Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2018. december 18-án 16:00 órakor tartotta legutóbbi vitaülését:
Molnár Péter
Garázda Péter Itália és Magyarország között, 1469–1472.
Az életrajz és a politika útvesztői
Az előadás egy Garázda Péternek szentelendő kismonográfia (Garázda Péter sorsdöntő évei) elkészült részeibe nyújtott betekintést. A kötet alcíme lehetne akár: „Esettanulmány a magyarországi humanizmus 1471–72-es korszakhatáráról”, mivel amellett, hogy kísérletet tesz Garázda Péter életpályájának a korábbiaknál pontosabb rekonstrukciójára, igyekszik arra a kérdésre is választ adni, hogy mennyiben érdemes a címszereplő alkotói tevékenységének korlátait az aktív éveit kettévágó politikai fordulat, vagyis a Mátyás elleni 1471–72-es lázadás és annak leverése fényében értelmezni. Az előadás éppen e fordulat éveit tekintette át: azt vizsgálta egyrészt, hogy Garázda milyen szerepet töltött be Firenzében a változások előestéjén, kiknek a köreihez tartozott, másrészt pedig, hogy mikor és mit tudhatott ő maga és itáliai közege a hazai válsághelyzetről. Az előadó végül azt a kérdést járta körül, hogy a magyarországi humanizmus két vezéralakjának bukása, majd halála valóban kiváltott-e olyan negatív reakciókat Firenzében, amelyek egyszerre fékezték le a szóban forgó intellektuális mozgalom hazai kibontakozását és késleltették Garázda Péter hazatértét – mint ahogyan az a korábbi szakirodalomban többször felmerült.
Az előadóról:
Molnár Péter (1967), történész (kandidátusi fokozat: 1998), egyetemi adjunktus az ELTE BTK Középkori és Kora Újkori Egyetemes Történeti Tanszékén. Doktori értekezésében és az azt követő évtizedben a középkori politikai gondolkodás XIII. századi átalakulásával, utóbbi írásaiban a skolasztikus politikaelmélet XIII. század végi magyarországi lehetőségeivel, valamint Kézai Simon krónikájának külföldi forrásaival foglalkozott.