A Kossuth Rádió Felfedező – nyelvről, irodalomról, zenéről című műsorában 2019. október 2-án a Nőszerzők a 19. században: lehetőségek és korlátok című kötet kapcsán Török Zsuzsa, intézetünk tudományos munkatársa, a kötet szerkesztője és Gyimesi Emese, a kötet egyik szerzője beszélt a 19. századi irodalmi élet női szereplőiről, az érvényesülésükhez szükséges társadalmi-kulturális változásokról, valamint az írásból való egzisztenciateremtés korabeli lehetőségeiről és korlátairól. A teljes rádióadás meghallgatható a Kossuth Rádió honlapján.

Az Irodalomtudományi Intézet 2019. szeptember 24–25-én emlékkonferenciát rendezett Tarnai Andor (1925–1994) akadémikus, az MTA Irodalomtudományi Intézet egykori főosztályvezetője és az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető professzora halálának 25. évfordulója alkalmából.

Az emlékkonferencia előadásai – az életmű aktív használatáról tanúskodva – szorosan kapcsolódtak Tarnai Andor munkásságához és kutatási területeihez. 

A konferencián mutatták be a Tarnai Andor munkássága című honlapot, amelyen a teljes életmű, illetve a róla szóló szakirodalom is elérhető.

Tarnai Andornak a források széleskörű és elmélyült ismeretén alapuló munkássága felöleli a Magyarország multietnikus régióiban létrejövő írásbeliség, különösen az irodalmi alkotások mögött feltárható elvek, hagyományok, hatások, korabeli kihívások, feladatok és célok viszonyrendszerét a középkortól a 19. század végéig, tudománytörténeti tárgyaiban pedig azon is túl. Két alapvető szemléleti iránya az irodalmi tudat (az irodalmi gondolkodás, az irodalmi önreflexió) történetének vizsgálata és az irodalmi művek mint az adott korszakba ágyazott, az intellektuális, esztétikai és politikai történésekkel – nemzetközi hatások figyelembevételével – reflektált kommunikatív viszonyt teremteni képes jelenségek sokrétű kontextualizálása volt. 

A konferencia programja letölthető. 

A konferencia előadásairól készült felvételek a Videotorium honlapon elérhetők.

A Párizsi Magyar Intézet szervezésében 2019. szeptember 13-án La Hongrie et l’Europe à l’époque de François II Rákóczi (Magyarország és Európa II. Rákóczi Ferenc korában) címmel nemzetközi konferenciát rendeztek II. Rákóczi Ferenc történeti, diplomáciai, irodalmi, művészeti, hadtörténeti munkásságáról a II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemmé választásának 315. évfordulója alkalmából tartott emlékév keretében.

A konferencia megnyitóján a szervező Tóth Ferenc és Lucien Bély történész mondott bevezetőt, áttekintést adva a diplomáciai és hadtörténeti kapocsolatokról. Az irodalomnak és képzőművészetnek szentelt délutáni szekció egyik előadója, Jean Garapon II. Rákóczi Ferenc emlékiratainak irodalomtörténeti jelentőségéről és francia kapcsolatairól beszélt. Intézetünk tudományos tanácsadója, Tüskés Gábor a Rákóczi önéletrajzi írásaiban ábrázolt Magyarország-képről, Egyed Emese a Gróf Bonnévál című drámáról és annak 2011-es kolozsvári színreviteléről tartott előadást. Tóth Ferenc bemutatta a főként Mikes Kelemen Törökországi leveleiből ismert Kőszegi Zsuzsanna családjának történetét a Nantes-i és a La Courneuve-i Diplomáciai Levéltárban talált, valamint a család leszármazottai tulajdonában fennmaradt források alapján. Intézetünk munkatársa, Újváriné Tüskés Anna II. Rákóczi Ferenc 20. századi köztéri emlékműveiről beszélt, ikonográfia és funkció szempontjából elemezve az emlékművek típusait, és felidézve a körülöttük tartott kiemelkedő megemlékezéseket.

A konferencia után Tóth Ferenc séta keretében a Rákóczi-emigrációhoz kapcsolódó két épületet mutatott be: az Hôtel de Transylvanie-t (9 Quai Malaquais) és az Hôtel Bercsényit (58 rue de Verneuil).

Az esemény programja letölthető.

A Miskolci Egyetem Szenátusa intézetünk igazgatója,
Kecskeméti Gábor egyetemi tanár, akadémikus részére 2019. szeptember 6-án elkötelezett, kimagasló színvonalú, kari és egyetemi szinten is meghatározó jelentőséggel bíró, nemzetközi hatású oktatói-kutatói, intézmény- és tudományszervezői, tudományos közéleti és vezetői munkájáért Pro Universitate kitüntetést adományozott.

Az elismeréshez szívből gratulálunk.

Az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztálya 

„Lennék valakié”
Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018

címmel 2019. szeptember 11–12-én konferenciát rendezett a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézetében.

Ady Endre halálának centenáriuma voltaképpen a 20. század legnagyobb szabású irodalmi kultuszának centenáriuma – noha az Ady-kultusz már a költő életében jelentős (a 20. században páratlan) méreteket öltött. A halála óta eltelt évszázadban – túlzás nélkül, egészen napjainkig – kanonizációs és dekanonizációs kísérletek követték egymást. Bár Ady korai ismertségében minden bizonnyal szerelmi tematikájú versei játszották a legnagyobb szerepet, halála után szövegeinek újrahasznosításai túlnyomó részben politikai célzatúak voltak. Az Ady-életmű legelterjedtebb oktatási és értelmezési közhelye, az ambivalencia természetesen Ady politikai költészetére és publicisztikájára nézve is érvényesíthető, noha itt korántsem tétovaságról, útvesztésről, hanem a modernizációs folyamatok és a nemzeti sajátosságok összeegyeztetésének kinyilvánított igényéről, és természetesen a feladat rendkívüli nehézségéről van szó. A puszta tény, hogy Ady közismert nyelvi karizmájának közegében egymással konfliktusban álló értékek jelennek meg, a legkülönfélébb, gyakran egymással szögesen ellentétes politikai álláspontok exponensei számára tette lehetővé, hogy az Ady-korpuszban önigazolást, tekintélyérvet, harci jelszót találjanak. A textuális és történeti kontextusukból kiragadott szövegszilánkok segítségével – az Ady név tekintélyével megtámogatva – a legkülönfélébb politikai pragmatizmusokat ruházták fel a metafizikai determináltság aurájával. Ezáltal éppen egy olyan életmű lett a 20. (és 21.) századi heteronóm újrahasznosítások legkedveltebb tárgya, amelyben a maga idején az autonóm irodalmiság egyik bevezetőjét és úttörőjét köszöntötték – vagy éppen kárhoztatták.

Ennek az összetett történetnek a szemrevételezése azért is különösen időszerű, mert a magyarországi irodalmi kultuszkutatás az utóbbi évtizedekben – Dávidházi Péter kezdeményezése alapján, a modern irodalomtörténetben elsősorban Tverdota Györgynek és Veres Andrásnak köszönhetően – önálló, saját kérdésekkel és módszertannal rendelkező diszciplínává vált. A kétnapos konferencia ebbe a gondolkodásmódba illeszkedve törekedett a további összefüggések feltárására.

A konferencia programja letölthető.

A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle 

Dehumanizáció: az elkövető alakja 
(az irodalomban, a filmen,
a színpadon és a filozófiában) 
című számának bemutatóját 

2019. szeptember 9-én tartották a Kelet Kávézó és Galériában. 

Közreműködtek: Timár Andrea (irodalomtörténész, a szám szerkesztője), Borbándi János (pszichológus), Kerekes Amália (irodalomtörténész), Pető Andrea (történész), Sajó Sándor (filozófus). 
A beszélgetést Földes Györgyi (főszerkesztő) vezette.

Dehumanizáción emberhez méltatlan vagy embertelen bánásmódot értünk, azt, amikor bizonyos embereket nem tekintenek „teljes mértékben” embernek, sokkal inkább állat- vagy gépszerűnek, amikor megfosztják őket méltóságuktól és/vagy individualitásuktól, és egyúttal kirekesztik őket az emberi élet fontos aspektusaiból. A Helikon legújabb száma azt a kérdést járja körül, hogy mit tudhatunk meg a dehumanizációról akkor, ha nem az áldozat(ok), hanem az elkövető(k) alakját helyezzük a középpontba. Az elkövető hangját megszólaltató vagy az elkövető nézőpontját megmutató irodalmi művek, filmek vagy színpadi alkotások ugyanis különösen éles fénnyel világíthatják meg, hogyan történik a dehumanizáció folyamata, mik ennek a (történelmi, politikai, társadalmi, pszichológiai, morális) lehetőségfeltételei. A bűnös–áldozat-binaritáson túl különösen a „szürke zóna” (Primo Levi) kerül előtérbe, ahol az elkövető és az áldozat közti határvonal bizonytalanná válik, vagy ahol a félrenézés, esetleg a tehetetlenség a (potenciális) áldozatokat is cinkosokká vagy elkövetőkké teszi.
A kerekasztal-beszélgetés keretében ezekkel a témákkal foglalkoztak néhány kapcsolódó szakterület képviselői és a szám közreműködői.

Az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete létrehozta az Arany János-gyűjteményt, amely az életmű szövegkiadásait, tudástárait, valamint az Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából 2017–2018-ban rendezett emlékév tudományos eseményeit és publikációit tartalmazza. 
A gyűjtemény anyaga egyszerre kiindulópontja, centruma és összefoglalója az Arany János-filológiának, az életmű tanításának és népszerűsítésének. Tartalmazza az Arany János munkásságára vonatkozó valamennyi könyvészeti adatot. A 19 kötetből álló, 1951 és 2015 között megjelent kritikai kiadás és a fennmaradt Arany-kéziratok ‒ a versek, a fordítások, a dalszövegek, a levelek és a tanulmányok ‒ digitalizált és jegyzetelt változata új összefüggések feltárására ad lehetőséget.

Internetes szolgáltatások

Tudományos ülésszakok

Tudományos kiadványok 

Reméljük, hogy Arany János műveiben és a vele foglalkozó munkákban – az ő szavait idézve – „a mívelt olvasó gyönyört, a tudós tudományt, s lelkiismeretes szorgalmat fog találni.”

A Hopp Lajos-díj átadására 2019. szeptember 3-án, kedden 15:00 órakor díjátadó ünnepség keretében került sor. A díjat ebben az évben

Béres Norbert
Kártigámnak emlékezetes történetei
Közelítések a 18. század végének népszerű prózairodalmához

című pályaműve érdemelte ki.
A díjat átadta Kecskeméti Gábor egyetemi tanár, az MTA levelező tagja, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének igazgatója.

A díj átadása után a díjazott előadás formájában is összefoglalta tanulmányát.

A díjátadást a XVIII. századi osztály szeptemberi vitaüléseként

Madarász Imre „A szabad ember példaképe” Az olasz líra megújítása Vittorio Alfieri költészetében című előadása követte az Irodalomtudományi Intézet tanácstermében.