A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle
Térkép és irodalom című számának bemutatóját
2020. január 22-én, szerdán 18:00 órakor tartotta
a Kelet Kávézó és Galériában. 

A beszélgetés résztvevői voltak:
László Laura, Smid Róbert (szerkesztők),
Keresztury Dóra, Ádám Zsófia, Ludmann Ágnes.
Moderátor: Vásári Melinda (szerkesztő)


Bár az irodalmi szövegek többségére igaz, hogy játszódnak valahol, esetleg szereplői vagy megszólalói még helyet is változtatnak, az irodalmiszöveg-olvasás érdeklődése egészen a 20. század elejéig nem fordult analitikus módon a fikció geográfiája, topográfiája és kartográfiája felé. Természetesen a központi kérdésnek először a fikciós helyszín és a valóságban létező tér közötti kapcsolatok számítottak úgy a szerző, mint az olvasó felől, tehát egyrészt a terület megalkotásához szükséges transzformációk visszakövetése, másrészt azon gyakorlatok elemzése, amelyek segítségével az olvasó összehasonlítja a két helyszínt. Később, az éppen uralkodó irodalomelméleti irányzatokhoz idomulva az irodalmi művek földrajza rendre terítékre került: vagy a lehetséges világok elméletével közelítették meg (empirikus irodalomtudomány), vagy a térkép és az irodalmi szöveg olvashatóságát egymás felől értelmezték (dekonstrukció), vagy az irodalmi térképet mint a hatalom mechanizmusait vizsgálták (posztkoloniális kritika). 

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2020. január 28-án, kedden 16:00 órakor tartja vitaülést tartott. 

Tárgy:

Bartók István
„Mártának öccse, Mária”
A 16. századi prédikációirodalom
kritikatörténeti vonatkozásaiból

A prédikációkhoz kapcsolódó irodalmi gondolkodás jellemzői a 16. században Magyarországon legnagyobbrészt a szerzők kapcsolódó megjegyzéseiből bontakoznak ki, az egyes kötetek ajánlásaiból, előszavaiból.
A kísérőszövegekben felfedezhetők olyan mozzanatok, amelyek a prédikátor céljairól, írásmódszeréről, szövegalkotási eljárásairól, a beszédek szerkezeti, stiláris követelményeiről árulnak el egyet s mást. A nemzeti nyelvű irodalom kibontakozását illetően különösen fontosak az anyanyelvű művelődésre, a megcélzott közönségre vonatkozó elképzelések. A korábbi szakirodalomban más összefüggésekben idézett részleteket kritikatörténeti szempontból értelmezve, kiegészítve eddig figyelmen kívül hagyott megnyilvánulásokkal és az elszórt adalékokat rendszerezve felvázolhatók az elméleti megfontolások legfontosabb csoportjai. Az előadás ezekből mutat be néhányat.

Helyszín: BTK Irodalomtudományi Intézet, 1118 Budapest, Ménesi út 11–13., Tanácsterem 

A meghívó letölthető.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete 
2020. január 21-én 15:00 órakor az 

Irodalomtudós a kultúrharcban 
Szauder József 1917–1975

című kötet bemutatójával egybekötött
kerekasztal-beszélgetést rendezett.

A beszélgetés résztvevői voltak:
Barát József, a kötet szerkesztője,
valamint a kötet szerzői közül T. Erdélyi Ilona, Széles Klára,
Bíró Ferenc és Kabdebó Lóránt.

A beszélgetést vezette: Sárközy Péter és Szörényi László.

Az esemény vendége volt prof. dr. Szauder Ipoly kardiológus,
Szauder József fia.

A meghívó letölthető. 

A Helikon Irodalom- és Kultúratudományi Szemle
Közép-európai komparatisztika című számának bemutatóját 2020. január 6-án 18:00 órakor tartotta
a Kelet Kávézó és Galériában. 

Közreműködtek: Berkes Tamás (a szám szerkesztője), valamint Balogh Magdolna, Kalavszky Zsófia,
Kiss Szemán Róbert és Vörös István.
A beszélgetést Deczki Sarolta vezette.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudodmányi Intézetében a Modernitás és nemzeti identitás című konferencián 2019. december 10-én mutatták be az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozásában megjelent Hosszmetszet című tanulmánykötetet, amely az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékének és az Irodalomtudományi Intézet Modern Magyar Irodalmi Osztályának kutatói között 1974 óta zajló tekintélyes múltú konferenciasorozatból nyújt átfogó válogatást.

A kötet minden évből, minden tematikus konferenciából egy-egy írást kiválasztva mutatja be a nemzedékeken átívelő párbeszédet, amely a két kutatóközösség figyelmét egy-egy szerzői név, korstílus, kulturális jelenség vagy más hívószó felé irányítva az eltérő perspektívákból kiinduló kölcsönös megértés egyedülálló terepévé vált.

A könyv szerzői: Angyalosi Gergely, Balassa Péter, Bányai János, Béládi Miklós, Bence Erika, Bodnár György, Bori Imre, Csányi Erzsébet, Danyi Magdolna, Deczki Sarolta, Dérczy Péter, Erdődy Edit, Faragó Kornélia, Földes Györgyi, Gerold László, Harkai Vass Éva, Herédi Károly, Hózsa Éva, Juhász Erzsébet, Kálmán C. György, Kappanyos András, Kelemen Emese, Kulcsár Szabó Ernő, Patócs László, Pomogáts Béla, Rákai Orsolya, Rónay László, Sági Varga Kinga, Szabolcsi Miklós, Széchenyi Ágnes, Szegedy-Maszák Mihály, Szénási Zoltán, Ternovácz Dániel, Thomka Beáta, Toldi Éva, Tverdota György, Utasi Csaba, Virág Gábor, Wirágh András. 

A kötet ismertetésében közreműködtek a szerkesztők, Faragó Kornélia és Kappanyos András, valamint a Forum Könyvkiadó igazgatója, Virág Gábor.

A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézeté-nek Reneszánsz Osztálya a régi magyar irodalomtörténeti oktató- és kutatóhelyekkel közösen 2019. december 17-én 16:00 órakor vitaülést tartott. 

Tárgy: 

Zsupán Edina
A szövegalkotás tényezői
Janus Pannonius Apophthegmata-fordításában 

A görög nyelvből készített fordítások vizsgálata régóta fontos területe a Janus Pannonius-kutatásnak. Az előadás Plutarchos Apophthegmata regum et imperatorum (Királyok és hadvezérek bölcs mondásai) című művének fordítását veszi újbóli elemzés alá. A vizsgálat kiterjed a latin fordítás és a görög eredeti szoros egybevetésére, emellett pedig arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen intenciók határozták meg Janus szövegalkotását a végleges forma kialakítása során. Az elemzés alapját két műhöz való viszonyulás képezi, a plutarchosi eredetihez és Francesco Filelfo fordításához. Az előadás kodikológiai kérdésekre is kiterjed. Mindenekelőtt a Janus-fordítást tartalmazó kódexet, a lipcsei kéziratot helyezzük el a 15. századi hazai írásbeliség kontextusában, a Filelfo-vonatkozás pedig itáliai eredetű kódexkincsünket bővítheti. 

Helyszín: BTK Irodalomtudományi Intézet, 1118 Budapest, Ménesi út 11–13., Tanácsterem 

A meghívó letölthető. 

A Balassi Kiadó gondozásában megjelent Erdődy Edit A lélek színpadán című könyve. 

Erdődy Edit irodalomtörténész és kritikus majd négy évtizeden keresztül volt az MTA Irodalomtudományi Intézet munkatársa. Kutatómunkája mellett két monográfiát (Mándy Iván, Kertész Imre), valamint igen sok tanulmányt és kritikát publikált. Ezek az írások a mai olvasó érdeklődésére is számot tarthatnak, ugyanúgy, mint eddig nem publikált Szabó Magda-monográfiája is. A kötet lehetőséget kíván nyújtani arra, hogy Erdődy munkái újra bekapcsolódhassanak az irodalomtudományi és kritikai életben zajló diskurzusokba.

A kötet három nagy egységre tagolódik; az első, tizenhat írást tartalmazó rész a Művek címet kapta. Műbírálatokról, kritikákról van szó, bár az irodalomtörténész jóformán mindenütt érezteti jelenlétét, vagyis a műveket mindig nagyobb távlatban is elhelyezi. A Szerzők című második egység a Szabó Magdáról 1974-ben készült pályakép egyes fejezeteit, illetve a Márai Sándorról és Nádas Péterről szóló írásokat közli. A könyv harmadik, Színdarabok című része azt a sokrétű kapcsolatot kívánja bemutatni, amely Erdődy Editet a színházhoz fűzte. Egyszerre érdekelte őt az élő színházi produkció, a színpadon történő (lényegét tekintve megismételhetetlen) csoda, valamint mindaz, ami a színművekből az irodalomtörténet kompetenciájába tartozik. 

A szerkesztő, Angyalosi Gergely bővebb könyvismertetése és a kötet tartalomjegyzéke letölthető.