Megjelent az In memoriam Verseghy Ferenc 7. című emlékkönyv a Szolnokon 2017. április 3–4-én rendezett tudományos konferencia anyagából.

A kötet bemutatójára 2018. június 19-én került sor a szolnoki Verseghy Könyvtárban.

Verseghy Ferenc születésének 260., halálának 195. évfordulójára emlékezve 2017. április 3–4-én Szolnokon tudományos konferenciát rendezett a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének XVIII. századi Osztálya és a Verseghy Kör. A szolnoki születésű író, költő, tudós születésnapjára időzített tudományos tanácskozás megrendezésével a szervezők a korábbi, ötévenként megtartott emlékülések, emlékkonferenciák szép hagyományához kívántak kapcsolódni. A kötetben a tanácskozáson elhangzott előadások tanulmánnyá szerkesztett változatai láttak napvilágot. 

A tanulmányok szerzői számos új, a szakirodalomban már vizsgált vagy éppen korábban nem tárgyalt témára vonatkozó kutatási eredményt ismertetnek. Újabb adatokkal gazdagítják a Verseghy életpályájára, barátaival, kortársaival, patrónusaival való kapcsolataira vonatkozó ismereteket, és új vonásokkal egészítik ki a költő, író, tudós és ember jellemrajzát. Verseghy prózai munkái kapcsán új kutatási eredmények vetnek fényt a szövegek eddig ismeretlen forrásaira, a szerző egyéni alkotói stratégiáira, motivációjára, és ezeknek a munkáknak a korabeli olvasók körében való fogadtatására. További dolgozatok tárgyát képezik Verseghynek a 18–19. század végi tudományos irodalom és szépirodalom tanító-ismeretterjesztő, illetve gyönyörködtető-esztétikai funkciójával kapcsolatos nézetei, Verseghy költészetének érzékeny vonulata, illetve komikus eposza, művészet- és irodalomesztétikai tárgyú, összegző jellegű munkái. Három dolgozat Verseghy nyelvészeti munkásságának a korábbi szakirodalom eredményeire épülő, számos új szempontot mozgósító elemzésével szolgál. A kötetben helyet kapott továbbá a szolnoki Verseghy Kör tagja, Jakatics Árpád beszámolója Szurmay Ernő hagyatékának feldolgozásáról.

A Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya 2018. június 18‒22. között rendezte meg PhD-hallgatóknak szóló mesterkurzusát, ezúttal 

1618‒2018. A harmincéves háború hatása irodalmunkra 

címmel. A kora újkor világháborúja a Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben is éreztette hatását, kitörésének 400. évfordulójára Európa-szerte számos rendezvénnyel emlékeznek. Ezek sorába illeszkedik az idei mesterkurzus, amelynek fő témája a háború irodalomra gyakorolt hatása volt, tudományos célja pedig az, hogy megvizsgálja a műfaj- és stílustörténeti kutatásokra alapozott irodalomtörténeti tipológia érvényességét a négy évszázaddal ezelőtti történeti események fényében. Az április végén lezárult pályázatot követően június 18-án kezdődő egyhetes intenzív műhelymunka és tutoriális foglalkozások során a hallgatók az egyetemi képzésüket kiegészítő módszertani, forráshasználati, tudománytörténeti jártasság elsajátítására kaptak lehetőséget, és szakmai újdonságokról értesülhettek. A mesterkurzus lezárásaként a résztvevők nyilvános műhelyfoglalkozáson vitatták meg a műhelymunka során készített prezentációikat.

A mesterkurzus a NKA Szépirodalmi Kollégiumának támogatásával a NKA 107107/00094 azonosító számú pályázat segítségével valósult meg.

2018. június 5-én, kedden két kritikai kiadás és egy tanulmánykötet bemutatójára került sor az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében.

József Attila értekező prózájának új, kétkötetes kritikai kiadásáról (József Attila összes tanulmánya és cikke 1930–1937, szerk. Tverdota Gyögy és Veres András, L'Harmattan, 2018) és „A lélek, a lét türelme" című tanulmánykötetről (szerk. Veres András, Balassi, 2017) a kritikai kiadás szerkesztői és munkatársai, Agárdi Péter, Bókay Antal, N. Horváth Béla és Sárözi Éva beszélgettek Angyalosi Gergely moderálása mellett.

Ezt követően mutatták be Babits Mihály versei kritikai kiadásának most megjelent első kötetét (Babits Mihály összes versei 1. 1890–1905, szerk. Somogyi Ágnes és Hafner Zoltán, Argumentum, 2017). A szerkesztőkn részvételével zajló könyvbemutatón Budai Attila, Róna Judit, Ruttkay Helga és Szörényi László adott áttekintést erről a vállalkozásról és a sorozat tervezett köteteiről.

A kiadók meghívója letölthető.

Ötéves MTA Lendület-támogatásban részesült intézetünk tudományos főmunkatársa, Tóth Zsombor  Hosszú reformáció Magyarországon és Erdélyben I.: konfesszionalizációk és irodalmi kultúrák a kora újkorban (1500‒1800) elnevezésű kutatási programja. Az elnyert támogatás nemzetközi kutatócsoport felállítását teszi lehetővé, amely 2018 és 2023 között tevékenykedik az MTA BTK intézményi keretei között. A projekt kettős célt követ: a hosszú reformáció fogalma köré felépülő kutatási gyakorlat megalapozását és meghonosítását a hazai kutatásban, valamint egy nemzetközi kutatási és koordinációs központ (Centre for Reformation Studies) felállítását, amely a projektet, illetve külső és belső munkatársait a befogadó intézettel együtt erőteljesen pozicionálja a nemzetközi reformációkutatásban. 

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2018. május 29-én vitaülést tartott az Eötvös Kollégium klubtermében. A vitaülés témája: 

Marianna D. Birnbaum
A száműzetés tipológiája
Az ibériai zsidó identitás átalakulása a 16. században

Az előadás az 1492 és 1497 között hozott kiutasítási törvények kapcsán öt nem mindig élesen elhatárolható csoportban tárgyalta a szefárd, vagyis a spanyol és portugál zsidók történetének alakulását Európában és az Oszmán Birodalomban, a felállított tipológián belül az egyéni sorsok kialakulását is vizsgálva.

Az előadó, Marianna D. Birnbaum (UCLA, Research Professor, Department of Germanic Languages – CEU, vendégprofesszor) kutatási területe Közép-Európa irodalma és kultúrája a 15. századtól napjainking. Számos monográfiája jelent meg magyarul és angolul.

A vitaülés programja letölthető.

Az előadás előtt került sor a Klaniczay-díj utólagos átadására Jankovics Józsefnek.

Az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének XVIII. Századi Osztálya és az MTA BTK Lendület Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 Kutatócsoport 2018. május 15-én tartotta legutóbbi előadását.

DÓBÉK ÁGNES
Olvasók, könyvek, könyvgyűjtők
Győr városában (1770–1820)

Az előadás egy olyan korszak könyvtári kultúrájának feltárásához járult hozzá, amely iránt az utóbbi évtizedek kutatói kevésbé érdeklődtek. Az 1970-es évektől meginduló országos könyvtártörténeti kutatásokban Győr város nem kapott szerepet, könyves kultúrájáról nem álltak rendelkezésre addig még publikálatlan levéltári források. A kutatás Győr könyves múltjának 1770–1820 közötti időszakára irányul. Az egyházi személyek esetében fontos értéket jelentettek a könyvek, így egyházi, hivatali okok miatt is szükség volt összeírásukra. Az előadás a feldolgozott kanonoki hagyatéki iratok közül azokra tér ki, amelyek a korban népszerű papi segédkönyveken, teológiai műveken túl egyéb szépirodalmi, világi tematikájú munkákat is összeírtak. A polgárok hagyatéki jegyzékében ritkán találhatók könyvek; csak abban az esetben került sor részeletes, tételszerű feljegyzésükre, ha az összeíró érdeklődött a könyvek iránt, vagy az örökül hagyó szempontjából fontosak voltak. Az előadás négy különböző foglalkozású személy könyveit ismerteti: Pray János ügyvéd 106 kötet nagyrészt jogi témájú könyvet hagyott hátra, Nemes Nagy Ilona, egy tehetős győri polgár özvegye 95 könyvet őrzött almáriumában, egy német polgár hagyatéki jegyzékébe 130 könyvcímet jegyeztek fel, Lakner Márton kereskedő 54 könyvét írták össze. A feldolgozott források – ha a könyvekre vonatkozó adatok olykor hiányosak is – a feljegyzett könyvek száma és tematikája alapján jellemzik a város és a megye kulturális életét, az olvasók érdeklődésének főbb irányait, valamint azt is jelzik, hogy az ezekben az évtizedekben virágzó Streibig nyomdában kiadott művek közül melyek voltak a legnépszerűbbek az olvasók körében.

Az MTA BTK ITI Reneszánsz Osztálya és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság által alapított Klaniczay Tibor-díjat a kuratórium az idén intézetünk nyugdíjas főmunkatársának, Jankovics Józsefnek ítélte. Az elismerést Gyöngyösi István levelei és iratai című munkájáért kapta, amely az életműkiadás záró darabja, és a Gyöngyösi-életrajzot teljesen átírja. A díj átadására szokás szerint a régi magyar irodalomtörténeti műhelyek és kutatócsoportok májusi konferenciáján került sor, de a díjazott ez alkalommal betegsége miatt nem tudott megjelenni, távollétében Bene Sándor méltatta.