Századi Osztálya és a Magyar XVIII. Század Kutató Társaság a XVIII. századi kutatásokat végző intézményekkel közösen szervezett következő előadására 2018. november 13-án, kedden 16:00 órakor kerül sor.

TÜSKÉS GÁBOR 
Fikció és valóság – a bűn fogalma és retorikája a Confessio peccatorisban

A Confessio peccatoris belső életrajz, mely dokumentálja a küzdelmet Rákóczi személyes, jellembeli és szellemi azonosságáért, új önértelmezéséért. Keverednek benne az önéletrajzi, vallási és politikai műfajok, szövegtípusok és diskurzusok, váltakozik az objektív és szubjektív látásmód, historia és fabula többszörösen egymásra rétegződik. Rákóczi kiterjedt, sokrétű és heterogén vallási, teológiai ismeretekkel rendelkezett, lelki és más dilemmáit ezek eklektikus felhasználásával, heterodox módon adja elő. Világképében túlsúlyban vannak a hagyományos elemek, középpontban az isteni gondviselés, elhivatottság és ítélet eszméivel, valamint a megingathatatlan hittel fejedelmi hatalmának visszaállításában Isten rendelése által. Ugyanakkor bírálja az abszolutista uralkodókat, a klérust, a teológusokat és a jezsuiták túlzott befolyását, s egyértelműen állást foglal a gondolatszabadság és a vallási tolerancia mellett. Az előadás első része azt vizsgálja, mennyiben világítja meg „őszinte elbeszélése” az „igazság”-ot, milyen tényezők nehezítik fikció és valóság viszonyának meghatározását, és milyen értelemben használható a Confessio történeti forrásként. A második rész arra keres választ, hogyan konceptualizálja Rákóczi a bűn fogalmát, milyen retorikai eszköztárat alkalmaz, és felfogása milyen referenciális keretek között értelmezhető.

Az előadás helyszíne: MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, I. emeleti tanácsterem (Budapest, XI., Ménesi út 11–13.).

A meghívó letölthető.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Mondern Magyar Irodalmi Osztálya 2018. október 24–26-án a Zenetudományi Intézet Bartók termében rendezte meg az első világháború „mikrotörténelmi” vizsgálatát célzó konferenciasorozatának harmadik részét Üdvözlet a győzőnek címmel.

A korábbi konferenciák is a háború egyes fázisaira reagáló Ady-verscímek iróniáját igyekeztek kreatívan továbbgondolni és kontextusba helyezni, a háború befejeztét felidézve pedig ez az irónia végképp keserűvé és reménytelenné válik. Ady verse nem nevezi meg a „győzőt”, de – az utólagos események ismerete nélkül – a vereség metafizikai természetét ragadja meg, amelyben az utókor a modern világrend csúfos lelepleződését hajlamos látni, miközben más­hol már érlelődik a húszas évek sosem látott virágzása, már készülnek a modernség kulturális projektumát kiteljesítő és a század arculatát meghatározó művek, mint Az eltűnt idő nyomában, az Ulysses, A varázshegy vagy a Švejk. Ez a kettősség állt a harmadik konferencia középpontjában, ahol az irodalom, zene, képzőművészet, tánc, színház, film, folklór, a tömegkultúra, a korabeli médiu­mok, a köznyelv, a közgondolkodás és a kulturális intézmények történetével foglalkozó előadá­so­k hangzottak el. 

A konferencia részletes programja és az előadások összefoglalói letölthetők.

***

Előzmények:

Emlékezés egy nyár-éjszakára
E nagy tivornyán

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2018. október 30-án vitaülést tartott:

Tóth Gergely 
Neosztoicizmus és rendi szemléletű történetírás?
Lipsius műveinek hatása (és hatástalansága)
Révay Péter De Monarchia et Sacra Corona... című munkájában

Az előadás bemutatta, hogy milyen formában jelentkezik Lipsius műveinek és neosztoikusnak nevezett eszmerendszerének befolyása Révay Péter (1568–1622) posztumusz megjelent nagy országtörténetében (De Monarchia et Sacra Corona… 1659). A főrangú, és művében is a nemesi-rendi világképet érvényesítő tudós koronaőr, bár Lipsiust nagyra becsülte, meglehetősen távol állt a németalföldi szerző nézeteitől, aki köztudottan a korlátlan fejedelmi hatalom mellett érvelt a Politicában (Politicorum seu civilis doctrinae libri sex, 1589). Révay e nyilvánvaló ellentét dacára is tudta hasznosítani Lipsius fő munkáját és az abban írtakat, de csak bizonyos szelekció, illetve megszorítások alkalmazásával. Emellett arról is szó esett, hogy a jeles németalföldi filozófus művei a politikum mellett más téren is hatással voltak Révay históriájára – így olyan alapvető kérdésekben is, mint a régmúlt elbeszélésének és értelmezésének lehetőségei.

Az előadóról: 

Tóth Gergely az MTA BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa. Fő kutatási területe jelenleg Bél Mátyás és Révay Péter műveinek kutatása és kiadása, valamint a kora újkori magyarországi történetírás és múltszemlélet.

A meghívó letölthető.

Jankovics József, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának nyugalmazott főmunkatársa, az intézet egykori igazgatóhelyettese az MTA Főtitkári Kutatói Elismerés kitüntetésben részesült. Az ünnepélyes díjátadóra 2018. október 18-án került sor az MTA székházában.

A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle 

Nem természetes narratológia 
című számának bemutatójára 

2018. október 10-én került sor a Kelet Kávézó és Galériában.

A szerkesztő, Tóth Csilla beszélgetőtársai Kálmán C. György és Bene Adrián voltak,
a beszélgetést Földes Györgyi vezette.

A nem természetes narratológia különleges helyet foglal el a posztklasszikus narratológiák között. Az irányzat olyan új, átfogó elbeszéléselmélet megteremtésére törekszik, ami magába foglalja a nem természetes narratívákat is, melyek áthágják a hagyományos realizmus paramétereit, szokatlan narratív eljárásaikkal megkérdőjelezik a klasszikus narratológia fogalmait, előtérbe állítják saját fikcionalitásukat, és olyan történetvilágokkal szembesítik az olvasót, melyek fizikai, logikai vagy emberi szempontból lehetetlen elemeket tartalmaznak. Kérdésfelvetései, törekvései magába foglalják a nem természetes elbeszélés meghatározását, az idevágó korpusz összegyűjtését, a nem természetes elbeszéléstechnikai eljárások vizsgálatát és a nem természetes elbeszélések értelmezésére szolgáló olvasási stratégiákat.

2018. szeptember 21–22-én között került sor a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az első KlasszIK-ra, azaz Klasszmagyaros Ifjúsági Konferenciára. A konferencia szervezői – a PTE BTK Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszéke a DE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet közreműködésével – izgalmasnak és termékenynek bizonyuló irányvonalat válaszottak a tanácskozásnak: a Vita – Versengés – Konfliktus témáit. Az előadók sokféle nézőpontból közelítették meg a három kulcsszót: a háború, harc, konfliktus irodalmi megjelenítése mellett szó volt a Petőfi-kultusz ellentmondásairól, a nőtörténet versengő Kánya Emília-képeiről, a reformkori magyar divatlapok sajtóvitáiról, versengő sajtótudósításokról. Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetét Szabó Eszter (XIX. századi Osztály; Bibliográfiai Osztály) képviselte, aki A lóversenytől a színpadig. Arisztokraták az erdélyi színjátszás centenáriumán című előadásában azt kereste, hogy az erdélyi arisztokrácia milyen fórumokon, milyen szerepekben jelenik meg a 19. század végén, a polgári nyilvánosság által dominált térben.

A konferenciafelhívás, a plakát és a programfüzet letölthető.