Bethlen Miklós olvasmányai

 

Bethlen Miklós olvasmányai Élete leírása magától c. munkája alapján

Készítette Máté Ágnes

 

Az oldalszámok és a lábjegyzetek számozása a nyomtatott kiadáson alapuló elektronikus verzió (itt elérhető) számozását követi. A csillagozott jegyzetek saját kiegészítéseink, ahogyan a hivatkozott olvasmányok linkjei is.

 

 

Biblia

 

404.o.

„Sőt a kereszténységnek az a része is, amely a mai nap a szenteknek felettébb való, majd isteni tiszteletet vagy imádást tészen, hibázik ebben; mert amint Esaiás próféta mondja cap. 64: 2. (én mindenkor a Tremellius verziója8 szerént citálok; ezt egyszer, úgy mint százszor megmondani légyen elég)”

[8] Emanuel Tremellius (1510–1580) olasz származású, protestáns vallásra tért tudós. Szír nyelvből fordította latinra a Bibliát.

Fordítása a protestánsok körében igen elterjedt. A Károlyi-féle fordítás is elsősorban erre támaszkodott. Művei a Post-Reformation Digital Library ondaláról letölthetők.

505. o.

„[…] az olvasásra nagy inclinatióm volt; az egész bibliát ifjantan minden esztendőben egyszer általolvastam ab anno 1661 usque ad annum 1684, azaz huszonháromszor rendesen, kezdetitől fogva végig, és azt mindenkor születésem napján 1-a septembris kezdettem, s akkorra el is végeztem hiba nélkül [...]”

Vö. : Tremellius bibliafordítását.

Ihletői, mintái az Önéletíráshoz

 

407.o.

„Lévén egyébaránt erre példám s kalauzom Szent Jób, Nehemiás, Augustinus, ama nagy doktor, Franciscus Petrarca és Jacobus Augustus Thuanus, kik magok írták le életeket. Azért is nem írtam deákul, noha bizony nékem könnyebb és alkalmatosabb lött volna deákul írnom; nem úgy értem, mintha deákul jobban tudnék, mint magyarul, mert azzal bizony nem kérkedhetem, nem is kérkedem: hanem azért, hogy a deák nyelv az ő bősége és annyi száz esztendők alatt a sok nagy elméktől lett excoláltatása miatt alkalmatosabb a dolgok leírására a magyar nyelvnél.”


Szent Jób
és Nehemiás könyvei az Ószövetség részét képezik. Vö.: Tremellius-féle bibliafordítás. Szent Ágoston egyházatya (Augustinus Aurelius) Vallomások (Confessiones) c. munkája az egyik fő forrás minden újabb kori önéletíró számára. Ezek közé tartozik a már humanista latin nyelven alkotó Francesco Petrarca is. Petrarcának a leginkább önvallomás- és elemzés jellegű írása a magyarul Kétségeim titkos küzdelme címmel Lázár István Dávid fordításában csak néhány éve megjelent Secretum, amelyben Francesco lelke Szent Ágostonnal való beszélgetésében elemzi élete bűneit.1* A származásra, családra, külső megjelenésre, iskolákra és ifjúkori bűnökre kiterjedő önbemutatás Petrarcának az Ad posteros/Posteritati címen emlegetett levelében található meg. Ez a levél magyarul Kardos Tibor fordításában olvasható Az utókorhoz címen.2* Elsősorban Bethlen által a világ mulandóságának és a világi hívságoknak a leírásában használt topikus elemek arra engednek következtetni, hogy az erdélyi arisztokrata talán Petrarca De remediis utriusque fortune (A jó-és balszerencse ellenszerei) című munkáját is forgatta; jóllehet az ókori világ hét csodájának eltűnése a föld színéről, vagy a Diána templomot leromboló Herosztratosz nevű ember története olyan közhelyek, amelyeket Bethlen más gyűjteményekben is olvashatott.


Ennek a latin műnek nincs bevett magyar fordítása; legteljesebb magyar kiadása a csak 2015-ben megjelent, Bíró Csilla, Lengyel Réka és Máté Ágnes szerkesztésben közre adott 18. századi fordítás, amelyet Székely László erdélyi gróf készített: A jó szerencsének és a szerencsétlenségnek orvosságairól. Székely László fordítása 1760-1762, Szeged, Lazi, 2015. (Ez a borosjenői Székely László gróf a Bethlen Miklós önéletrajzában is említett, 1700-tól grófi címet viselő Székely Ádám unokája.) Francesco Petrarca műveink egy korai katalógusát Willibald Fiske állította össze az 1880-as évek végén Firenzében, mely itt érhető el.


Itt jelezzük, hogy a Bethlen Miklós által említett egyetlen könyv esetében sem bocsátkozunk találgatásokba azt illetően, hogy az erdélyi arisztokrata mely kiadás(oka)t forgathatta. Ennek fő oka az, hogy a magyar könyv- és olvasástörténeti kutatás csak tendenciákat állapíthat meg azt illetően, hogy melyik társadalmi réteg jellemzően milyen könyvgyűjtési szokásokkal rendelkezett a kora újkorban, de az egyéni esetek sokasága ennek ellentmondó adatokat szolgáltat. Ilyen például a fent említett Székely László gróf esete, aki, annak ellenére, hogy szinte közvetlenül az ő fordítási munkálatai előtt, ráadásul Magyarországon(!) kétszer is kiadták Petrarca De remediis c. munkáját – 1756-ban Budán, illetve 1758-ban Egerben – Székely gróf mégis egy 1613-as, tizenhatodrét kis kiadásból dolgozott.


Jacques August de Thou
avagy Thuanus Historia sui temporis c. műve latinul teljes formában (138 könyv) először 1620-ban jelent meg Pierre Dupuy és Nicolas Rigault kiadásában. Egy korábbi kötet címlapja itt található.


1733-ban készült el a mű kritikai kiadása, amelyet Londonban adtak ki, s azután ezt fordították le franciára latinból. A művet Bethlen valószínűleg latinul olvasta, hiszen maga is azt mondja, az önéletírás műfajának latinul nagy hagyományai vannak, de ő a felesége és más, a latinban nem járatos személyek kedvéért írja mégis a maga „vallomásait” magyar nyelven.

 

[1]* Petrarca, Francesco: Kétségeim titkos küzdelme. Secretum. Szeged: Lazi, 1999.

[2]* Kardos Tibor (szerk.): Dante, Petrarca, Boccaccio: Művészéletrajzok. Budapest, Gondolat, 1963. 119-130.

 

616. o.

„Így folyt az én életemnek huszonnegyedik esztendeje, Salamon amint mondja Praed. 12: Örülj, ifjú stb. de tudd meg, hogy az Isten ítíletre vonszon és a 2. versben: Az ifjúság hiábavalóság stb. Nem szégyenlem Augustinussal, Petrarcával megvallani ifjúságom mocskait, és azok között az én Istenemnek én körülöttem, majd emberi hütel felett való kegyelmes gondviselését dücsőiteni álmélkodva, mert bétölt én bennem nemcsak az, ami vagyon I. Móz. 6:5. és 8:21., hanem az is, ami van 2. Kor. 12:9. és I. Móz. 20.-nak az utólján.”


Francesco
Petrarca Posteritati és Szent Ágoston Confessiones c. művei lásd fent.

 

Csillagászati ismeretek

 

456. o.

„Hogy az az egynéhány órányi különbözés vagyon a nap és hold járása között, és hogy proportio radii ad peripheriam in circulo168 nem kerekszám, hanem végérehajthatatlan kis fractio esik benne (melyről egy egész könyvet írt egy ember169, és kicsiny, hogy meg nem bolondult belé)”


[168] a sugarak aránya a kerülethez a körben

[169] Valószínűleg Nicolaus Goldmann De usu proportionarii circuli (1662) című, a körben levő arányokról írott művéről van szó. A sziléziai születésű Goldman (1596-1667) építészmester és építészeti író volt, Leidenben polgári építészettant adott elő. A műnek digitális változata nem érhető el az interneten.



„Generosus et Amplissimus D[ominus] Nicolaus Váradi emit Globum Coelestem ac Terrestrem cum Indtitutione Astronomica de Usu Globorum Guil[ielmi] Blaeu. Imper[fectus] 12.” (Vö. Adattár II. 599.; Adattár 16/2. 73.) Lelőhely: Apáczai Csere János: Ill. Coll. Orthod. Claudiop. Album. Fol. LV. A mű bibliográfiai leírása a kolozsvári református kollégium beosztatlan könyvei közül előkerült példány alapján: Blaeu, Guilielmus: Institutio astronomica de usu globorum et sphaerarum caelestium ac terrestrium. Amstelodami, apud Joannem Blaeu, 1652. Super ex libris: „S K G 1652” (Stephanus Katona Gelejinus).

A mű elektronikus változata itt elérhető.

 

 

Metius, Adrianus: Primum mobile astronomice, sciographice, geometrice et hydrographice nova methodo explicatum. Amstelodami, apud Ioannem Ianssonium, 1631. Koll. 1. „Nicolai Bethlen – Est Stephani Katona Geleini Annfo] 1652 Franquerae Frisiorum – Est Nicolai Bethlen emptus a superscripto Possessore Reverendo ac Clarissimo D[omi]no Stephano K. Geleino, una cum Arithmetica et Geometria hujusdem Authoris Tall. 4. Anno Reparatae Salutis 1658 Mense Majo etc.”

Egy 1631-es kiadás digitális változata elérhető.

Egy 1633-as kiadás digitális változata szintén elérhető.

Metius, Adrianus: Doctrinae phericae, liber V. geographicus. Distinctionem mensuram et usum globi terrestris continens. Franekerae, apud Uldericum Balck, 1630. Koll. 2. A műnek nincs az interneten elérhető digitális változata.

Metius, Adrianus: Exercitationis astronomicae tomus secundus astrolabium, hoc est astrolabii utriusque accurata descriptio. Franecerae, Uldericus Balk. Koll. 3. A mű elérhető.

Metius, Adrianus: Exercitationes astronomice tomus tertius, sive historia astronomica, quae duobus modis historiam de astrorum sitibus explicat. Franekerae, Uldericus Balck, 1640. Koll. 4. A mű digitálisan elérhető.

 

Metius, Adrianus: Institutionis astronomicae tomus quartus. in quo primi mobilis problemata geometrico delineantur et arithmetice resolvuntur. Franequerae, apud Uldericum Balck, 1631, Koll. 5. Közölve: Adattár III. 361-363. A lelőhely nincs megadva. Digitális változat elérhető.


Cluverus, Johannes
: Historiarum totius mundi epitome a prima rerum origine usque ad annum Christi 1630. … accessit per ipsum auctorem continuatio historiae ad annum 1633. Nunc aucta ad annum 1653. Editio sexta correctior. Lugduni Batavorum, 1657. „Nicolai Bethlen et amicorum ejus heidelbergae A[nno] 1662.”; „ Ex libris Stephani de Bethlen equitis Dacici jure avito possedentis”; „Volfgangi comitis de Bethlen”. Kolozsvár, RTAK (a volt katolikus Lyceum Könyvtára) 57861. Digitális változat elérhető.

 

Orvostudomány

 

469. o.

„Az ember nevető állat. Ezért kárhoztatják vagy nevetik az emberek a medicusokat, hogy addig vizsgálják az ember testét, természetét, hogy sok lészen közülök atheussá, profánussá, és arra a voksra állanak, mint az imént is hozám elé, Pred. 3: 21. Ezért írták amaz könyvet: Religio medici."

196 Az orvos vallása; Thomas Browne (1605–1682) angol orvos több nyelvre lefordított, igen elterjedt munkája. http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=4752&type=Theology

 

A Szolgai akaratról


480.o.

„És keserves dolog, hogy a protestánsok is, noha minden igazságban megegyeztek, efelett veszekednek halálos gyűlölséggel, melynek végére egyik sem mehet soha. Ez az anyja de praedestinatione, gratia universali, libero arbitrio való disputációknak, noha bizony Luther Márton maga szép könyvet írt Erasmus ellen: De servo arbitrio; megegyeznek azon, hogy ki üdvezül, s ki elkárhozik az ember, Matth. 22: 14, 25: 34, 41, Ján 17: 8. 9; de levágják egymást osztán s a pokolra hányják, hogy mint kell magyarázni imez helyeket: Ján. 3: 17., noha a 18.  vers azt mind szépen megmagyarázza, 1. Kor. 15: 22., ezt is a 23-dik; 1. Tim. 2: 4. 6.


Luther Márton
De servo arbitrio (1525) http://www.prdl.org/author_view.php?s=260&limit=20&a_id=8&sort= c. műve http://sammlungen.ulb.uni-muenster.de/hd/content/titleinfo/752717, amelyet Rotterdami Desiderius Erasmus De libero arbitrio (1524) http://www.e-rara.ch/bau_1/content/titleinfo/288268 műve ellen szerzett.

Luther műve magyarul A szolgai akarat címmel jelent meg (2. javított kiadás) 2006-ban Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor fordításában. Erasmus műve magyarul A szabad döntésről címmel legutóbb 2005-ben (2. javított kiadás) jelent meg Rokay Zoltán fordításában.

 

Harag


496. o.

„Látván azért én a hirtelen vak indulatnak rajtam való uralkodását, és tudván Jak. 1:20. hogy az ember haragja az Isten igazságát nem cselekszi, mindenképpen igyekeztem orvosolni és ellene állani, mind Isten előtt való imádságom által, mind egyéb segítségekkel s observatiókkal; Seneca: De ira, és Plato, Cato és más sztoikus filozófusok szép példáit gyakran forgattam s tanultam [...]”

Mindhárom szerző, és a sztoikus filozófia általában minden egyetemen tananyag volt. A sztoikus felfogás a kereszténységgel összeegyeztethető filozófia, hiszen egyik alaptétele az, hogy a bölcsesség alapja a csapások és az élet viszontagságainak közömbös elfogadása, az apathia.


Seneca
De ira c. munkájának magyar fordítása: A haragról: Novatusnak, ford. Kovács Mihály, előszó Dörömbözi János, General Press, 2001. Platón, Cato Maior. Cato Maior vagy az öregségről Cicero munkája: Cicero, Az öregségről, ford., s. a. r. Szabó György, Bukarest, Kriterion, 1985. A sztoikus művek magyar fordításaihoz általánosságban Vö.: Sztoikus etikai antológia, s. a. r. Steiger Kornél, ford. Barcza József et al., Gondolat, 1983.


Gyermekkori könyvek a nagyapától


531. o. „in anno 1652. Fejérvárra vittek [Keresztúri Pál] keze alá [...]”

Herepei János véleménye szerint (EM 1938, 291-295. és Adattár II. 593-594) ekkor Váradi Miklós, Bethlen nagyapja Keresztúri Pál tanító kérésére az alábbi könyveket vette meg a gyermek számára (Adattár 16/3., 14-15., az átírást modernizáltuk):

Philippum Candrarium in quarto maiori

Epistolae obscurorum virorum in quarto maiori lásd lentebb.

Iusti Ricki Gardensis Belgae Prunitiae – Epistolicae ad Italos et Belgas in quarto mediocri etc. A címleírás nem pontos, hiszen abban Primitiae, nem pedig Prunitiae szóalak szerepel. Valójában a következő könyv egy meg nem határozott példányáról és/vagy későbbi kiadásáról lehet szó: a belga ferences szerzetes Josse De Rycke (1587-1627) Primitiae Epistolicae, Ad Italos et Belgas, quive iis lociis …, 1610 c. munkájáról. Az 1610-as kiadás digitális változata elérhető:

http://www.europeana.eu/portal/record/9200332/BibliographicResource_3000095424753.html

Historicus Quintus Curtius Rufus in ocatvo. Valószínűleg Quintus Curtius Rufus Historia Alexandri Magni c. művéről van szó, amelyet már az ősnyomtatványok korától kiadtak nyomtatásban, az alábbi linken egy kb. 1471-ből származó in quarto méretű kiadás érhető el. Mint látható, a Bethlen birtokában lévő ennél kisebb, csupán in octavo méretű könyvecske volt.

http://daten.digitale-sammlungen.de/~db/0005/bsb00050369/images/

Thesaurus Phrasium Poeticarum in octavo Talán az alábbi linken elérhető mű egy példányáról van szó: Johann Buchler, Thesaurus phrasium poeticarum, sumpt. B. Gualthieri, 1605. https://books.google.hu/books?id=VqJEAAAAcAAJ&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false

Megjegyzendő, hogy a műnek számos további kiadása is megtalálható az interneten (1612, 1617, 1637).

Psalmi Davidis Metro Rytmici ad Ambrosy – Lobwasseri melodias concinnati in octavo. Valószínűleg az alábbi könyvről van szó: Psalmi Davidis Metrorythmici ad Ambrosii Lobwasseri melodias concinnati, Francofurto, Paltenius, 1612. Digitális változata nem érhető el az interneten.

Marci Tullii Ciceronis Epistolae Familiares [in] octavo. Marcus Tullius Cicero Epistulae ad familiares c. művének csak az ősnyomtatványok korából kb. 50 kiadását ismerjük as ISTC alapján. Az itt említett kötet in octavo mérete alapján bizonyára egy jóval későbbi kiadásról van szó.

http://www.europeana.eu/portal/record/9200386/BibliographicResource_3000045425409.html

Terentius Christianus in quarto mediocri. Valószínűleg az alábbi műről van szó: Cornelius Schonaeus, Terentius Christianus, sive Comœdiæ duæ, Terentiano stylo conscriptæ ad vsum scholarum seorsim excusæ. Tobaeus. Iuditha. His accessit pseudostratiotes, fabula iocosa ac ludicra, 1599.

http://reader.digitale-sammlungen.de/de/fs1/object/display/bsb10609135_00004.html

A műnek csak a 17. században még további tizenegy kiadást tartják számon (1607, 1610, 1615, 1620, 1620, 1625, 1625, 1652, 1660, 1674, 1691). Bethlen életkorából adódóan valószínűleg az 1652-ig megjelent kiadások valamelyikéről lehetett szó.

A jegyzéket Bethlen Miklós nagyapja írta be Rotterdami Erasmus „Apophtegmatum Libri Octo. Basilea, 1525.” című művének abba a példányába, amelyet saját kezű feljegyzése szerint „Dat Graphius Generoso d[omin]o Varadi Nicolao – A[nn]o DEI-Hominis 1638 - 7. Iduum Ianuarjar(um)[sic!]”. A bibliográfiai szakirodalom az Apophtegmata első baseli kiadását azonban 1535-ből ismeri. Az alábbi linken egy 1558-as kiadás érhető el:

https://books.google.hu/books?id=G48c76xyKjEC&pg=PA606&dq=Apophtegmatum+Libri+Octo&hl=en&sa=X&ei=5Z5yVe-7L7KQ7AbzroCQDQ&ved=0CCoQ6AEwAA#v=onepage&q=Apophtegmatum%20Libri%20Octo&f=false


A nevetséges Raimundus Lullus


533. o.

Bethlen elítélőleg szól Raimundus Lullus munkájáról, hangsúlyozza, hogy neki azt nem tanította Keresztúri Pál.

„Istennek hála a Lullianát nem tudom, azok csak bolondságoknak bolondságai, nemcsak hiábavalóságoknak hiábavalóságai, melyről többet nem szólok, hanem csak azt mondom: ha tudós embernek nagy búsulása vagyon, vagy melancholiája érkezik, olvassa Raimundus Lulliust, kivált cum iconibus, elfakad nevetve rajta.”

Raimundus Lullius Ars magna című munkája, amely többek között az Isten létezését úgy kívánta bizonyítani, hogy mindent bináris kérdésekre bontott. Egy-egy kérdés, a választott felelettől függően újabb bináris kérdésekbe torkollott, tehát a szerző egyfajta fa-szerkezetbe rendezte a világról való összes tudást. Lásd például a következő illusztrált változatokat. http://hu.wikipedia.org/wiki/Ramon_Llull#/media/File:Ars_Magna_de_Ramon_Llull.jpg

http://pl.wikipedia.org/wiki/Plik:Ramon_Llull_-_Ars_Magna_Tree_and_Fig_1.png

Lullus művének tudománytörténeti jelentőségéről lásd Láng Benedek tanulmányát: http://minerva.elte.hu/mfsz/MFSZ_9712/LANG1.pdf

 

Keresztúri Pál oktatása


535. o.

„Corderius Colloquiumit és valami képecskékkel nyomtatott kis evangéliumot exponáltam kicsiny koromban; Comenius munkái a latinitasra talán akkor voltak munkában, mert én egyiket sem tanultam.”

Mathurin Cordier (?1479-1574), latinosan Corderius Maturinus normandiai származású, többek között Svájcban működő protestáns nyelvész és tanár Colloquia latina (Colloquiorum scholasticorum libri quattuor) c. műve sokáig az iskolai oktatás eszköze a latin tanításában. Angol nyelvterületen ma is használatos: http://www.slu.edu/colleges/AS/languages/classical/latin/tchmat/pedagogy/crd/crd1.html

Bethlen e szerint gyermekkorában nem tanult Johann Amos Comenius 1643-ban Magyarországon megjelent Janua linguae latinae c. latin nyelvkönyvéből, amit hamarosan több európai nyelvre lefordítottak.

https://archive.org/details/jacomeniiianuali00come

http://library.ibb.net/lib/books/comenius/comenius.html


535. o.

„amennyire lehetett, gyermeki, könnyű, néha tréfás és nevetséges dolgokról volt a stylusunk, úgy hogy sokszor, míg diktálta, s írtuk is, eleget nevettünk rajta; úgy hiszem, Bebelius és más hasonló írásokból sokat szedett”

Henricus Bebelius (1472-1518) azaz Heinrich Bebel német származású, 1497-től tübingai professzor. Az ókori történelemmel és irodalommal foglalkozó művei évszázadokon át használatosak voltak az oktatásban. Ars versificandi című műve a poétikai oktatásban volt tankönyv. https://books.google.com.br/books?id=B0g8AAAAcAAJ&printsec=frontcover&dq=Ars+versificandi+Heinrich+Bebel&hl=pt-BR&sa=X&ei=YV4uUtnbLYH69gSN9oG4Dg#v=onepage&q=Ars%20versificandi%20Heinrich%20Bebel&f=false

Mivel Bethlen azt is említi, hogy szórakoztató témákról írták latin stílusgyakorlataikat, talán Bebelius Facetiae c. munkájára is (az erősebb, pl. szexuális témák mellőzésével) támaszkodott a tanára, Keresztúri Pál. https://books.google.com.br/books?id=fxI8AAAAcAAJ&printsec=frontcover&dq=Facetiae+Heinrich+Bebel&hl=pt-BR&sa=X&ei=vV0uUrreOI_M9gSM1oCwBA#v=onepage&q=Facetiae%20Heinrich%20Bebel&f=false


536.o.

„egy nem tudom micsoda írást ada kezünkbe [Keresztúri Pál], abc után szedett vagy írt vocabulákból állott, jut eszembe az m-betűben ez vala az első vers: „molossus molestat monachum,” a többi is mind olyan íz és értelem nélkül való volt; mind ennek a három szónak első syllabája brevis, elébe is írta a papirosnak fenn a margóján, ki brevis, ki longa, ezeket az írásokat nagy szapora mammogással elolvastuk, garagyoltuk, sokszor előtte az asztalnál, a schola, vagy maga házában, mert az volt a classis vagy communitas, úgy hiszem, Smetiusból csinálta volt.”

Henricus Smetius a Laeda (1537-1614) azaz Henrich Smet flandriai orvos és költő. Prozódiai munkáját (Prosodia Henrici Smetii, med. d. prontissima […], Frankfurt, 1599) tankönyvként használták.

http://www.europeana.eu/portal/record/9200386/BibliographicResource_3000044813846.html


539. o.

„Micsoda auctorokat tanított, alig tudom jól leírni, mert mind csak olyan excerpta quaestio-, responsióból álló írások voltak a kezemben; mindazonáltal, mivel akkor, mikor ő az akadémiákban tanult, a peripatetica és aristotelica floreált, Ramus ellen tusakodtak, Cartesius pedig csak ezen gyermekségemben támada, úgy Coccejus is: úgy tudom Keckermann logikáját, Timplerus metaphysicáját, Zacharias Ursinus cathechesisét, és maga Aristoteles excerptáit redigálta in quaestiones et responsiones, amint feljebb említém. A logikában sok üdőt töltöttünk: Barbara celarent etc. sokat gyakorlatta. Egyszer, mikor avval a sok quaestióval s responsióval eltöltötte elménket és az argumentumok, syllogismusok formálására kaptatott az eltanult quaestiókból, csak a matériákat kezdé adni: Erről írjatok argumentumokat, lássuk, melyiktek tud többet írni? Mit írtam én, bizony nem tudom, de mint feljebb a versekről mondám, én az argumentumokat olyan szaporán írtam, mint a distichonokat azelőtt: nagy kár, hogy meg nincsen. Raimundus Lullius és Epistolae obscurorum virorum mellé talán odaillenék, gyönyörűségemre volna nézni pupas ingenii puerilis. Kérdéskívül abban solidum semmi sem lehetett, az aetas sem szenvedte volna.”


Bartholomaeus Keckermann
(megh. 1609) danzigi majd heidelbergi teológia professzor, a református oktatásban használatos kézikönyvek írója. http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=6&sa_id=169

Clemens Timplerus(1563-1625) a 17. sz. elején a steinfurti gimn. tanára, fő műve az 1604-ben megjelent metafizikája. Metaphysicae systema methodicum, Steinfurt, 1604. Digitális változata nem található meg az interneten.

Zacharias Ursinus (1534-1583) a Heidelbergi katekizmushttp://reader.digitale-sammlungen.de/resolve/display/bsb10174450.htmlegyik szerzője. http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=54&sa_id=591

Excerpta ex Aristotelis Organo de simplicibus terminis, de propositione, et de syllogismo.

http://www.europeana.eu/portal/record/9200143/BibliographicResource_2000069300974.html

Bethlen tehát itt az Epistolae obscurorum virorum c. művet a Lullus komolyan nem vehető Ars magna c. munkája mellé teszi, s mint gyermeki bohóságot jellemzi – rövid könyvlistájából is kiderül (lásd fent), hogy ez a mű neki szinte gyermekkori olvasmánya volt, amelyet Keresztúri Pállal tanulmányoztak. https://archive.org/details/epistolaeobscuro00huttuoft


552. o.

„Minthogy Apáczai engemet még Keresztúri Pál keze alatt ismert, és minden oda fel említett dolgaimat kit látott, kit hallott, és jól tudott: tudta azt, hogy noha mint egy confusum chaos, úgy vagyon az elmém, de mégis a tudománynak holmi magvai vadnak a fejemben, és talis qualis könyveket megértő latinitasom vagyon, és az elegy-belegy matériáknak rend és forma adással jót tehet bennem, igen örült nékem, ő is optimus és charissimus discipulus nevet adott, és mind publica professióban, és mind házánál in privato collegio szorgalmatosan kezde tanítani. Publice a theológiában Amesiusnak a Medulláját, filozófiában Cartesiust és Regiust tanított. Privatum Ramus arithmeticáját, Metius geometriáját és a jusban Justinianus Institutióit kezdé tanítani, de mind ő, mind én szerencsétlenül járánk kettőben igen.”


Vilhelmus Amesius
(megh. 1634) http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=113 angol puritán teológus, Medulla Theologiae (A teológia pajzsa) c. műve: https://books.google.pl/books?id=ZilHbPgcaMsC&printsec=frontcover&hl=en#v=onepage&q&f=false http://www.prdl.org/author_view.php?s=80&limit=20&a_id=113&sort=

Renatus Cartesius azaz René Descrates (1596-165)francia filozófus és matematikus művei, amelyekben a modern racionalizmus filozófiáját dolgozta ki. Gondolhatunk itt a Principia Philosophiae című művére (1644) https://books.google.pl/books?id=lHpbAAAAQAAJ&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false

Regius Henricus Le Roy filozófiai és orvosdoktor, utrechti orvosprofesszor. Descartes követője, filozófiai műveiről lehet itt szó. http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=1135&sa_id=2478

 

Heidelbergi tanulmányok


573. o.

„Laktam Heidelbergában usque ad Majum 1662. Tanulásom ez volt: annyi esztendei felejtésem helyrehozására Csernátoni Pál revocálta vélem 1. Ramus rhetoricáját, logikáját privatim a szállásomon. 2. Ramus nagy arithmeticájára http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=1131

privatum collegiumot tartottam Lunelschoss nevű híres matheseos professornál. 3. Spanhemius http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=108&sa_id=1048

Fabritius http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=280&sa_id=919

és Hottinger http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=2928&sa_id=1042

theológiai professiójokra jártam. 4. Samuel Puffendorf, http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=1130&sa_id=1695 akkori igen ifjú, de azután nagy híres tudós juris doctor professiójára jártam, de jure belli et pacis Hugo Grotiust tanította. 5. Német nyelvet szállásomra járó mestertől tanultam. Algebrát is kezde tanítani Lunelschoss, de a négy első speciese után beléuntam, mint világi életre haszontalan, felette speculativa, mély tudományba. Hottinger, nem tudom, hízelkedett, de csudálatosan jövendölt nékem világi nagy szerencsémről.”

Petrus Ramus (1515-1572) francia filozófus; filozófiai, nyelvtani, retorikai és matematikai művei voltak. http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=1131

Hugo Grotius De jure belli et pacis (A háború és béke jogáról) https://books.google.pl/books?id=b85WAAAAcAAJ&printsec=frontcover&hl=en#v=onepage&q&f=false

Magyarul A háború és béke jogáról címmel utoljára Haraszti György at al. fordításában jelent meg 1999-ben (Attraktor, Budapest).

 

Utrechti tanulmányok


574. o. Utrecht

„Tanulásom ez volt a publica professiókon kívül, mert azokból az akadémiákon senki tudóssá nem lészen: 1. Theológia. Amesiusra collegiumot tartottam Burmann Ferenc http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=180&sa_id=2065

híres theologiae doctor és professornál. 2. Fizika vagy filozófiára Henricus Regiusnál. http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=1135&sa_id=2478

3. Justinianus Institutióira Paulus Voë vagy Futiusnál. http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=1166&sa_id=561

4. Geometria. Euclidesre Dimmerbruck matheseos professornál.

5. Universalis, kivált sacra historiára, vetusra Voë vagy Futius Gisbertus vén nagyapósnál. http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=68&sa_id=557

6. Fortificatióra vagy militaris architecturára egy Wasner nevű igen vén, részeges, de nagy híres mathematicus tanított, a szállásomra járt, öten tanultuk úrfiak. […] Ezen a tudományon én igen kaptam, és azért Adam Freytag architecturáját németből deákra is fordítottam volt, az írásaim között van, ha el nem veszett. 7. Francia nyelvet derekasint tanultam, a nyelvmester járt hozzám. 8. Fechtelést, voltizsálást is. 9. Virginát is kezdék tanulni, de semmi sem lőn belőle, csak húsz tallér károm, melynek oka az én és mesterem bolondsága volt, mert a kótákat ugyan megtanulám, és egy lineált könyvbe a mesterem íra egy falka német, francia és mi ördög nótát, courante, allemande, sarabande, de én annak egyiknek sem tudtam az elmémmel, szájammal a nótáját, csak pengettem, dongattam a kóták szerént a hitvány virginát, de annak sem íze, sem bűze nem volt, én megunám, s odahagyám; ha a zsoltárokat tanultam volna rajta verni, ma is jó virginás volnék, így semmit sem tudok: erről tanulhat akárki. 10. Könyveket sokakat olvastam ezeken kívül.”

Amesius l. fent.

Justinianus Institutiones azaz Corpus Iuris Civilis című műve.

https://archive.org/details/corpusiuriscivil03krueuoft

http://www.thelatinlibrary.com/justinian.html

Euklidészi matematika

Adam Freytag(1608-1650) sziléziai származású építész, holland módszerű várépítésről szóló Architectura militaris német nyelvű műve, amelyet Bethlen lefordít, egyes kéziratok tanúsága szerint nem latinra, ahogyan ebben a szövegváltozatban áll, hanem magyar nyelvre. Az eredeti mű teljes címe ez: Architectura militaris nova et aucta oder newe vermehrte Fortification von Regular – Vestungen, von Irregular – Vestungen und Aussenwercken, von Praxi offensiva und devensiva, auff die neweste niederländische Praxin gerichte und beschreben durch Adamum Freitag der Mathematum Liebhaber. Zu Leyden bey Bonaventura und Abraham Elzeviers, a(nn)o 1631.

Sajnos nem tudjuk, mik lehettek a „sok könyvek”, amiket Bethlen még olvasott ebben az időszakban.

 

Leideni tanulmányok


579. o. Leiden

„De én itt privatum collegiumot senkinél sem tartottam, hanem csak az astronomiára, Gassendusra Goliusnál, http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=1803&sa_id=116

ugyan az ő kedvéért egynéhány hetet és tallért odavesztegeték az arabica linguára talán ketten vagy hárman voltunk abban tanítványi. Ismét egy Nicolaus Goldmannus nevű német öreg embernél (de ez professzor nem volt) tartottam collegiumot a civilis architectura és perspectivára német nyelven; a publica professiókra kivált a Gronovius, Hornius http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=2830&sa_id=929

Trysius, Raëy http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=1132&sa_id=1597

professióira jártam és a disputatiókra; Coccejust http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=14&sa_id=156

igen ritkán hallgattam, úgy Heerebordot http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=1086&sa_id=2221 is, noha híres ember volt.”

Petrus Gassendus francia csillagász és fizikus munkáit tanulta Golius professzornál. A művek listáját lásd: http://la.wikipedia.org/wiki/Petrus_Gassendus

Nicolaus Goldmann a polgári építészet tanára, a Post-Reformation adatbázis nem tartja nyilván.

Gronovius a görög nyelv és történelem tanára volt, Bethlen utóbbit hallgathatta nála.

Hornius a történelem és földrajz professzora.

Trysiust nem tudjuk, kicsoda, a Post-Reformation adatbázis nem tartja nyilván.

Raey Descartes tanítványa, filozófus.

Coccejus teológus.

Heerebord filozófia professzor.

 

Perkins teológiája


686. o.

„A vasbaverés előtt egy kevéssel lőn a jelenés énhozzám, melyről emlékezem az imádságos könyvben. Az bizonyos: Perkinsiust olvasom vala ebéd előtt 9 s 10 óra között, és úgy súgá a jobb fülembe vagy jó vagy gonosz genius, azt hiszem, aki Sinken is megintett vala, hogy a fejemet elütik. Én mindjárt mondám az ajtón kívül álló strázsáknak (mert mindenkor egy német s egy magyar állott ott éjjel-nappal, éjjel pedig lakatot is vetettek az ajtóra kívül): hídd bé a konyháról az inast; ki béjövén, mondám néki, mit súgtak nékem. Ő haraggal mondá: Súgja bizony a kegyelmed képzelése, mert örökké csak gondolkozik. Én mondám, hogy én bizony nem gondolkodtam, hanem szép csendesen, figyelmezve olvastam ihol ezt a könyvet, de tudod-é a sinki álmot, hiszen akkor is csak te valál ott, még felköltélek: lásd meg az ajtót, bézárva-é, nem jött-é valaki bé, hogy az szólott volna? öcsém etc. Jusson eszedbe most is; eredj, csak magadtól kérdd meg ezektől a strázsáktól, nem szólott-é valaki nékem valamit.”

Vilhelmus Perkinsius (1558-1602) angol orvos és református teológus. Művei listáját lásd: http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=451

A források linkjei

Tremellius Bibliafordítása: https://books.google.pl/books?id=QTQ7AAAAcAAJ&printsec=frontcover&hl=en#v=onepage&q&f=false

Tremellius művei: http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=44

Blaeu Institutio astronomica: http://adcs.home.xs4all.nl/blaeu/institutio.html

Szent Ágoston Vallomások: http://mek.niif.hu/04100/04187/04187.htm

Thuanus http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=3241

https://books.google.pl/books?id=_L5ZAAAAYAAJ&printsec=frontcover&hl=en#v=onepage&q&f=false

Fiske katalógusa: https://archive.org/stream/catalogueofpetra00fisk#page/n23/mode/2up

Metius Primum mobile astronomice 1631: https://books.google.hu/books?id=DchaAAAAcAAJ&pg=PA164&lpg=PA164&dq=Primum+mobile+astronomice,+sciographice,+geometrice+et+hydrographice+nova+methodo+explicatum&source=bl&ots=vjsOSMyrsO&sig=OpwXBtfiZ8NHdp6KybXPczSKjkg&hl=en&sa=X&ei=NKFyVYGFI6TP7Qab5oK4AQ&ved=0CFEQ6AEwCQ#v=onepage&q=Primum%20mobile%20astronomice%2C%20sciographice%2C%20geometrice%20et%20hydrographice%20nova%20methodo%20explicatum&f=false

Metius Primum mobile astronomice 1633: https://books.google.hu/books?id=Pnoqye9-5noC&pg=PP7&lpg=PP7&dq=Primum+mobile+astronomice,+sciographice,+geometrice+et+hydrographice+nova+methodo+explicatum&source=bl&ots=_prh3F2NgS&sig=CM3rkxePWPkgKIgz88ppyq_7CEo&hl=en&sa=X&ei=NKFyVYGFI6TP7Qab5oK4AQ&ved=0CCsQ6AEwAg#v=onepage&q=Primum%20mobile%20astronomice%2C%20sciographice%2C%20geometrice%20et%20hydrographice%20nova%20methodo%20explicatum&f=false

Metius, Adrianus: Exercitationis astronomicae tomus secundus astrolabium http://www.europeana.eu/portal/record/9200332/BibliographicResource_3000095347203.html

Metius, Adrianus: Institutionis astronomicae tomus quartus http://www.europeana.eu/portal/record/9200332/BibliographicResource_3000095338139.html

Cluverus, Johannes: Historiarum totius mundi epitome https://books.google.be/books?id=iu9aAAAAQAAJ&printsec=frontcover&hl=hu&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onepage&q&f=false

Browne, Thomas http://www.prdl.org/author_view.php?a_id=4752&type=Theology

 

LogoRefoRC S NKA csak logo rgb RefEmlkebizottsaglogo logo uni miskolc logo mtak mtalogosz

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata