2019. november 13-án Miskolcon
Interkonfesszionalitás és irodalom
a kora újkorban (16–18. század)
címmel konferenciát rendezett a Miskolci Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi Intézete, az MTA Miskolci Területi Bizottsága és az MTA BTK Lendület Hosszú reformáció Kelet-Európában (1500–1800) Kutatócsoport.
Az Ókortudományi Társaság 2019. november 15-én 17:00 órakor felolvasóülést rendezett,
ahol az Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának munkatársa, Békés Enikő is előadást tartott Az antik idézetek szerepe a humanista olvasási és szövegalkotói gyakorlatban címmel.
Az előadás Galeotto Marzio De doctrina promiscua (1490) című művének idézési technikáját mutatta be. Arra keresett választ, hogy milyen szerepet töltenek be az antik auktorok a Galeotto-mű orvosi, asztrológiai, csillagászati és gyógyszerészeti kontextusán belül, majd azt vizsgálta, hogyan illeszkedik ez a kompilációs eljárás a humanista olvasási és pedagógiai gyakorlathoz.
Ezt követen Kasza Péter tartotta meg Egy osztrák Bonfini. Wolfgang Lazius ének magyar vonatkozásai című előadását.
Az Irodalomelméleti Osztály műhelybeszélgetései címmel nyilvános előadássorozat indult kurrens, irodalomelméleti relevanciával bíró irodalomtudományi problémák, irányzatok, kutatási területek történéseiről, fogalmi keretéről, legfontosabb műhelyeiről, jelentős, a nemzetközi irodalomtudományban vitákat kiváltó könyveiről.
Az előadások és az azt követő műhelybeszélgetések az aktuális irodalomtudományi kérdéseket nem csupán saját kontextusukban szeretnénk megközelíteni, hanem az irodalomelmélet hagyományaihoz híven az irodalom mibenlétére, sajátosságaira, fajtáira, létmódjára, történetiségére, értelmezési módjaira, társadalmi beágyazottságára és e tényezők összefüggéseire kérdező általános reflexió tárgyaként is. A hosszútávú tervek szerint az előadássorozat fórumot biztosít az Irodalomtudományi Intézet kutatói számára, hogy készülő munkáik általánosabb elméleti problémáit az osztálykereteken kívül is megbeszélhessék, átgondolhassák.
A sorozat legutóbbi rendezvényére 2019. november 19-én 11:00 órakor került sor az MTA BTK ITI emeleti tanácstermében, ahol Hajdu Péter, Szolláth Dávid és Z. Varga Zoltán tartott vitaindító előadást.
A téma ezúttal a Hungarian Literature as World Literature / Magyar irodalom mint világirodalom címmel készülő, a magyar irodalom világirodalmi percepcióját és kapcsolódási pontjait áttekintő többszerzős angol nyelvű monográfia koncepciójáról Kolozsvárott tartott workshop eredményeinek ismertetése volt.
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének XVIII. Századi Osztálya és a Magyar XVIII. Század Kutató Társaság a XVIII. századi kutatásokat végző intézményekkel közösen 2019. november 12-én, kedden 16:00 órakor vitaülést rendezett, amelyen
CSÖRSZ RUMEN ISTVÁN
Jaj és Haj: A Rákóczi-nóta nyilvános és titkos története
címmel tartott előadást.
A Rákóczi-nóta a XVIII–XIX. századi magyar közköltészet egyik legismertebb darabja volt, számtalan változatban feljegyezték a kéziratos hagyományban, a magyar nyelvterület távoli pontjain, sőt a XX. századi népzenegyűjtők is találkoztak vele. A szövegcsalád sok vonatkozásban hozzájárult a kuruc korra visszatekintő irodalmi hagyományhoz, műfajteremtő szerepet játszott, jóllehet összetevői a régebbi irodalomban is tetten érhetők. Kultikus szerepét több történelmi korszakban megfigyelhetjük. Az előadás a sokágú szövegcsoport történetét, altípusait tekintette át a kritikai kiadás (RMKT XVIII/14) adatsorainak részletesebb kibontásával és magyarázatával.
Az előadás helyszíne: MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, I. emeleti tanácsterem (Budapest, XI., Ménesi út 11–13.).
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2019. november 19-én 16:00 órakor vitaülést tartott az intézet Eötvös Könyvtárában.
Tárgy:
RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES
Mihály doktor, pécsi vikárius
„A magyar reneszánszot ez a felfogás álomnak tartja, amely lényegében az uralkodói központra és néhány főpapi udvarra korlátozódott, nem rendelkezett talapzattal és igazából alig volt folytatása” – vagy mégis. Bonfini Symposionjától a pécsi asztaltársaságig.
2019. november 13-án
„Kelj föl és járj, Petőfi Sándor!”
1848–49 emlékezete a kultúra különböző regisztereiben
címmel a Petőfi Irodalmi Múzeum multidiszciplináris konferenciát szervezett, amelyen az Irodalomtudományi Intézet több munkatársa is előadással vett részt.
A konferencia programja és az előadások összefoglalói letölthetők.
2019. október 9-én életének 58. évében elhunyt Czibula Katalin, az irodalomtudomány kandidátusa, aki 1986 óta mint az MTA Irodalomtudományi Intézetben alakult Drámatörténeti Kutatócsoport tagja, a Régi Magyar Drámai Emlékek sorozat munkatársa sokoldalú tudományos és oktatói munkássága során intézetünk tevékenységében is jelentős és nélkülözhetetlen kutatóként vett részt.
Búcsúztatója 2019. november 5-én 15:00 órakor volt a Budapesti Unitárius Templomban.
Emlékét kegyelettel megőrizzük.
Czibula Katalin (1962–2019)
Czibula Katalin a 18–19. századi magyar irodalom- és színháztörténeti kutatások meghatározó alakja volt. 1981-ben, Tarnai Andor előadásain és szemináriumain döntötte el, hogy e korszak kutatója lesz. Tarnai biztatta a Pressburger Zeitung feldolgozására, a magyar kultúra bécsi kapcsolatainak feltárására (később ebből a tervből nőtt ki a Seidler Andreával közösen készített On-line Repertorium der Pressburger Zeitung 1764–1780, Kilián István pedig bevonta a magyar dráma és színháztörténet kutatócsoportjába. Évtizedeken át tanított az ELTE Tanárképző Kar magyar irodalmi tanszékén, egy évig vendégprofesszorként dolgozott Bécsben. Több nemzetközi irodalomtudományi és színháztörténeti társaságnak is tagja volt.
Kutatásainak egy része a bécsi udvari kultúrára, Mária Teréziára korára irányult, sokat foglalkozott az udvari reprezentációval, Bécs és Pozsony színházi és irodalmi kultúrájával, például kandidátusi értekezésében (1994). Tanulmányait német nyelvű kötetben is közreadta Theater und Öffentlichkeit: Beiträge zur ungarischen Theaterkultur des 18. und 19. Jahrhunderts címmel (2016). Művészettörténészként is bekapcsolódott a kastélyszínházak kutatásába: 2008-tól az eszterházai kastély és kert rekonstrukciós projektjének művészettörténésze volt, az Esterházy-előadások 18. századi szövegkönyveit Szentpéterváron tárta fel, Jean Georges Noverre jelmezterveit Varsón át Párizsig többfelé kutatta.
Az iskolai és a korai hivatásos színjátszás témája szintén végigkísérte Czibula Katalin pályáját, Az iskolai színjátszás hatása a 18–19. századi magyar dramaturgiára címmel tartott habilitációs előadást a Debreceni Egyetemen (2013). 1986-tól volt az MTA Irodalomtudományi Intézetében működő Régi Magyar Drámakutató Csoport tagja. A rendszeres erdélyi és szlovákiai kutatóutak anyaggyűjtőjeként, a feltárt szövegek sajtó alá rendezőjeként, a Régi Magyar Drámai Emlékek 18. századi sorozatának szerkesztőjeként és lektoraként is pótolhatatlan munkatárs volt. Szövegkiadásai ott szerepelnek mindkét jezsuita drámakötetben, a Piarista iskoladrámák második kötetében, a Kollégiumi drámagyűjtemények (2015) hatalmas anyagában, a megjelenés előtt álló Ferences iskoladrámák második kötetében. 1988-tól kezdve minden egri drámatörténeti konferencián részt vett, négy konferenciakötetnek volt a szerkesztője. 2009-ben kapcsolódott be a Debreceni Egyetemen folyó Kazinczy-kutatásokba. A kritikai kiadás keretében, Demeter Júliával közösen kiadta Kazinczy drámafordításait, és egy albumot is összeállítottak a polihisztor költőről. A Pécsi Egyetemen készülő Katona József kritikai kiadásban a németből fordított drámák megjelentetése volt a feladata. Már elkészítette az első résztanulmányokat és előadásokat, a legutolsót pontosan a halála előtt egy hónappal, szeptember 9-én tartotta meg a Partiumi Keresztény Egyetem által szervezett konferencián Katona József mint drámafordító címmel. Egyik kedvenc drámája a Bánk bán volt, érzékenyen és értően elemezte-tanította.
„Tsak emberi szeretettel lehet az embereket meg nyerni és a’ virtusra vezérelni” – ezt a Katona-idézetet választotta egyik tanulmánya címének. Ez a szeretet vezérelte őt is. Mindenkinek segített, mindenki terhét magára vette, miközben a sajátja elviselésére már nem maradt ereje. Bár nem panaszkodott, de bántotta a méltánytalanság is: hiába volt az elismerésre méltó tudományos teljesítmény, évekkel a habilitáció után is főiskolai docens maradt. A címek és rangok múlandók, elmossa őket az idő, de a tanulmányok, az általa felfedezett szövegek, a gondosan elkészített, az utókor számára készülő szövegkiadások megmaradnak, és mindig ott lesznek a virtuális vagy valódi könyvespolcokon. Ahogy megmarad az ő emléke is. Mindannyiunknak hiányozni fog.
Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete Digitális módszerek az irodalomtudomány támogatására címmel mesterkurzust tart a korszerű digitális módszerek alkalmazási lehetőségeiről.
A sorozat következő előadása:
Maróthy Szilvia (BTK ITI)
Beszámoló a bolognai ReIReS workshopról
és néhány gondolat a szövegkódolás módszertanáról
Időpont, helyszín:
2019. november 12., 11:00, MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, Tanácsterem (1. emelet).
Minden érdeklődőt szeretettel várunk.
