Bethlen Miklós (Kisbún, 1642.09.01. – Bécs, 1716.10.27)

Apja, a történetíró Bethlen János erdélyi arisztokrata család sarja, anyja a polgári származású Váradi Borbála. Bethlen Miklós 1652–1655 között Keresztúri Pálnál tanul Gyulafehérvárott, 1656-tól Isaac Basire, majd 1658-tól Apáczai Csere János tanítványa, akit Kolozsvárra is követ. 1661-ben indul el külföldre, júliusban már Heidelbergben kezdi meg tanulmányait, később pedig a leideni és az utrechti egyetemeken folytat tanulmányokat. 1663-ban Angliába utazik, megfordul Oxfordban is, de 1664 tavaszát és nyarát Párizsban tölti, ahol megkapja XIV. Lajos levelét, amelyet el kell juttatnia az erdélyi fejedelemnek.

Hazatérte után (1664. júniusa) kevés időt tölt apja mellet, augusztusban indul Zrínyi Miklós udvarába. Csáktornyán tanúja lesz a bán halálának, amelyről önéletrajzában később részletesen beszámol. Ezt követően Velencébe, majd Bécsbe megy Vitnyédy Istvánnal. 1666 nyarán részt vesz a Wesselényi-féle szervezkedés egy megbeszélésén, ahol megromlik kapcsolata Vitnyédyvel.

Udvarhelyszéki főkapitány, 1666-ban kezdi építeni a behlenszentmiklósi kastélyt. 1668. június 11-én feleségül veszi Osdolai Kun Ilonát.

1676. április 23-án Bethlent és Béldi Pál székely főkapitányt összeesküvés vádjával letartóztatják és csaknem egy évig tartják fogságban, Fogaras várában. Kiszabadulva kiadja az Apologia ministrorum evangelicarum Hungariae című nyomtatványhoz csatolt levelét, amelyben felszólal a protestáns papok védelmében.

Első felesége halála után újranősül, feleségül veszi Rhédey Júliát 1686. február 8-án.

1688-ban készíti el a császár számára az Erdély új közjogi berendezéséről szóló Moribunda Transylvania c. reformtervezetét. Fontos szerepet játszik a Diploma Leopoldinum (1690) elfogadtatásában.

1691-ben Erdély kancellárjává választják a fogarasi gyűlésen. Ezt a tisztséget 1704-ig tölti be, Bánffy György gubernátor mellett.

1696-ban grófi rangot kap.

1701-ig követként többször látogatást tesz Bécsben. A Habsburg abszolutizmus kormányzati szándékaival szembesülve 1704 áprilisában megírja az Erdély független fejedelemséggé alakítását szorgalmazó Columba Noe c. röpiratát. Ezt a röpiratot a bécsi, angol és holland követekhez akarja eljuttatni, de Rabutin megszerzi és felhasználja ellene.

1704. május 5-én kancellári tisztségéből eltávolítják, majd letartóztatják. 1708-ig Nagyszebenben raboskodik. Május 1-én Bécsbe szállítják. Útközben öt hétig az eszéki börtönben van, ekkor kezdi írni Önéletírását, ezt az Imádságoskönyvvel együtt Bécsben fejezi be (1710). Ekkor írja meg latin nyelvű élettörténetét is, Sudores et cruces Nicolai comitis de Bethlen címmel. Noha felmentik az eredeti vád alól, Erdélybe nem térhet haza, és Bécsben hal meg 1716. október 27-én.

Bethlen családfák (A családfák forrása: Rubikon)