Az osztály története

Bibliográfiai kutatások és eredmények az MTA Irodalomtudományi Intézetében – történeti visszatekintés

A Bibliográfiai Osztály 1957-ben alakult Kemény G. Gábor vezetésével. Őt 1962-től Gerézdi Rabán, 1965-től Vargha Kálmán, 1984-től haláláig, 2007-ig pedig Kókay György – mind jeles tudósok, kutatók, máig érvényes szakkönyvek írói – követték az osztály élén.

A Bibliográfiai Osztály első fénykorát Klaniczay Tibor igazgatóhelyettessége alatt élte. Az Osztály mindig is a mindenkori igazgatóhelyettes felügyelete és ellenőrzése alatt működött. Klaniczay, a legendás hírű irodalomtörténész később igazgatóként is minden lehetőséget igyekezett biztosítani a bibliográfiai kézikönyvek elkészültéhez és megjelenéséhez.

Kókay György halála után öt évig a bibliográfiai feladatokat Jankovics József igazgatóhelyettes felügyelte, és 2012-ig Csóra Karola, az osztály korábbi munkatársa vezette az egyre szűkülő létszámú és egyre zsugorodó feladatkörű, a megszűnés szélére sodródó Osztály munkáját.

A bibliográfiai alapkutatások dinamizálása és teljes körű modernizálása 2012-től, Kecskeméti Gábor igazgatásának kezdetétől számítható, aki a bibliográfiát és a digitális irodalomtudományt elsőrangú és stratégiai fontosságú intézeti feladatnak tekintette, és a két területet összehajlította. A cél elérésére megnyerte az éppen felszámolás alá kerülő, önállóan működő Illyés-archívum vezetőjét, Stauder Máriát, hogy indítsa újra az Irodalomtudományi Intézet Bibliográfiai Osztályának munkáját, melynek egyébként korábban ő maga is munkatársa volt. Stauder Mária 2013-tól 2017 szeptemberéig irányította az Osztályt, és az irodalomtudományi szakbibliográfiai kutatásokat teljesen új irányba fordította. A 2013-ban Stauder Mária vezetésével újjászervezett Bibliográfiai Osztály munkatársai Benda Mihály, Sőrés Zsolt (50%-os munkaidőben) és Újváriné Tüskés Anna lettek.

Az osztály vezetését Stauder Mária nyugdíjba vonulásával 2017 szeptemberétől Császtvay Tünde – aki pályája elején szintén több évig dolgozott az Osztályon – vette át, és a megörökölt elvek mentén még dinamikusabbá tette az Osztály működését.

 

Az Osztály első évtizedei és tudományos eredményei 

 

Az Osztály megalakulásakor több évtizedes, hatalmas feladatoknak látott neki. A megalakulás után a nem nagy létszámú osztály a nagyon széles spektrumú és körű adatgyűjtést – a mindenkori gyakornokok mellett – külső munkatársak bevonásával végezte, de a tételek csoportosítását, a szakrend kialakítását és a tételek szakrendi besorolását, a kötetek szerkesztését és sajtó alá rendezését mindig is az osztályon dolgozó munkatársak végezték.

Az intézeti bibliográfiai kézikönyv szerkezeti kialakításához Kozocsa Sándor éves irodalomtörténeti bibliográfiája volt a példa, de a szerkezeti kérdéseket érintő döntésekben külföldi kézikönyveket is figyelembe vettek, sőt, esetenként írókkal, irodalomtörténészekkel és más intézmények bibliográfus munkatársaival is folytattak szakmai egyeztetéseket.

Elsődlegesen egy sok kötetes, korszakokra bontott irodalomtudományi szakbibliográfiai kézikönyv munkálatai kezdődtek meg, mellette pedig kisebb szakbibliográfiai munkák indultak el:

1. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 

 

A magyar irodalomtörténet retrospektív (visszatekintő) bibliográfiai kézikönyve a párhuzamosan készülő magyar irodalomtörténeti kézikönyv (a zöld borítójáról csak Spenótnak nevezett, hat kötetes irodalomtörténeti összefoglaló) irodalomtörténeti korszakai szerinti tagolása alapján tagolódott kötetekre, ezen belül általános és személyi részre osztva;

 

A magyar irodalomtörténet bibliográfiája kötetei  

 

I. Stoll Béla, Varga Imre, V. Kovács Sándor, 1772-ig, Bp., 1972;

II. Kókay György, 1772–1849, Bp., 1975;

III. H. Törő Györgyi, Nagy Miklós, Tódor Ildikó, 1849–1905: Általános rész – Személyi rész A–Gy, Bp., 1990;

IV. Tódor Ildikó, 1849–1905: Személyi rész H–Zs, Bp., 1997;

V. B. Hajtó Zsófia, 1905–1970: Általános rész, Bp., 1997;

VI. Botka Ferenc, Vargha Kálmán, 1905–1945: Személyi rész A–K , Bp., 1982;

VII. Botka Ferenc, Vargha Kálmán, 1905–1945: Személyi rész L–Zs, Bp., 1989;

VIII. Botka Ferenc, 1945–1970: Személyi rész, Bp., 1991;

IX. B. Hajtó Zsófia, Csóra Karola, 1991–1995, Bp., 2007;

X. Csóra Karola, 1996–2000, Bp., 2013.

 

Az intézetben szerkesztett bibliográfiai kézikönyvsorozat előzményei a magyar irodalomtörténet-írás kurrens bibliográfiái voltak:

a) az 1876–1889. év irodalomtörténeti repertóriumát id. Szinnyei József a Figyelőben tette közzé;

b) az 1893–1943. évre vonatkozó repertórium Hellebrant Árpád (Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára), Goriupp Aliz (Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtára), majd Kozocsa Sándor (Országos Széchényi Könyvtár) összeállításában az Irodalomtörténeti Közleményekben jelent meg;

c) 1950-től önálló kiadványban jelent meg Kozocsa Sándor szerkesztésében az 1945–1965. évre vonatkozó bibliográfia.

Az Irodalomtörténeti Közlemények éves irodalomtörténeti bibliográfiát közölt, amit az 1962–1967. évre vonatkozóan V. Kovács Sándor (megjelent: 1963–1968), majd az 1970–1974. évre Bor Kálmán (megjelent: 1971–1975), az 1975–1976. évre Stauder Mária (megjelent: 1976–1977) készítettek.

A kézikönyv-kötetek sorozatszerkesztői Vargha Kálmán, V. Windisch Éva és Kókay György lettek, míg a kötetek szerkesztői többnyire az adott korszakot kutató, vezető tudósok közül kerültek ki; Botka Ferenc, Kókay György, V. Kovács Sándor, Nagy Miklós, Stoll Béla, H. Törő Györgyi, Vargha Kálmán és Varga Imre jegyezték a köteteket.

A kötetek munkatársaként – különböző korszakokban – a következő névsor állítható össze: Szerb Antalné, Zelk Zoltánné Sinka Erzsébet, Béládi Miklósné Hajtó Zsófia, Komlovszki Tiborné Tódor Ildikó, Stauder Mária, Csóra Karola, Császtvay Tünde, Sőrés Zsolt, Sas Péter. (Nevük – mint szerkesztők vagy az adott kötetek munkatársai – olvasható a kézikönyvekben.) A kötetek munkatársaiból többen később kötetszerkesztők is lettek: Komlovszkiné Tódor Ildikó, Béládiné Hajtó Zsófia, Csóra Karola.

Az akkor még cédulaformában szerkesztett kötetek adatait – sok tíz katalógusfióknyit – évtizedeken át írógéppel írták, megszabott nagyságú cédulákra, kézzel javították, majd cédulaformában lektorálták. Az első kötetet Klaniczay Tibor, a másodikat Solt Andor, a harmadikat Oltványi Ambrus és Rejtő István, a negyediket Nagy Miklós, az ötödiket V. Windisch Éva (nincs feltüntetve) és Pomogáts Béla, a hatodik és hetedik kötetet Béládi Miklós, a nyolcadikat Pomogáts Béla lektorálta.

 

2. Az Irodalomtudományi Intézetben folyó egyéb bibliográfiai munkákban való részvétel, az Irodalomtörténeti bibliográfiák sorozat összeállítása és szerkesztése 

 

A kiemelt kézikönyv-feladatok mellett az osztályon készült – többek között – a Nyugat-repertórium (Galambos Ferenc, 1959). Galambos Ferenc emellett több hiánypótló szakbibliográfiát is elkészített az intézet megbízásából, melyek máig gépiratban maradtak, de az Országos Széchényi Könyvtárban szabadpolcon elérhetőek (például A bécsi magyar emigráció újságjai és folyóiratai 1919–1933).

Az Osztály közreműködésével szerkesztett és megjelent további bibliográfiai kiadvány A népi írók bibliográfiája (Varga Rózsa, Patyi Sándor, Tódor Ildikó, 1972) és A magyar sajtótörténet irodalmának válogatott bibliográfiája 1705–1945 (Kókay György, Sinka Erzsébet, H. Törő Györgyi, József Farkas, Dersi Tamás, 1979).

Ugyancsak az Osztály szakmai támogatásával jött létre A jugoszláviai magyar irodalom éves bibliográfiája Pastyik László (Hungarológiai Intézet, Újvidék) szerkesztésében 1968–1985 között és a Vigilia-repertórium 1935–1984 (Stauder Mária, 1987).

Nem az Osztályon, de a Bibliográfiai Osztály szakmai eredményeinek segítségével több írói személyi bibliográfia is készült az Intézetben. A Babits Mihály kritikai kiadás alapvetéseként – a Petőfi Irodalmi Múzeummal együttműködésben – jelent meg a Babits Mihály-bibliográfia (Stauder Mária, Varga Katalin, 1998), elkészült a Pilinszky János-bibliográfia (Bende József, Hafner Zoltán, 2001) és a Kertész Imre-bibliográfia (Hafner Zoltán, 2009). Több irodalomtudós munkásságának adatait az Intézet munkatársai kerek születésnapi évfordulók alkalmából vagy a nekik szánt köszöntő-emlékkötetekbe készítettek el.  

 

A bibliográfiai kutatások eredményének állása 

 

A Magyar irodalomtörténet bibliográfiája kötetsorozat 8 kötete 1970-ig gyűjtötte fel az adatokat. Az 1966–1990 közötti irodalomtörténeti szakirodalmat az Országos Széchényi Könyvtár kurrens bibliográfiai összeállításai tartalmazzák, amelyek szerkezetéhez az Irodalomtörténeti Közleményekben közölt éves irodalomtörténeti bibliográfia is alapul szolgált.

Az 1991–1995 és az 1996–2000 közötti évek irodalomtörténeti bibliográfiai kézkönyvei 2007-ben és 2013-ban jelentek meg. Az előbbi Kókay György és Németh S. Katalin sorozatszerkesztésében, B. Hajtó Zsófia és Csóra Karola szerkesztésében (megnevezett lektor nélkül), az utóbbi sorozatszerkesztők nélkül, Csóra Karola szerkesztésében. Az eddig utolsónak nevezhető, 10. kötet lektora Jankovics József volt.

Ezzel a papír alapú retrospektív irodalomtörténeti bibliográfiai kézikönyv korszakos vállalkozása lezárult.

További információk:

http://www.iti.mta.hu/mib/bemutato_tizkotetes.html

http://www.iti.mta.hu/mib/index.html

http://www.iti.mta.hu/mib/kereses.php

 

Korábbi munkatársak:

Gerézdi Rabán (Kaposvár, 1914. szeptember 26. – Budapest, 1968. január 8.)

Irodalomtörténész, könyvtáros, tanár, az irodalomtudományok kandidátusa (1963) 1929-től bencés papnövendék; szerzetesi neve Rabán. 1937–től Veszprémben, Pannonhalmán teológiát tanult. 1940-ben a rendből kilépve doktori címet szerzett a Budapesti Egyetemen. Itt Horváth János tanítványa volt, s ez nemcsak egész munkásságán érződik, de büszke is volt rá. Horváth Jánostól tanulta a szintézis igényét is. Évekig folytatta egy-egy téma adatgyűjtését, de mindig kész, befejezett, formailag is kimunkált művet hozott létre. Mindenre kiterjedő filológiai alapvetéssel dolgozott, de képes volt megtalálni a kutatott kor szellemi-irodalmi életére vonatkozó, világító adatokat.

1945-től az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott. 1948–1954 között az Egyetemi Könyvtárban a kézirattár vezetője volt. 1945-1951 között a Budapesti Egyetem bölcsészkarán irodalomtörténeti órákat tartott és a könyvtárszakon az ősnyomtatványokról adott elő. 1956-tól a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtörténeti Intézetében osztályvezető volt.

Fő kutatási területe a középkori magyar irodalom volt. Tudományos munkássága 1939-ben a Pannonhalmi Szemlében a középkori Szent István-offícium himnuszairól írt tanulmányával indult. Lelekesedésének első tárgyát néhány év múlva a hazai humanizmus vizsgálata váltotta fel, és az érdeklődésének a központi problémájává vált. Váradi Péterről írt disszertációjával a magyar reneszánsz kutatók élvonalába emelkedett. Kiadta Janus Pannonius válogatott verseit (tanulmánnyal, 1953), Székely István világkrónikáját (1960). Munkatársa volt A magyar irodalom története című akadémiai szintézisnek (1964). Balassi-monográfiájából csak az életút vázlatát adhatta közre (1968). Gerezdi Rabán életének főműve mégis A magyar világi líra kezdetei című monográfia. A töredékesen fennmaradt egykorú szöveg szinte mikrofilológiai értékelésével Mohács előtti magyar nyelvű világi költészetünk egész területét be tudta mutatni.

 

 

Kemény G. Gábor (eredetileg Krausz Gusztáv; Kassa, 1915. június 2. – Budapest, 1981. november 8.)

Történész, irodalomtörténész, bibliográfus 1957-től 1962-ig az Irodalomtörténeti Intézet Bibliográfiai Osztályának tudományos osztályvezetője. Kassán érettségizett, 1933 és 1937 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–francia–történelem szakát végezte el, ahol 1937-ben tanári, 1944-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1944-ig a Statisztikai Tudósító és a pécsi egyetem Kisebbségi Intézetének külső munkatársa volt. 1945 elején az Anonymus kiadónál dolgozott. Utána az Országos Széchényi Könyvtárba került. Néhány éves, rövid de fontos epizód után, amikor a Irodalomtudományi Intézetében a bibliográfiai osztályt vezette, ismét a nemzeti könyvtárba került vissza. A sajtóosztályon, majd a tájékoztatási osztályon dolgozott, élete utolsó éveiben a magyarországi nemzetiségek bibliográfiáját gyűjtő akadémiai intézmény vezetője volt mellékállásban.

Alapvető bibliográfiákat és szövegkiadásokat szerkesztett a magyarországi nemzetiség kérdés témakörében. A nemzetiségi kérdés és a közép-európai népek közötti szellemi és irodalmi kapcsolatok kutatója. A nemzetiségi kérdés élménye vezette őt azokban a munkálataiban, amelyekkel a leginkább beírta magát a magyar történettudomány történetébe. Kutatómunkájának középpontjában az egykori Magyarország nemzeti kérdése állt. A történeti téma mindig összefonódott nála, a közép-kelet-európai nemzetek közti szellemi, különösen irodalmi kapcsolatok történetével.

1946-ban főmunkatársa volt, a legnehezebb körülmények közt megjelenő, végül is befejezetlenül maradt gyűjteményes munkának, a Dunatáj-nak, amelynek legfőbb célja volt, hogy a második világháború után, nemzeti elfogultságoktól és előítéletektől függetlenül, a tényleges valóságnak megfelelő képet adjon a szomszédos országok és népek történeti fejlődéséről és a magyarság elhelyezkedéséről közöttük. Ugyancsak 1946-ban jelent meg első nagy önálló kötete, A nemzetiségi kérdés a törvények és tervezetek tükrében. Ebben a művében 1790-től a történeti Magyarország felbomlásáig vette számba a nemzetiségi kérdés megoldására irányuló kísérleteket. Első kötetnek jelezte, nyilván a nemzetiségi kérdés egész történetét, vagyis az egyes magyarországi nemzetiségek történetét is meg akarta írni. 1962-ben jelent meg  A szomszéd népekkel való kapcsolataink történetéből. (Válogatás hét évszázad írásaiból) c. munkája, amely a kis népek barátságát, a pozitív érintkezések legfontosabb bizonyítékait gyűjtötte össze.

E könyve csupán kitérő volt a nagy műhöz képest, amelyen élete végéig dolgozott. 1952-ben jelent meg az első kötete ennek a fontos alkotásnak, az Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában, s 1966-ig még összesen három. A könyv alig néhány évvel az első kötet megjelenése után már fogalommá vált hazai és külföldi szakemberek számára egyaránt, az Iratok, hamarosan csak így emlegette mindenki.

Mint Niderhauser Emil írta róla, Kemény G. Gábor mindig a magyar függetlenségi hagyományok oldaláról közelítette meg a magyar történelem nagy kérdéseit, s ezek egyik csúcspontjaként értékelte éppen a forradalmat. Ezért is irt külön könyvet Társadalom és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban címen, ami 1957-ben jelent meg. Számos írást és monográfiát szentelt Mocsáry Lajos életének és pályafutásának, válogatott műveit 1958-ban adta ki. Szintén életrajzi tanulmányokban elevenítette fel Teleki László emlékezetét. Az ő írásaiból 1961-ben tett közzé kétkötetes forrásválogatást. Legutolsó, kisebb írásait egybefoglaló, Csehszlovákiában megjelent könyvében, a Kapcsolatok vonzásában címűben, a 16. századi besztercebányai felkeléstől a dualizmus koráig vizsgálta magyarok és szomszédok együttélésének kérdéseit, megint csak a pozitív kapcsolatok jegyében.

Pajkossy Gábor írta róla, hogy művei mindig a legszélesebb, legigényesebb bibliográfiai alapra épültek. A bibliográfia munka szíves vállalása tudós egyéniségének egy értékes tulajdonsága volt.

További fő művei: A váradi hídverés (1946, szerk. és bev.), 1848-1849. évi iratok a nemzetiségi megbékélésről (1948, szerk. és bev.), Társadalom és nemzetiség a szabadságharc hadi lapjaiban (1957), Magyar Történeti Bibliográfia 1825-1867. 4. Nem magyar népek (nemzetiségek) (1959; társszerk. Katus László; folytatása kéziratban maradt). Felvidéki és szlovák vonatkozású tanulmányainak gyűjteménye: Kapcsolatok vonzásában (Bratislava, 1977). Hátrahagyott írásai: A dunai mikrokozmosz (Békéscsaba, 1984).

 

Vargha Kálmán (Budapest, 1925. január 21. – Budapest, 1988. szeptember 14.)

irodalomtörténész, kritikus, bibliográfus, az irodalomtudomány kandidátusa (1967). 1952-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar – német - könyvtár szakán, ahol ezt követően tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. 1949-1952 a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tisztviselője. 1956-tól 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a Bibliográfiai Osztály vezetője volt. 1953-59-ben az lrodalomtörténet segédszerkesztője. Főszerkesztője volt A magyar irodalomtörténet bibliográfiája c. sorozatnak. Pályakezdő tanulmányaiban, bírálataiban, amelyek az Újhold mellett a Diáriumban, a Sorsunkban, a Tiszatájban és a Vigiliában jelentek meg, ott érezni Rónay György tudatosan vállalt példamutatását.

Az Irodalomtudományi Intézetben fejezi be a Móricz Zsigmond és az irodalom (1962) című művét, amelyért 1967-ben kandidátusi fokozatot kap, és azt az írói portrét (1967), amely az Arcok és vallomások sorozatban látott napvilágot. Ezzel párhuzamosan kapcsolatot tart a szépirodalmi könyvkiadással, és antológiákat, szöveggyűjteményeket állít össze. 1964-től megint kritikákkal is jelentkezik, majd Albert Zsuzsával és Rónay Györggyel jelen van egy azóta országosan népszerűvé vált műfaj, az egy-egy műalkotást elemző-kommentáló Miért szép? (előbb rádiós, majd utóbb kiadói) sorozat megszületésénél, kibontakoztatásánál.

Ez az irodalmi kalandozás visszahat irodalomtörténet-írói munkásságára is. Juhász Gyuláról írt kismonográfiája (1968), majd Gellért Andor Endrét (1973) és Berda Józsefei (1982) bemutató kötetei az élet és az alkotások kölcsönhatásának a megmutatásával mutatják be az írókat. De a szélesebb irodalomtörténeti folyamatokra kitekintő, huszadik századunk prózaíróit elemző tanulmánykötete, az Álom, szecesszió, valóság (1973) is a művek mély ismeretét tükrözik.

 

Kókay György (Budapest, 1929 – Budapest, 2007)

Könyvtáros, irodalomtörténész. 1947-ben érettségizett Budapesten. A budapesti egyetem magyar-könyvtár szakán 1951-ben szerzett diplomát, és az OSZK munkatársa lett. 1963-ban került az Irodalomtudományi Intézetbe. 1963 és 1966 között ösztöndíjas aspiránsként készítette kandidátusi értekezését, amelyet azután 1968-ban sikeresen meg is védett A magyar hírlap- és folyóirat- irodalom kezdetei 1780-1795 címmel. 1966-ban lett az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, majd 1976-ban tudományos főmunkatárs. 1984-ben átvette a Bibliográfiai osztály vezetését, 1997 és 1999 között pedig a 18. századi osztályt is ő irányította.

Kutatási területe a felvilágosodás kori magyar irodalom-, könyv- és sajtótörténet. Részt vett a Jókai és a Bessenyei kritikai kiadás munkáiban is. Kókay György azonban elsősorban nem művekkel és alkotókkal, hanem könyvekkel és kiadványokkal (újságokkal, folyóiratokkal) foglalkozik, ezek művelődés- és társadalomtörténeti szerepét vizsgálja, és felméri a hatásukat. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája c sorozat szerkesztője. 1972-től a Magyar könyvszemle felelős szerkesztője.

A legjelentősebbeket munkái: A magyar hírlap- és folyóirat-irodalom kezdetei 1780-1795 (1970), A magyar sajtó története 1705-1848 (1979), Könyv, sajtó és irodalom a felvilágosodás korában (1983), Geschichte des Buchhandels in Ungarn (Wiesbaden, 1990), illetve ugyanez magyarul: A könyvkereskedelem Magyarországon (1997). Munkásságában egyaránt nagy fontosságot tulajdonít a forrásfeltárásnak és a történeti összegezésnek. Mindkét vonatkozásban példa értékű 1991-ben, A magyarországi könyvkereskedelem története címmel megvédett nagydoktori értekezése, melyben a kézzel írott, majd a nyomtatott könyvek magyarországi elterjedésének útját tárja fel a kolostori könyvtáraktól Mátyás király nevezetes gyűjteményén keresztül a 19- 20. század üzleti vállalkozásban terített könyvkínálatáig.

Ezen kívül nevéhez fűződik a Jókai-kiadások sajtó alá rendezése, szöveg­ gyűjtemények (válogatás a Magyar Hírmondó cikkeiből, 1981; Magyar folyóiratok programcikkeinek válogatott gyűjteménye, 1978; Levelek a magyar sajtóról 1780-1848, 1990) valamint érdekes résztémákat tárgyaló írások, mint például Bessenyei „áttéréséről", Napóleon proklamációjáról vagy éppen Lodovico Muratori „reformkatolikus" teológiai nézeteiről.

Kutatások

A Bibliográfiai Osztályon jelenleg folyó kutatások és értékmentés

 

Az Osztályon 2013-ban digitális bibliográfiai adatgyűjtés kezdődött egy nyilvános internetes irodalomtudományi bibliográfiai portál számára, mely a 10. bibliográfiai kötet utáni korszak adatait összegzi.

A munka a 2013-ra vonatkozó éves irodalomtörténeti és magyar vonatkozású elméleti szakirodalom felgyűjtésével indult meg. A kis létszámú csoport olyan széles körben gyűjti irodalomtudományi adatait, amely eddig példátlan volt. A munkatársak közel 700 periodikát tartanak figyelmük alatt és folyamatosan 450–500 folyóirat anyagát nézik át. Minden tételt kézbevétellel gyűjtenek fel, helyezik el a szakrendbe és látják el szakmai annotációval. Az átnézendő újság- és folyóiratlista összeállítása során rendkívüli figyelmet fordítottak az idegen nyelvű, a társdiszciplínák felé nyitó orgánumokra és a regionális periodikák és folyóiratok bevonására is.

2017-ben megkezdődött a szak- és tanulmánykötetek anyagának felgyűjtése is.

A másik kiemelt feladat a már megjelent, tízkötetes irodalomtörténeti bibliográfiai kézikönyvek retrokonverziója. Ez azt jelenti, hogy az eddig csupán pdf-ben olvasható adatokat adatbázisba helyezve teljes szabad keresésre tesszük alkalmassá és mindenki számára ingyenesen elérhetővé. 2017 szeptemberéig ezt a munkát Nagy Csilla (50%-os munkaidőben) végezte, azóta két fiatal kutató: Bucsics Katalin és Szabó-Reznek Eszter (mindketten 50%-os munkaidőben) kapcsolódott be a Bibliográfiai Osztály – elsősorban a retrokonverziós – munkálataiba. A kötetek adatbázisba való konverziójának előmunkálataiban az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének minden fiatal kutatója és számos munkatársa részt vállal, munkájukat az Osztály vezetője koordinálja és ellenőrzi.

Az Osztály vezetője és tagjai bibliográfiai munkájuk mellett komoly tudományos kutatási vagy művészeti feladatokat is végeznek, felsőoktatási intézményben tanítanak, különböző tudományos-művészeti projektekben vesznek részt vagy vezetik azokat. Azt valljuk, ehhez a kiinduló, és mással nem helyettesíthető erőt és anyagismereti tudást a bibliográfia nyújtja.

Az Irodalomtudományi Intézet honlapjának bibliográfiai portálján minden készülő és elkészült munkánkat, az Osztály életét és munkatársait érintő híreket nyilvánossá teszünk.

Közeli terveink közt szerepel internetes bibliográfiai szaktanácsadás, bibliográfiai alapismeretek és – érdeklődés esetén – bibliográfiakészítés-kurzus beindítása (honlapunkon már elérhető a Bibliográfiai útmutató. Hogyan készül és hogyan használjuk a most készülő irodalomtudományi bibliográfiai adabázist? című gyakorlati segédlet), valamint a szakmai, az oktatási és a laikus közönséggel való interaktívabb és élőbb kapcsolat kialakítása.


További tájékozódásra kiemelten ajánljuk:

Kecskeméti Gábor, Filológiai problémák a magyarországi irodalomtudományi kutatásban és a számítógépes kézirat-előkészítésben = Bevezetés a régi magyarországi irodalom filológiájába, szerk. Hargittay Emil, Bp., Universitas Könyvkiadó, 20033, 132–146.

Rövidebb tájékozódáshoz (bár egy kutatóintézet ritkán szokta a wikipédiához továbbküldeni olvasóját) ebben a szócikkben – kivételesen – alapvetően hiteles eligazítás található azok számára, akiknek felkeltette az érdeklődését a bibliográfia tudománya.

 

Hungarikakutatás

A hungarikakutatás a magyar nyelvre, történelemre, társadalomra, kultúrára irányuló források feltárása. Célja, hogy a magyar önismeretre vonatkozó forrásokat, kiadványokat összegyűjtse, megörökítse, oktassa és tájékoztatást nyújtson róla. Ennek a feltáró munkának az eredményeit számos nemzeti tudományág – történelem, irodalomtudomány, nyelvészet, néprajz stb. – felhasználja.

A hungarikakutatás megszervezését először a magyar levéltárügy, majd a könyvtárügy, illetve a külföldi magyar intézetek vállalták fel. Az 1964-ben létrejött Hungarica Bizottság megvetette a hungarikakutatás elvi alapjait és gyakorlatát.

A Magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1–10. ezen elvek figyelembe vételével készült és jelent meg Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetében 1972–2013 között könyv formában, és 2013-tól pedig adatbázisban.

Így a bibliográfia gyűjtőkörébe tartozik – a hungarikakutatás alapelveinek megfelelően – minden könyv és időszaki kiadvány, amely adatokat tartalmaz

  1. a) a mindenkori Magyarország irodalmára,
  2. b) a mindenkori Magyarország íróinak, költőinek a külföldi irodalommal való kapcsolataira,
  3. c) külföldi íróknak, költőknek a mindenkori Magyarországon vagy annak területén élt/működött lakosokat (szerveket) illető nézeteire és tevékenységére (pl. útleírások),
  4. d) jelentős, külföldön élt, illetőleg magyarországi származású személyek irodalmi tevékenységére

vonatkozóan, végül pedig

  1. e) a külföldön élt vagy élő magyar népcsoportokat érintő irodalomtörténeti értékű adatokat tartalmaz.

A témáról bővebben:

BORSA Gedeon. „A régi, szerzői hungarika nyomtatványok bibliografikája”. Magyar könyvszemle 3–4. sz. (1978): 303–313.

http://mek.oszk.hu/03300/03301/html/bgkvti_4/bgki0408.htm

FAZEKAS István. „Mi a hungarika? A magyar vonatkozású levéltári iratok, különös tekintettel a hajdani Monarchiára”. Levéltári szemle 63, 3. sz. (2013): 5–14.

https://library.hungaricana.hu/hu/view/LeveltariSzemle_63_2013/?pg=202&layout=s

http://mnl.gov.hu/docstore/2903_MNL_Hungarika_strategi%C3%A1ja_2015_01_28.PDF

http://vilagtalalkozo.oszk.hu/sites/vilagtalalkozo.oszk.hu/files/dok110.pdf

http://www.oszk.hu/hungarikakutatas

 

Projektek

Ösztöndíjak, pályázatok

 

Szabó Eszter

Fiatal Kutatói ösztöndíj

2017. szeptember 1. – 2019. augusztus 31.

Kutatási területe a 19. századi magyarországi és erdélyi kulturális tér többközpontúsága, alternatív irodalmi kánonok és kulturális központok kialakulása és jelenléte, illetve az ezekhez is kapcsolódó regionális identitások és narratív konstrukciók elemzése. Jelenlegi kutatási témája, amely egyben készülő disszertációjának témája is, a 19. század végi kolozsvári színház története. Párhuzamosan végez egy mikrotörténeti elemzést az erdélyi hivatásos színjátszás 1892-es centenáriumáról, és egy nagyobb léptékű, társadalomtörténeti megközelítésű elemzést az intézmény adminisztratív és gazdasági modelljeiről, az erdélyi és magyarországi színházi hálózatban elfoglalt helyéről.

 

Bucsics Katalin

Fiatal Kutatói ösztöndíj

2017. szeptember 1. – 2019. augusztus 31.

„Digitális adatkezelési technológiák alkalmazása az irodalomtudomány bibliográfiai és textológiai munkájában” feladatkörbe

Kutatási területe és egyben a doktori disszertációjának témája: Kosztolányi Dezső életművének kritikai földolgozásához forrásgyűjtési munkálatok és életművének bizonyos aspektusai, tágabban: a 20. századi széppróza, műfajtörténeti fogalmak, műfaji határterületek.

Másik alapvető feladata a Bibliográfiai Osztály retrokonverziós munkálataiban, adatbáziskezelésében való részvétel.

 

résztvevő külső pályázatban

 

2013. július 3. – 2018. augusztus 31.

OTKA/NKFIH K 108700 sz. „Kritikai kiadás és forrásföltárás: Kosztolányi Dezső” pályázat

 

Tüskés Anna

posztdoktori ösztöndíj

NKFIH Pályázati azonosító: 120947

Francia–magyar irodalmi kapcsolatok a 20. században

2016. október – 2019. szeptember (36 hónap) 15090 ezer Ft

 

Császtvay Tünde

alkotói pályázat

NKA     Pályázati azonosító: 201102/02891; 600 ezer Ft

2017. május – 2018. május

A visszatapsolt Reviczky Gyula. Kismonográfia kéziratának elkészítése

 

Kiadványok

 

A magyar irodalomtörténet bibliográfiája

http://www.iti.mta.hu/mib/index.html

 

Bibliográfiai útmutató

Mi is az a BBL?

Hogyan készül az Irodalomtudományi Intézet modern bibliográfiai adatbázisa?

 

A könyvtárak és a bibliográfusok évszázadokon keresztül alakították ki a technikáikat a gyűjteményekben foglalt dokumentumokról szóló információk közreadására. Így alakultak ki a különböző katalógustípusok, jegyzékek, bibliográfiák és országos szinten a nemzeti bibliográfiák.

A szeparált nyilvántartások, gyűjteményi katalógusok azonban nem azonosak a bibliográfiával. A bibliográfia fő célja ugyanis a dokumentumok sokkal átfogóbb értelemben vett számbavétele: azaz létezésük megállapítása, a művek azonosítása, a katalogizáláson keresztül jegyzékeik összeállítása és megtalálhatósági helyük rögzítése. Másrészt a bibliográfiák valamilyen strukturált rendszer szerint rendezik el a dokumentumokat. Az adott bibliográfia a regisztrált tételeket valamilyen elv vagy nézőpont szerint láttatja. A rendezői elv egyrészt besorolja, értelmezi a lejegyzett dokumentumokat, másrészt sikerül egységben is láttatni azokat.

A leggyakrabban alkalmazott gyűjtési szempont a területi elv: egy adott ország határain belül megjelent dokumentumok rögzítése. A legtöbb nemzeti bibliográfia ezt az elvet alkalmazza elsődlegesen. A legtöbb országban a területén megjelent kiadványok kötelező beszolgáltatását a nemzeti könyvtárba jogszabály határozza meg, így azok összegyűjtését a kötelespéldány-rendelkezések biztosítják.

Több nemzeti bibliográfia tartalmazza az ún. patriotikairodalmat is, amely az illető ország határain kívül megjelent, de az ország nyelvén írt, vagy a nemzethez tartozó, bárhol élő személy által létrehozott vagy pedig az adott országgal foglalkozó irodalom összességét jelenti.

A közelmúlt informatikai változásai kihívást, de lehetőséget is jelentenek a bibliográfia készítésben is. A technika és a technológia változások közt teljesen megújultak a munka feltételei, és a hálózat puszta léte és a digitális kultúra adta lehetőségek teljesen megváltoztatták a bibliográfiakészítés menetét is.

A bibliográfiáknak a megváltozott világban új feltételek és új kihívások közt kell megfelelniük a felhasználói elvárásoknak. Az elektronikus dokumentumok és az internet térhódításával a helyzet gyökeresen megváltozott. Nagyon rövid idő alatt hatalmas, szinte kezelhetetlen dokumentummennyiség keletkezett. Ráadásul nem csak a mennyiség növekedett meg ugrásszerűen, hanem a hordozó médium is megváltozott. Többé már nem csak a könyvtárak a dokumentumok tároló helyei.

Már a hatvanas évektől kezdve a számítástechnikát is alkalmazták a bibliográfiai tájékoztatásban. Alapvető minőségi változást hozott a számítógépes párbeszéd lehetősége. A teljesen automatizált rendszerekben a használó maga végezheti a keresést az adatbázisban, míg meg nem találja a kívánt információt. A könyvtári, papír alapú dokumentumok mellett tehát egyre nagyobb számú elektronikus és internetes dokumentum elérhető. De ebben az óriási adat- és dokumentummennyiségben el lehet veszni és segítség nélkül el lehet bizonytalanodni. Hozzáértő megtalálásuk, felgyűjtésük, az ezekben való eligazodás, tájékozottság és az adatok strukturált összegzése, majd az ebben való értő eligazítás egyre nehezebb feladat, melyre egyre többeknek van-lesz szükségük.

Az Irodalomtudományi Intézetben készülő új irodalomtudományi szakbibliográfia már adatbázisban készül, a BBL rövidítés valójában egy bibliográfia-kezelő program. Célja, hogy megkönnyítse a bibliográfiai gyűjtést, az adatok címleírásainak gépbe való bevitelét. A program a hivatkozni kívánt tételekről elkészített címleírásokat adatbázisokban tárolja. A program segítségével rendszerezhetjük és karbantarthatjuk a regisztrált adatokat. Minden egyes felvitt adat saját azonosítóval rendelkezik. (Ez az azonosító a cikk szerzőjének a neve és a megjelenés évszáma.) Az azonosítók segítik a munkát, mert általuk gyorsan és könnyen rátalálhatunk az egyes tételekre.

A BBL használata

A BBL minden új tétel beírásakor automatikusan elvégzi a címleírás és a kérdések tipográfiai korrekcióját, valamint a foglalt karakterek helyettesítését. Minden új tétel rögzítésekor beállítható a Bibliográfiai adatok nevű párbeszédablak megjelenítéshez használt betűkészlet. Ha a Betűtípus elnevezésű beállító ablakot a Mégse nyomógomb használatával zárjuk be, akkor a BBL az alapértelmezett betűtípust használja, míg az OK nyomógomb használata esetén a beállított betűtípust, betűstílust és méretet fogja használni a programfutás befejezéséig. (A beállító ablak legelső használatakor a BBL az Arial normál 12 pontos betűt kínálja fel.)

A választott dokumentumfajtának megfelelő (C) és a Bibliográfiai adatok nevű (D) párbeszédablak szövegmezőinek kitöltéséhez és az adataikon végzett egyes további műveletekhez két nyomógomb is rendelkezésre áll: Beszúrás és Egyebek. A nyomógombok a rájuk való kattintás előtt aktív szövegmezőbe végzik el a kiválasztott elem beszúrását, illetve az aktív kijelölés alapján végeznek egyéb műveleteket. A Beszúrás nyomógomb különböző szöveg- és formázó karakterek, illetve adatok beírását könnyíti meg, amelyek a feltáruló helyi menüből választhatók ki. Ez a funkció nem csupán az adatbevitelt könnyíti és gyorsítja meg, de csökkenti a hibaszázalékot is.

A Beszúrás/Folyóirat parancs például a folyóirat-adatbázis címleírásait tartalmazó listát jeleníti meg, amelyből a kiválasztott tétel meghatározott mezőtartalma kerül a kurzor pozíciójába. A Kategória paranccsal pedig strukturált, kategorizált rendbe szervezett kódok szúrhatók be. Ha a kategória sorára duplán kattintunk, a kurzor pozíciójába a kategóriakód szúrható be.

Az Egyebek nyomógomb szintén helyi menüt jelenít meg. Az Egyebek/Tétel RTF nézete menüpont az aktuális tételt a BBL saját RTF nézőablakában mutatja meg. Az RTF nézet segítségével könnyebben észrevehetjük az elütési hibáinkat és kijavíthatjuk azt. Az Egyebek/Tétel nyelve paranccsal a tétel nyelve határozható meg vagy a korábban megadott nyelv bírálható felül. Választani csak a lehulló listán szereplő nyelvekből lehet, az itt nem szereplő új nyelv beírása esetén a tétel nyelve nem változik meg.

Ha a tétel szerkesztését az OK paranccsal zárjuk le, a módosítások beíródnak az adatbázisba. Ha a tételek szerkesztését az Egyes tételek kezelése menüpontból kezdtük meg, a tételek listájához térünk vissza; ha a Keresés vagy a Nyárs menüpontból indultunk, az esetleges következő találatot szerkeszthetjük tovább. Alapértelmezés szerint a BBL folyamatosan tükrözi az adatokat, vagyis adataink minden módosítását átvezeti a helyi adatbázissal megegyező nevű MySQL adattáblában is. Ha a tétel szerkesztését az Elvet paranccsal zárjuk, az éppen szerkesztett tétel módosításai már nem íródnak le; az éppen szerkesztett új tétel már nem kerül be az adatbázisba.

Adatbevitel során bármikor ellenőrizhetjük, hibátlanul dolgoztunk-e. Az adatbázis konzisztenciája bármikor ellenőrizhető a Konzisztencia ellenőrzése menüponttal. Ha ez inkonzisztenciát tár fel, az Inkonzisztenciák menüpontéval megegyező táblázat jelenik meg, amelyben azonban a helyes alakokat a felhasználónak kell megszerkesztenie.

Ha egy már létező tétel azonosítóját módosítják, az adatbázis inkonzisztenssé válik. Erre a lehetőségre a státuszsorban üzenet figyelmeztet. Az üzenet törölhető, és a konzisztencia helyreállítható az Inkonzisztenciák menüpont futtatásával. A megjelenő táblázatban egymás mellett láthatók a helytelen és a helyes hivatkozások. Ezeknek bármelyike átszerkeszthető (dupla kattintás a megfelelő cellán; a szerkesztés lezárása a változtatások mentésével: Enter, mentés nélkül: Esc), törölhető (a Töröl nyomógombbal), újabb párok szerkeszthetők (a Hozzáad nyomógombbal). A Javít nyomógomb hatására a táblázat pillanatnyi állásának megfelelően az adatbázisban minden helytelen hivatkozás helyesre változik. Az inkonzisztencia automatikus javításához a program a módosított azonosítókat listába gyűjti; az inkonzisztencia megszüntetését követően a lista kiürül, új adatbázis megnyitásakor vagy a programból való kilépéskor pedig a lista elvész.

Ki tudjuk szűrni, ha hibás egy azonosító vagy egy tematikai mező. Hibás az az azonosító, amely nem két szóból áll, vagy amelynek első karaktere nem betű vagy számjegy. Hibás az az azonosító is, amely nem egyedi, vagyis az azonosítók betűrendjébe rendezett adatbázisban megegyezik az előző tétel azonosítójával. Hibás az a tematikai mező, amelyben a tematikai kódok között előfordul egynél több egymás melletti szóköz. A hibás tételek táblázatban jelennek meg. Az első oszlopban minden hibás tételnek megjelenik az azonosítója, a második és a harmadik oszlop annak megfelelően kitöltött vagy üres, hogy az adott azonosítójú tételnek az azonosítójában és/vagy a tematikai mezőjében van-e a hiba. Ezeket a tételeket javítani kell.

A hibás tételeket törölhetjük is. Ilyenkor be kell lépni az Adatbázis/Diagnosztika és hibajavítás/Tétel törlése menü pontba. A törlést csak abban az esetben hajtja végre a program, ha a törölni kívánt tételre más tételek nem hivatkoznak. A másutt hivatkozott tétel törlése inkonzisztenssé tenné az adatbázist, amire tájékoztató ablak figyelmeztet.

Keresni is tudunk a regisztrált dokumentumok között. Az Adatbázis/Keresés menüpont az adatbázis valamennyi mezője és almezője szerint biztosít keresési lehetőséget. Egyidejűleg a korlátlan számú keresési feltétel megadható. A mezők az adatrend megváltoztatásához is használt vezérszavak lehulló listájából választhatók ki; a BBL alapértelmezett (al)mezői pirossal, az adatbázis-specifikus almezők zölddel, a numerikus (al)mezők sárgával jelennek meg. A keresési reláció = (tartalmazza) és <> (nem tartalmazza) lehet, de numerikus értelmű vezérszavak (#evs, #xst és #n...) esetében a < (kisebb) és > (nagyobb) relációk is használhatók. A kívánt mezőértékek begépelhetők, vagy a beszúrási gyorsbillentyű (Pause vagy F2) lenyomásával lehulló listából választhatók ki. A #tem mező esetében a lehulló lista az adatbázisban már létező valamennyi tematikai kódot, az #xst mező esetében a dokumentumtípusokat, a #nye mező esetében a nyelveket jeleníti meg, minden más esetben a programfutás idején korábban beadott mezőértékek láthatók a listán. A mezőérték nemcsak abszolút keresési érték lehet, hanem – a 2.1 verzió óta – azonos tétel bármely mezőtartalma is relációba állítható, ha annak vezérszavát használjuk. Pl. a #cim <> #1azo feltétellel olyan tételek kereshetők, amelyeknek címleírás almezejében az azonosító első szava nem fordul elő.

Ha befejezzük a BBL használatát, és új adatot vittünk a programba, azaz az adatbázis módosult, kilépés előtt azt menteni kell. Ha ezt elmulasztjuk, a program felajánlja annak biztonsági mentését.

A BBL-programban való munka során a kezdetekben felmerültek bizonyos hiányosságok. De a program egyik jó tulajdonsága, hogy könnyen alakítható, kipótolható, bővíthető, javítható. A program képes saját fő-programfájlját és a futásához szükséges bármely fájlt a BBL központi internetes tárhelyéről frissíteni. Automatikus programfrissítés azonban csak a BBL regisztrált példányából lehetséges és csakis a programfutás során módosított adatok biztonsági mentését követően. Programfrissítéshez vagy csak a fő-programfájlt tették közzé (titkosított EXE formátumban), vagy vele együtt több módosított fájlt is (ZIP formátumban). Fő-programfájl közzététele nélkül nem jelenik meg programfrissítés. Ha az internet elérhetetlen, nem lehet a programfrissítést elvégezni.

Összességében elmondhatjuk, hogy a BBL adatbázis rendkívül megkönnyíti a bibliográfia adatok bevitelét. Sokkal nagyobb helyet kínál az összegyűjtött adatok számára, mint egy adatfájl, illetve az adatgyűjtő memóriája. Képes az adatokat strukturáltan tárolni, és a közöttük lévő komplex kapcsolatot ábrázolni. Segítségével könnyen összekapcsolhatók az eltérő forrásból származó adatok is. A program folyamatosan kommunikál a használójával, és jelzi, ha inkonzisztenciát talál.

Az általunk használt BBL előnye, hogy óriási adatbázisokkal is igen könnyen elbír. Pillanatok alatt végrehajt nagy számítási igényű adatlekérdezéseket, szűréseket is. Az adatok elérése pedig nagyon egyszerű és egyértelmű. A felhasználó egyszerűen megadja a kívánt paramétereket, és a megjelenítő már elé is varázsolja a kért adatokat az adatbázisból.

Az osztály hírei

Az Irodalomtudományi Intézet bibliográfiai portáljának elindítása

2016. november 23-án, a magyar tudomány ünnepe rendezvénysorozat részeként megtartott Az Irodalomtudományi Intézet első hatvan éve (1956‒2016) című konferencián az Eötvös Könyvtár nagytermében nyilvánossá tettük az Irodalomtudományi Intézet bibliográfiai portálját.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet bibliográfiai portáljának elindítása alkalmával Stauder Mária és Kecskeméti Gábor ismertette előadásában az elvégzett munka folyamatát és eredményeit, illetve az adatbázis bővítétésének további folyamatára vonatkozó terveket.
Az előadások a Videotorium oldalain megtekinthetők

RabGusztav konyvbemutA magyar nagyközönség előtt többnyire ismeretlen, 1958-tól Franciaországban élt és ott elhunyt Rab Gusztáv (1901–1963) írói hagyatéka 2012-ben került Párizsból Budapestre a Petőfi Irodalmi Múzeumba, benne hét kiadatlan regény kéziratával. A Sabaria, avagy Szent Márton köpenye című regény 1952 nyarán játszódik. 1960-ban készült kézirata – az 1963-as londoni és New York-i angol kiadás után – a Nemzeti Kulturális Alap és a Szombathelyi Püspökség támogatásával most először jelent meg magyar nyelven.

A regény bemutatójára 2018. október 29-én került sor Szombathelyen a Püspöki Palota dísztermében.

Köszöntőt mondott Székely János szombathelyi megyéspüspök.
A sajtó alá rendező Tüskés Anna beszélgetőtársai Tóth Ferenc és Zágorhidi Czigány Balázs voltak,
a beszélgetést Rétfalvi Balázs vezette.

A könyvbemutatóról készült videófelvételek a videotorium.hu oldalán megtekinthetők. 

Rab Gusztav

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Bibliográfiai Osztályán számos magyar és külföldi folyóirat – köztük a Korall, a Prae, a kolozsvári Helikon, a Látó, a Korunk, a Magyar Könyvszemle, a Magyar Lettre Internationale, a Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, a Modern Language Review és a Modern Philology – 2015-ös teljes anyagában megjelent közel ezer magyar irodalomtörténeti vonatkozású írás szakrendbe állított, annotált bibliográfiai tételével bővült az adatbázis.

A Magyar irodalomtörténet bibliográfiája 2. kötetének retrokonverziójából készült adatbázis is folyamatosan épül. Bucsics Katalin az adatbázis 1851 tételes folyóiratlistáját javította, egészítette ki és foglalta transzparens jegyzékbe, Szabó Eszter pedig egy 3605 tételes nyilvántartásban – összevetve azt a nyomtatott verzióval – ellenőrizte és korrigálta az adatbázis szakozását.

A Magyar irodalomtörténet bibliográfiája 2. kötetének adatbázisban kereshető anyaga már elérhető az MTA BTK Irodalomtudományi intézet honlapján.

Tuskes Mariassy 072018. június 23-án a Magyar Nemzeti Múzeumban az MTA BTK Lendület Családtörténeti Kutatócsoport kutatói előadás-sorozatot tartottak a Múzeumok Éjszakája keretében. 
Az első előadáson a régész Mérai Dóra az Apafi családnak az almakeréki sírboltja fölött állt, ma a múzeumban őrzött síremlékéről, a második előadásban a történész Gyimesi Emese Szendrey Júlia második családjáról beszélt. 
A harmadik előadást intézetünk munkatársa, Újváriné Tüskés Anna tartotta a magát a 11. század közepéről eredeztető középnemesi Máriássy család 18–19. századi gyermekportréiról Gyermekek a Máriássy család ősgalériájában címmel, amelyben bemutatta, hogy az uralkodó és főnemesi családok szokásait követve a kisgyermekeket felnőtt mintára szabott díszes öltözetben és tárgyakkal ábrázolták. A magát a 11. század közepéről eredeztető Máriássy család írásos dokumentumokból megismerhető történetét a 16. századtól kísérik képzőművészeti ábrázolások. A család központja a Kassától 90 km-re a Hernád folyó völgyében fekvő Márkusfalva (ma: Markušovce, Szlovákia). 
Negyedikként a történész T. Orgona Angelika az amerikai milliárdos lány, Gladys Vanderbilt és a magyar mágnás, Széchényi László gróf 1908-as álomesküvőjéről tartott előadást.Tuskes2

Intézetünk munkatársa, Tüskés Anna 2018. május 3-án Rab Gusztáv hagyatékban talált, eddig kiadatlan 1956-os regényéről tartott előadást a Nagy Imre Emlékházban (1026 Budapest, Orsó utca 43.) 

Az 1963-ban Franciaországban elhunyt író hagyatéka 2012-ben került Magyarországra, a Petőfi Irodalmi Múzeumba. A hagyaték legértékesebb része hét regény magyar nyelvű kézirata, melyek mindeddig nem jelentek meg nyomtatásban. Az előadás témája A párizsi gyors című három könyvből álló regény.

Az előadás összefoglalója és a meghívó letölthető.

 

NIT Meghivo

NITP1140094

TuskesAnna201803292018. március 29-én a budapesti Francia Intézetben a Frankofón hónap keretében Siècle des Lumières – Lumières d’un siècle címmel konferenciát rendeztek a Sociétét Diderot és Kanada Nagykövetsége támogatásával Jean Le Rond d’Alembert (1717–1783), az Enciklopédia társszerkesztője születésének háromszázadik évfordulója alkalmából.
A konferencia nyitó előadását a szervező Kovács Eszter tartotta d’Alembert fordításról vallott nézeteiről. Az első kerekasztal-beszélgetésen Csabai Tamás Pierre Bayle, Kovács Ilona pedig Benjamin Constant filozófiai szemléletéről beszélt.
A képzőművészetnek szentelt második kerekasztal keretében Ocsovai Dóra a tengeri állatok 18. századi ikonográfiáját vizsgálta, intézetünk munkatársa, Újváriné Tüskés Anna pedig Portraits de femmes avec oranger – Luxe dans les jardins seigneurieux au 18e siècle címmel tartott előadást, amelyben a narancsfák főúri kertekbe telepítésének 17–18. századi közép-európai divatját (Kővár, Eszterháza, Dég, Körmend, Pécel, Gödöllő, Kelementelek stb.) az európai kontextusba helyezve tekintette át a narancs szimbolikus jelentéseinek bemutatására fókuszálva.
A francia-magyar kapcsolatokat tárgyaló harmadik kerekasztal során Egyed Emese Fekete János fordításairól beszélt, Marsó Paula bemutatta Rousseau Dialógusainak magyar fordításait, Penke Olga pedig Voltaire műveinek 18. századi magyar fordításairól tartott előadást. A konferencia záró előadásában 
Claude Dauphin operarészletekkel illusztrálva mutatta be d’Alembert zenei kísérletezéseit.

A konferencia előadásairól készült felvételek megtekinthetők.

Dia012017. november 25-én a fehérvárcsurgói Károlyi kastélyban Európai műemlékvédelmi tendenciák különös tekintettel a Kárpát-medencére címmel rendeztek konferenciát, ahol nyolc külföldi (Olaszország, Franciaország, Szlovákia, Románia, Szerbia) és ugyanennyi magyarországi kutató mutatta be legújabb műemlékvédelmi kutatási eredményeit.

A konferencián intézetünk Bibliográfiai Osztályának tudományos munkatársa, Újváriné Tüskés Anna is előadást tartott A márkusfalvi vár és a Máriássy család 18. századi ősgalériája címmel a Kassától 90 kilométerre a Hernád folyó völgyében álló márkusfalvi vár 2016-ban kezdődött feltárásáról és helyreállítási munkálatairól (a rekonstrukciót 85%-ban az Európai Szociális Alap, 15%-ban a Szlovák Állam, továbbá a Munkaügyi és Kulturális Minisztérium támogatja). Az előadás fő célja az volt, hogy bemutassa a Máriássy család 18. századi tagjairól fennmaradt portrékat a múzeumi gyűjtemények, a szakirodalom, és a Máriássy Péter által a magántulajdonban lévő festményekről rendelkezésre bocsátott adatok és reprodukciók alapján.

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata