Új magyar nyelvű kiadásban jelent meg James Joyce regénye, az Ulysses, amelyet újrafordított formájában először 2012-ben ismerhettek meg az olvasók. A könyv magyarországi fogadtatása azonban sokkal régebbre nyúlik vissza. A szövegváltozatok történetéről június 16-án a Bloomsday alkalmából a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos tanácsadója, a négytagú fordítócsoport vezetője Kappanyos András közölt cikket A legújabb Ulysses – egy fordítás története címmel a Bölcsészettudományi Kutatóközpont honlapjának Ismerettár rovatában.

KA Ulysses 1

2012-ben nyolcévnyi intenzív munka után engedte útjára a szöveget a négytagú fordítócsoport (Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, Szolláth Dávid).  Az Ulysses lefordításának lehetőségét először Babits Mihály vetette fel. Az ő öteltéből kiindulvás készítette el az első fordítást Gáspár Endre, akinek kétkötetes munkája 1947-ben jelent meg. A második magyar szöveg 1974-ben készült Szentkuthy Miklós fordításában. 1986-ban Bartos Tibor – az időközben megjelent kritikai kiadásra hivatkozva, de arra valójában kevés figyelmet fordítva – átírta az 1974-es szöveget. A Szentkuthy-fordítás és a Bartos féle változtatások inkább a fordítók saját kreativitásához közelítik a regényt, mintsem az eredeti mű szigorú struktúrájához. Az 1986-os (negyvenezer példányban megjelent) verziót az Európa Könyvkiadó 1998-ban ismét kiadta, de ekkoriban már felmerült az újrafordítással felérő radikális revízió igénye, amelynek eredménye volt a 2012-ben megjelent regényszöveg. 
Az eredeti mű első kiadásának centenáriuma (2022. február 2.) előtt nem sokkal megjelent 2021-es magyar nyelvű kötet méltó módon illeszkedik az évfordulóhoz kapcsolódó nemzetközi konjunktúrába: a konferenciák, műsorok, podcastok, tanulmánykötetek és új kiadások sorába. Bár a számos helyen javított magyar szöveget csak a magyar olvasók élvezhetik, az új borítót Váradi Zsolt munkáját bárki megcsodálhatja. A 2012-es kiadáshoz képest az újrakiadás szövegébe olyan javítások kerültek, amelyek tovább erősítik a szöveg következetességét, konzisztenciáját. Eredetileg is több száz tételes, folyamatosan bővített glosszárium segítette a fordítócsoportot a szöveg belső kapcsolatrendszerének megőrzésében, néhány pont viszont azóta még változtatásra szorult, köszönhetően az olvasók figyelmének is. A gazdag rétegzettségből – mint azt már Hamvas Béla is megérezte – magának az életnek a gazdagsága tekint vissza olvasójára. És minél inkább elmélyedünk az Ulysses szövegében, annál jobban érvényesül két legfontosabb értéke: a humora és a humánuma.

Az Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma.” (Hamvas Béla, 1930) 

Kappanyos András A legújabb Ulysses – egy fordítás története című írása a Bölcsészettudományi Kutatóközpont honlapján olvasható.