Az MTA–SZTE Antikvitás és Reneszánsz: Források és Recepció Támogatott Kutatócsoport a Magyar Tudomány Ünnepe eseményeihez kapcsolódva 2018. november 16-án (péntek) 16:00 órától könyvbemutatót tart, amelynek során a Kutatócsoport 2018-ban megjelent kiadványait ismertetik a szerzők, fordítók, szerkesztők. A rendezvényen intézetünk két munkatársa, Lengyel Réka és Szörényi László is részt vesz.

Helyszín: MTA SZAB-székház (Szeged, Somogyi u. 7. Fsz.3.)

Könyvbemutatók:

Antikvitás & Reneszánsz II. – Vígh Éva

Francesco Petrarca: Sine nomine – Cím nélküli könyv – Ertl Péter

Máté Ágnes: Fabula és história határán – Szörényi László

Gellérfi Gergő: Allúziós technika és műfaji hatások Iuvenalis szatíráiban

Petrarca. Kalauz az életműhöz (tanulmánykötet) – Lengyel Réka

A meghívó letölthető.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

A magyar nagyközönség előtt többnyire ismeretlen, 1958-tól Franciaországban élt és ott elhunyt Rab Gusztáv (1901–1963) írói hagyatéka 2012-ben került Párizsból Budapestre a Petőfi Irodalmi Múzeumba, benne hét kiadatlan regény kéziratával. A Sabaria, avagy Szent Márton köpenye című regény 1952 nyarán játszódik. 1960-ban készült kézirata – az 1963-as londoni és New York-i angol kiadás után – a Nemzeti Kulturális Alap és a Szombathelyi Püspökség támogatásával most először jelent meg magyar nyelven.

A regény bemutatójára 2018. október 29-én került sor Szombathelyen a Püspöki Palota dísztermében.

Köszöntőt mondott Székely János szombathelyi megyéspüspök.
A sajtó alá rendező Tüskés Anna beszélgetőtársai Tóth Ferenc és Zágorhidi Czigány Balázs voltak,
a beszélgetést Rétfalvi Balázs vezette.

A könyvbemutatóról készült videófelvételek a videotorium.hu oldalán megtekinthetők. 

A krakkói Jagelló Egyetem, a Varsói Egyetem és a Region and Nation Literature Association (RNLA) Aftermath – The Fall and the Rise After the Event címmel rendezett nemzetközi konferenciát október 25–26-án. A helyszín a Ryneken (a főtéren) található rendkívül impozáns International Cultural Center volt. Az arányokat jól jellemzik az alábbi számok: öt kontinensről, huszonhárom országból érkezett csaknem kilencven előadó. Ez egyrészt dicséri a szervezők munkáját (ki kell emelni a házigazdák, Robert Kusek, Beata Piątek és Wojciech Szymański érdemeit), másrészt a sokféleség az említett RNLA-nak is köszönhető: az angol nyelvű irodalmak kölcsönhatásainak vizsgálatára a nyolcvanas években létrehozott szervezet (amelynek néhány éve egyébként Pécsett is volt konferenciája) Kanadától Indiáig, Dél-Afrikától Új-Zélandig szinte minden olyan országból tudott mozgósítani kutatókat, ahol az angol nyelv honos. Ennek ellenére nem volt kizárólagos az anglisztika: lengyel, francia, német, algériai, izlandi vagy éppen magyar témák is helyet kaptak a konferencián.

Jó választásnak bizonyult a hívószó is, sokan tudtak kapcsolódni hozzá. Hiszen évtizedek óta megszokhattuk, hogy valamilyen poszt-állapotként írjuk le jelenkorunkat: „postwar”, „postcolonial”, „postmodern”, „post-postmodern”, a sor folytatható. Sőt, egyre több szó van a poszthumán jövő lehetőségéről, nemcsak a science fiction jól ismert vízióiban, gyanús futurológiákban és népszerű apokaliptikákban, hanem például az ökokritikai gondolkodásban, amint erről néhány előadó, többek között Małgorzata Sugiera (Jagelló Egyetem, Krakkó) beszámolt. Bruno Latour Facing Gaia című 2017-es könyvét érintve arról is értekezett, hogy az ember utáni Föld lehetőségének közelkerülése hogyan érinti a kortárs természetfogalmat, művészetet, irodalmat.

A Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetében 2018. november 14-én

The Asymmetry of Cultural Transfer 
(A kulturális transzfer aszimmetriája) 

címmel  tartott angol nyelvű előadást Kappanyos András, az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az intézet Moderm Magyar Irodalmi Osztályának vezetője. 

Kisebb-nagyobb mértékben minden irodalmi mű előzetes tudásra támaszkodik, amely elvárhatóan jelen van már az olvasó elméjében. Ez a tudás annak a fikciós univerzumnak az elemeire és viszonyaira vonatkozik, amelyben az irodalmi mű által bemutatott jelenségek végbemennek, és ez a fikciós univerzum rendszerint jórészt azon az univerzumon alapul, amelyet a szerző és olvasója egyaránt ismer. A kulturális távolság növekedésével a fikciós univerzum „megbízhatósága” radikálisan csökken. Egy fordítás átlagos olvasójánál nem számíthatunk az átlagos anyanyelvi olvasó természetes otthonosságára; a fordítók gyakran a puszta logikai koherencia fenntartása érdekében is kénytelenek beavatkozni, hogy csökkentsék az információs deficitet. Ugyanakkor magának az elvárható előzetes tudásnak az eloszlása sem kiegyenlített: a periférikusabb kultúrák olvasói rendszerint többet tudnak a centrálisabb kultúrákról, mint róluk amazok. Ez az aszimmetria a globalizáció hatására tovább erősödött. Aki „lefelé” (azaz egy domináns nyelvből egy periférikusabbra) fordít, nagyobb mértékben hagyatkozhat az előzetes ismeretekre, mint aki „felfelé” fordít. Ezek a szituációk igen különböző technikákat követelnek, és az előadás ezeket tekintette át, figyelembe véve olyan faktorokat is, mint a forrásszöveg kora vagy a nyelvek struktúrái közötti távolság.

A meghívó és az előadás összefoglalója letölthető.

2018. október 27-én, életének 76. évében elhunyt Szabó G. Zoltán, intézetünk XIX. századi Osztályának munkatársa, tudományos tanácsadó, professor emeritus. 

Szabó G. Zoltán 1943. április 9-én született, Győrben. 1963–68 között járt az ELTE-re, és magyar szakos tanárként, valamint könyvtárosként végzett. Hosszú évekig tanított a magyar nyelv és irodalom lektoraként Hanoiban, Kairóban, Zágrábban és Szöulban. (Ez utóbbi álláshelyén egy kétkötetes magyar nyelvtant és szöveggyűjteményt is kiadott.) Ezután Budapesten a Nemzetközi Előkészítő Intézet tanára és könyvtárosa volt. Miután a 70-es évek végétől Intézetünk XIX. századi Osztályán dolgozott, első munkája a Petőfi-összkiadás Költemények második kötetének szerkesztésében való részvétel volt. Mint a XIX. századi Osztály egyik legkitűnőbb, a reformkori költészethez leginkább értő filológusa végül is a Kölcsey-kritikai-kiadás főszerkesztője lett; először egy kismonográfiában tisztázta a hatalmas feladat megvalósításának útjait (1999), majd a meginduló sorozaton belül ő maga adta ki a Költemények hatalmas kötetét és a Levelezés öt, szintén ugyancsak terjedelmes kötetét. (A zárókötet 2017-ben jelent meg.) Emellett ő tárta fel Kölcsey könyvtárát és olvasmányait (2010), majd megírta a legfrissebb Kölcsey-életrajzot is (2011), valamint több könyvnagyságú tanulmányt publikált a Hymnusról. Kiváló humorát mindenki élvezte, még Örkény István is, aki örömmel írt előszót a Magyar Tallózó sorozatban megjelent „Ne restellje a száját kinyitni” című kötethez. Kitűnő kritikus is volt: emlékezetesek a Négy évszakba írott minibírálatai, hamar be is tiltották a lapot. Társszerzős műve, a Kis magyar retorika, eddig három kiadást is megért. Textológiai munkásságáért legelőször az Oltványi Ambrus-díjat nyerte el (1996), majd az MTA doktori címet szerezte meg (2004). A továbbiakban a szakma a Tarnai Andor-díjjal tisztelte meg (2011), és ugyanebben az évben kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét is. Szinte utolsó percéig a tudománynak élt: az MTA BTK ITI emeritus kutató professzoraként fejezte be a Kölcsey-köteteket, és végzetes balesete előtt egy nappal lett kész következő műve, a Kölcsey utolsó Szatmár megyei éveit (1832–1838) dokumentáló szöveggyűjtemény sajtó alá rendezésével, illetve jegyzetelésével. 2018. október 27-én, életének 76. évében hunyt el. Mindannyiunk legnagyobb bánatára.

Szörényi László

A Digitális Bölcsészet című folyóirat megjelenése alkalmából a szerkesztőség 2018. november 6-án lapbemutató kerekasztal-beszélgetést rendezett az első szám szerzőinek közreműködésével az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézetében Almási Zsolt [PPKE], Bartók Zsófia Ágnes [ELTE], Fodor János [ELTE], Horváth Iván [ELTE], Kiss Margit [MTA BTK ITI], Maróthy Szilvia [ELTE-MTA BTK ITI], Parádi Andrea [PIM], Péter Róbert [SZTE] és Seláf Levente [ELTE] részvételével.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének XVIII. Századi Osztálya és a Magyar XVIII. Század Kutató Társaság a XVIII. századi kutatásokat végző intézményekkel közösen szervezett következő előadására 2018. november 13-án, kedden 16:00 órakor kerül sor.

TÜSKÉS GÁBOR 
Fikció és valóság – a bűn fogalma és retorikája a Confessio peccatorisban

A Confessio peccatoris belső életrajz, mely dokumentálja a küzdelmet Rákóczi személyes, jellembeli és szellemi azonosságáért, új önértelmezéséért. Keverednek benne az önéletrajzi, vallási és politikai műfajok, szövegtípusok és diskurzusok, váltakozik az objektív és szubjektív látásmód, historia és fabula többszörösen egymásra rétegződik. Rákóczi kiterjedt, sokrétű és heterogén vallási, teológiai ismeretekkel rendelkezett, lelki és más dilemmáit ezek eklektikus felhasználásával, heterodox módon adja elő. Világképében túlsúlyban vannak a hagyományos elemek, középpontban az isteni gondviselés, elhivatottság és ítélet eszméivel, valamint a megingathatatlan hittel fejedelmi hatalmának visszaállításában Isten rendelése által. Ugyanakkor bírálja az abszolutista uralkodókat, a klérust, a teológusokat és a jezsuiták túlzott befolyását, s egyértelműen állást foglal a gondolatszabadság és a vallási tolerancia mellett. Az előadás első része azt vizsgálja, mennyiben világítja meg „őszinte elbeszélése” az „igazság”-ot, milyen tényezők nehezítik fikció és valóság viszonyának meghatározását, és milyen értelemben használható a Confessio történeti forrásként. A második rész arra keres választ, hogyan konceptualizálja Rákóczi a bűn fogalmát, milyen retorikai eszköztárat alkalmaz, és felfogása milyen referenciális keretek között értelmezhető.

Az előadás helyszíne: MTA BTK Irodalomtudományi Intézet, I. emeleti tanácsterem (Budapest, XI., Ménesi út 11–13.).

A meghívó letölthető.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Mondern Magyar Irodalmi Osztálya 2018. október 24–26-án a Zenetudományi Intézet Bartók termében rendezte meg az első világháború „mikrotörténelmi” vizsgálatát célzó konferenciasorozatának harmadik részét Üdvözlet a győzőnek címmel.

A korábbi konferenciák is a háború egyes fázisaira reagáló Ady-verscímek iróniáját igyekeztek kreatívan továbbgondolni és kontextusba helyezni, a háború befejeztét felidézve pedig ez az irónia végképp keserűvé és reménytelenné válik. Ady verse nem nevezi meg a „győzőt”, de – az utólagos események ismerete nélkül – a vereség metafizikai természetét ragadja meg, amelyben az utókor a modern világrend csúfos lelepleződését hajlamos látni, miközben más­hol már érlelődik a húszas évek sosem látott virágzása, már készülnek a modernség kulturális projektumát kiteljesítő és a század arculatát meghatározó művek, mint Az eltűnt idő nyomában, az Ulysses, A varázshegy vagy a Švejk. Ez a kettősség állt a harmadik konferencia középpontjában, ahol az irodalom, zene, képzőművészet, tánc, színház, film, folklór, a tömegkultúra, a korabeli médiu­mok, a köznyelv, a közgondolkodás és a kulturális intézmények történetével foglalkozó előadá­so­k hangzottak el. 

A konferencia részletes programja és az előadások összefoglalói letölthetők.

***

Előzmények:

Emlékezés egy nyár-éjszakára
E nagy tivornyán