Az osztály története

Az 1959-ben alakult Irodalomelméleti Csoport köré szerveződött 1962 novemberében, a világirodalmi osztály tagjaiból. Vezetője 1985-ig Nyírő Lajos (1921−2014), 1999-ig Szili József, 2000-től Veres András, 2015-től pedig Hajdu Péter. Az osztály kezdettől feladatának tekintette, hogy elősegítse a felzárkózást az irodalomelmélet nemzetközi színvonalához. A pluralitás-elv (akkoriban még e térségben ritka) messzemenő elismerése és gyakorlása a szakmai tájékozódásban és az elméleti vitákban oda vezetett, hogy az osztály különféle irányzatok közös műhelyeként tevékenykedett.

Az úttörő szerepet játszó közvetítő munka első jelentős állomása az Irodalomtudomány. Tanulmányok a XX. századi irodalomtudomány irányzatairól című kötet volt (1970-ben jelent meg, szerkesztője Nyírő Lajos). Hasonló igénnyel készült a tárgyát példás ideológiakritikával vizsgáló A marxista irodalomelmélet története. A kezdetektől 1945-ig című kötet (1981, szerkesztője Nyírő Lajos és Veres András) és a történetiség korszerű értelmezésének esélyeire kérdező Az irodalomtörténet elmélete című tanulmánygyűjtemény (1989, szerkesztője Szili József).

Az orosz formalista iskola és az amerikai New Criticism követői mellett helyet találtak az osztályon a fenomenológiai, strukturalista és szemiotikai megközelítések hívei is, mint ahogy a hermeneutikai-recepcióesztétikai és az empirista-konstruktivista álláspont első magyar értelmezői is innen kerültek ki. Az osztály tagjai mutatták be a magyar közvéleménynek az orosz, lengyel, cseh strukturalizmust, fordították le Nicolai Hartmann, R. Ingarden, H-G. Gadamer és Szondi Péter (Bonyhai Gábor), R. Wellek, A. Warren, Northrop Frye (Szili József) és H. Markiewicz alapvető műveit (Bojtár Endre). Az osztály munkatársa volt Hankiss Elemér (1928−2015) is, amikor a Strukturalizmus című, kétkötetes tanulmánygyűjteményt szerkesztette (1971). Hankiss saját írásaival (A népdaltól az abszurd drámáig, 1969) is a strukturalizmus nagy hatású képviselője lett.

Az irodalomelméleti tájékozódás fontosságáról a szélesebb hazai közvéleményt elsősorban az 1960-as, 1970-es évek fordulóján kezdődő műelemzés-sorozat győzte meg, melyből nagy visszhangot kiváltó vitaülések szervezésével és publikálásával vették ki részüket az osztály munkatársai. Külön említést érdemel a Hankiss Elemér által szerkesztett két konferenciakötet (Formateremtő elvek a költői alkotásban, 1971, A novellaelemzés új módszerei, 1971), valamint az Ismétlődés a művészetben című konferenciakötet (1980, szerkesztője Horváth Iván és Veres András), amely az ekkor pályakezdő nemzedék első közös jelentkezésének dokumentuma (Az el nem ért bizonyosság című, 1972-ben megjelent, Arany János nagykőrösi líráját elemző kötet mellett, amely Németh G. Béla tanítványi körének teljesítménye). Jelentős hatással volt a műértelmező metodika alakulására Bonyhai Gábor is (A kiválasztott című Thomas Mann-regényről írt nagyobb munkája csak megkésve, 1974-ban jelent meg). A módszertani megújulás elérte a középiskolai oktatást is: az 1979 és 1982 között megjelent reformtankönyvek szerzői között találhatók az Irodalomelméleti Osztály munkatársai is (Bojtár Endre, Veres András).

Hosszú előkészület után, az 1980-as évek végén készült el a Strukturalizmus után: érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben című összefoglaló munka (Szili József szerkesztésében), amely az irodalomelmélet posztstrukturalista kérdésköreinek bemutatására vállalkozott. A rendszerváltás első évtizede már egy új nemzedék fellépésének időszaka. Kálmán C. György előbb a beszédaktus-elméletet mutatta be, majd a fordításelmélettel és a kánonok problémájával foglalkozott. Odorics Ferenc az empirista-konstruktivista irányzat magyarországi meghonosítója. Bezeczky Gábor a metafora, a narráció és a szociolongvisztika területén végzett úttörő munkát, s külön említendő a magyar irodalomtudományban iskolát teremtő Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténeti koncepcióját könyvterjedelmű kritikában elemző munkája (Irodalomtörténet a senki földjén, 2008). Varga László a modern drámaelmélet, Gránicz István a nyelvészeti poétika, Hajdu Péter az antik művészetértelmezés és a 19. század végi magyar irodalomtörténet, Jeney Éva a biblioterápia, Z. Varga Zoltán az önéletrajzi töredékek sajátos műfaj-csoportjának vizsgálatában ért el jelentős eredményeket.

Az 1990-es évek derekától az értelmező közösségek, illetve a dialogikus viszony problémája került előtérbe (Az értelmező közösségek elmélete, 2001, szerkesztője Kálmán C. György; Változatok a dialógusra, a Helikon 2001/1. tematikus száma, szerkesztője Varga László). 2001 és 2004 között az Irodalomelméleti Osztály volt A nemzeti irodalomtörténet-írás módszertani hagyományai és mai lehetőségei című Széchenyi-projekt központja (témavezető: Veres András), amely az MTA Irodalomtudományi Intézete mellett három egyetem (a pécsi, a szegedi és a miskolci) munkáját fogta egybe. E kutatássorozat keretében jelent meg Az irodalomtörténet esélye című konferenciakötet (2004, szerkesztője Veres András, társszerkesztője Bezeczky Gábor és Varga László), amely a kiinduló elveiben elbizonytalanodott irodalomtörténet-írás pozícióját kívánta megszilárdítani. Az osztály tagjai jelentős feladatokat vállaltak a Szegedy-Maszák Mihály által főszerkesztett új magyar irodalomtörténet (A magyar irodalom történetei, 2007) elkészítésében is.

Az 1970-es és 1980-as években jelent meg az Opus. Irodalomelméleti tanulmányok című könyvsorozat, amelynek Bonyhai Gábor volt a szerkesztője és az Irodalomelméleti Osztály a műhelye. 2000-ben az Opus új folyama indult Kálmán C. György és Veres András szerkesztésében (első köteteként az 1996-ban elhunyt Bonyhai Gábor Összegyűjtött műveit jelentette meg). Az Irodalomelméleti Osztály valamennyi tagja szerepet vállal az intézeti folyóiratok szerkesztésében. Hajdu Péter és Z. Varga Zoltán a Neohelicon szerkesztői, Varga László a Helikon, Veres András a Literatura főszerkesztője. Jeney Éva a rec.iti nevű intézeti recenziós újság társszerkesztője. A Literatura szerkesztésében részt vesz Bezeczky Gábor, Kálmán C. György és Szolláth Dávid is.

Az elmúlt évtizedben az Irodalomelméleti Osztály fontos műhelyévé vált kritikai kiadásoknak és forráskiadásoknak. A Mikszáth-művek kritikai kiadásának sorozatszerkesztője Hajdu Péter, a Kosztolányi-művek kritikai kiadásának Veres András, a Krúdy-művek új forráskiadásának Bezeczky Gábor. Emellett még más fontos kiadások is készülnek-készültek: Jeney Éva munkája a Kuncz Aladár Fekete kolostor című könyvének kritikai igényű forráskiadása; Veres András a készülő József Attila értekező prózájának kritikai kiadásában vesz részt; Szolláth Dávid Mészöly Miklós kisebb írásait rendezte sajtó alá.

Kutatások

Az Osztály tagjaihoz kötődő életműkiadások, kritikai kutatások

Mikszáth Kálmán műveinek kiadása

Az intézet adott otthont 2007-2012 között a Mikszáth kései kisprózája című OTKA kutatásnak (témavezető: Hajdu Péter), amelynek keretében folytak (és azóta folytatódnak) az 1888 utáni novellisztika kritikai kiadásának munkálatai, valamint az 1887 utáni publicisztika hálózati kritikai kiadása is jelentősen előrehaladt.

Krúdy Gyula Összegyűjtött Művei

Az életműsorozat, melynek szerkesztői Bezeczky Gábor és Kelecsényi László, első kötete 1905-ben jelent meg a Kalligram Kiadónál. A szerkesztők közül Kelecsényi László gondozza a regényeket és nagyobb elbeszéléseket, Bezeczky Gábor pedig a rövid elbeszélő és publicisztikai írásásokat. A sorozat célja a teljes életmű közlése. Az életműsorozat megindulásáig Krúdy Gyula rövid elbeszélő műveinek nagyjából a fele jelent meg kötetben, a másik fele csak mikrofilmen volt hozzáférhető, vagyis a nagyközönség számára elérhetetlen maradt. A sorozat most a 25. kötetnél jár. A regények kiadása a végéhez közeledik, az elbeszélések közlése 1902-nél, Krúdy első alkotói évtizedének végénél tart. Ez az évtized volt eddig Krúdy pályájának legkevésbé ismert szakasza. Az elbeszélések felderítése az előre tervezhetőnél jóval nagyobb munkával járt: a sorozat legutóbbi köteteinek egyikében jelent meg a kétszázadik olyan elbeszélés, melyről a két létező Krúdy-bibliográfia sem tudott.

Kosztolányi Dezső Összes Művei − kritikai kiadás

2005-ben merült fel a kritikai kiadás megvalósításának ötlete. Kosztolányi Dezső életműve a magyar irodalom kimagasló teljesítménye. Versíróként, az elbeszélő és értekező próza művelőjeként, valamint fordítóként egyaránt nagyon jelentős alkotónak bizonyult. Az irodalomtudomány régi adóssága, hogy létrehozza írásainak tudományos szakszerűséggel jegyzetelt, a lehető legteljesebb szöveghűséget szem előtt tartó kritikai kiadását. Egymással párhuzamosan és összefogva két kutatói műhely alakult a feladat elvégzésére: az ELTE BTK keretében előbb Szegedy-Maszák Mihály, majd Dobos István vezetésével egy akadémiai kutatócsoport, illetve az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetében OTKA-finanszírozással a Veres András vezette kutatócsoport.

Az utóbbi vállalkozásában eddig a következő kötetek készültek el:

  • Kosztolányi Dezső: Édes Anna. [Kritikai kiadás] Szerk. és a jegyzeteket készítette: Veres András. A forrásokat sajtó alá rendezte: Parádi Andrea, Józan Ildikó, Veres András, Sárközi Éva, Lipa Tímea. [Sorozatszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály, Veres András] Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2010. 914 l.
  • Kosztolányi Dezső: Esti Kornél. [Kritikai kiadás] Szerk. Tóth-Czifra Júlia és Veres András. A szöveget sajtó alá rendezte és a jegyzeteket készítette: Tóth-Czifra Júlia, a szöveggondozást lektorálta: Józan Ildikó és Sárközi Éva. A befogadás-történeti fejezeteket írta: Veres András. A bibliográfiákat készítette: Sárközi Éva. A kézirat-fejezetet sajtó alá rendezte: Józan Ildikó, lektorálta: Parádi Andrea. A gyorsírásos szövegeket gondozta: Lipa Tímea. A jegyzeteket lektorálta: Bíró-Balogh Tamás, Horváth Iván, Tverdota György. [Sorozatszerkesztő: Szegedy-Maszák Mihály, Veres András] Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2011. 847 l.
  • Kosztolányi Dezső: Levelezése 1. (1902–1907). [Kritikai kiadás] Szerkesztette Buda Attila. Összeállította, a leveleket sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és a kísérő tanulmányt írta Buda Attila, Józan Ildikó, Sárközi Éva. A levélszövegeket Buda Attila, a tárgyi jegyzeteket, valamint a kísérő tanulmányt Tverdota György és Veres András lektorálta. [Sorozatszerkesztő: Dobos István, Szegedy-Maszák Mihály, Veres András] Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2013. 958 l.
  • Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek panaszai. [Kritikai kiadás] Szerkesztette Győrei Zsolt. A szöveget sajtó alá rendezte, a kísérő tanulmányokat és a jegyzeteket írta: Győrei Zsolt, Lovas Borbála. A francia kéziratot sajtó alá rendezte: Józan Ildikó. A szövegközlést Horváth Iván és Józan Ildikó, a Jegyzeteket Veres András, a bibliográfiákat Sárközi Éva lektorálta. [Sorozat-szerkesztő: Dobos István, Szegedy-Maszák Mihály, Veres András] Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2014. 735 l.

A kritikai kiadás keretében számos tanulmány is született, pl. Veres András monográfiája Kosztolányi Dezső 1929-es Ady Endre kultusza ellen született vitairatáról (Kosztolányi Ady-komplexuma. Filológia regény. Balassi Kiadó, Bp. 2012. 385 l.)

Jelenleg két nagyobb munka elkészítése folyik: A rossz orvos és a Béla, a buta című Kosztolány-kötetek kritikai kiadása és az Édes Anna (a Petőfi Irodalmi Múzeummal közös) internetes kritikai kiadása.

Projektek

Komparatisztikai kutatások Kelet-Európában: regionalizmus, intertextualitás, történelmi tapasztalat
(OTKA K 112415, 2014 szeptember – 2018 augusztus)
Vezető kutató: Kálmán C. György
Az Irodalomelméleti Osztály résztvevői a projektben: Hajdu Péter, Jeney Éva, Z. Varga Zoltán

A kutatás célja kettős: egyrészt elősegíti a magyar szakemberek új, intenzívebb bekapcsolódását az összehasonlító irodalomtudományi kutatásokba (konferenciák szervezése és a bécsi nagy AILC-kongresszuson történő részvétel révén); másrészt olyan speciális, kelet- és közép-európai perspektíva kialakítása (a konferenciákhoz csatlakozó workshopok és megbeszélések, tanulmányok publikációja révén), amellyel hozzájárulhatunk a nemzetközi diskurzushoz. Ennek a központi kategóriái: a regionalizmus (az irodalmak térségi összekapcsolódása, egymásrahatása, különbségeik, szembeállásaik); az intertextualitás (a szövegek egymással történő összekapcsolódásai, utalásai, hivatkozásai és rokonságai); valamint a történeti tapasztalat (a közös múlt és jelen feldolgozása a különböző irodalmi műfajokban, a társadalmi, történelmi és irodalmi jelenségekhez, hagyományokhoz, traumákhoz, folyamatokhoz és megszakítottságokhoz fűződő viszony). A csoport konferenciákat szervez és azokon részt vesz, továbbá ezzel párhuzamosan közös munkával tanulmányokat vitat meg és publikál, tematikus folyóiratszámokban, esetleg önálló kötetben, és ezek idegen nyelvű recepcióját is elősegíti.

Kiadványok

Literatura

Az MTA Irodalomtudományi Intézete 1963-ban indította útjára fölöttébb sikeres folyóiratát, a Kritikát, amely példátlan népszerűségre tett szert az akkor még nálunk ismeretlen irodalomelméleti irányzatok bemutatásával, az új irodalomtörténeti felismerések közlésével és főként azzal, hogy hozzászóltak az aktuális irodalmi és művészeti jelenségek megítéléséhez. A folyóiratot elirigyelte Pándi Pál, a hatvanas–hetvenes évek magyar kulturális közéletének egyik meghatározó szereplője. A régi Kritika kemény (pártos) bírálatban részesült, és 1971 végén megszűnt. A következő évtől már a minden ízében megújult, ideológiailag kifogástalan, Pándi Pál által szerkesztett Kritika jutott el az olvasókhoz. De a kulturális kormányzat nem akart kockáztatni, s határozat született arról, hogy az Intézet másik folyóiratot kap helyette.

Így született meg az elbitorolt lap árnyékában a Literatura, jóval kevesebb jogosítvánnyal: kizárólag szépirodalommal és irodalomtudománnyal foglalkozhatott, s nem lehetett recenziós rovata. Tehát afféle belső szakmai fórumként tűrték meg, amelynek még az évfolyamát sem érdemes feltüntetni. Talán arra számítottak, hogy a kedvezőtlen feltételek miatt kedvüket vesztik a szerkesztők, s az új lap nem lesz hosszú életű. Szerencsére nem így történt. A Literatura túlélte a rendszerváltást is, Pándi Pált is.

1974-ben indult, Sőtér István főszerkesztésében, Béládi Miklós felelős szerkesztésével, s főként az irodalmi modernség, a 20. századi magyar irodalom kérdéseinek vizsgálatát és az irodalomelméleti tájékozódást tekintette feladatának. Profilja kialakításában nagy része volt annak, hogy a megszüntetett régi Kritika szellemiségét kívánta képviselni. Szívesen adott helyet az új irodalmi jelenségekről és értelmezési módszerekről folytatott vitáknak, kezdettől támogatta a részben az intézet fiatal munkatársai által írt új reformtankönyvek megszületését és elfogadtatását.

1985-ben Bodnár György lett a főszerkesztő és Pomogáts Béla a felelős szerkesztő. A lap karaktere valamelyest módosult: nagyobb hangsúly esett a 20. századi magyar irodalomtörténet különféle irányzatainak felülvizsgálatára. Rendszeresen közölt olyan tematikus összeállításokat, amelyek egy-egy jelentősebb konferencia anyagát tartalmazták. Az Irodalom és politika, 1956 című, 1989. évi 1-2. szám, amely az 1956-os forradalmat előkészítő, valamint a forradalom idején született, részben publikálatlan irodalompolitikai dokumentumokat gyűjtötte egybe, a folyóirat mindmáig legsikeresebb száma volt.

1990-ben Pomogáts Béla vette át a lap főszerkesztését és Kulcsár Szabó Ernő a felelős szerkesztését. A Literatura profilja alapvetően módosult: kifejezetten irodalomelméleti folyóirat kívánt lenni, s ezzel olyan útra lépett, melynek Magyarországon nincs előzménye, hagyománya. A lapnak jelentős szerepe lett az újabb iskolák, mindenekelőtt a hermeneutikai és recepcióesztétikai irányzatok eredményeinek ismertetésében és kritikai elemzésében. Minthogy a Literatura olvasói elsősorban az egyetemi hallgatók közül kerülnek ki, a lap szívesen közölte pályakezdők írásait is, kivált a Kulcsár Szabó Ernő vezette műhely ifjú tehetségeinek dolgozatait, illetve vitairatait.

2000-től Veres András a felelős szerkesztő, 2006-tól főszerkesztő és Bezeczky Gábor a felelős szerkesztő. A Literatura szerkesztésében Hajdu Péter, Kálmán C. György és Szolláth Dávid működik közre. Megmaradt ugyan a döntően irodalomelméleti profil, de kisebb módosulással: a lap helyet ad irodalomszociológiai, művelődéstörténeti és más rokonterületeket képviselő tanulmányoknak is. Kínálatát azzal is bővítette, hogy elsőként közölt kiadatlan dokumentumokat, így például József Attila kései értekezésének, a Hegel−Marx−Freud-nak teljes anyagát 2008-ban vagy Németh Andor elveszettnek hitt naplófejezetét 2009-ben.

Küldetésének tartja, hogy pályakezdő fiatal tehetségeket indítson el – elsősorban nekik tartja fenn a „Műhely” rovatot. A szerkesztőség 2013-ban Literatura-díjat alapított, melyet először az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójának két pályamunkája nyert el (a 2013/3. számban jelentek meg).

Szívesen vállalkozik arra is, hogy összeállításokat tegyen közzé a különféle irodalomelméleti műhelyek munkáiból. Így került sor a pécsi, szegedi és debreceni egyetemek vagy a József Attila Társaság konferenciáinak bevezetéssel ellátott közlésére. Olykor a határon túli irodalomtudományos közösségek bemutatására is vállalkozunk. A Literatura nem zárkózik el olyan témájú szövegek közreadása elől sem, amelyek kevésbé preferáltak ugyan, de megvan a maguk jelentősége (pl. így került sor az utánzás és epigonizmus problémáját újszerűen tárgyaló tanácskozás előadásainak közlésére a 2013/4. számban, vagy a hiány és csonkítás színpadi jelenlétét/jelentőségét bemutató konferencia anyagának megjelentetésére a 2014/3. számban). mint ahogy a 4. számban meg fognak jelenni az epigonizmus problémáját újszerűen elemző tanácskozás szövegei.)

Megkülönböztetett helyet foglal el a Literatura rovatai között az Intézet készülő nagy vállalkozása, a magyar irodalomtörténeti kézikönyv modern fejezete, melynek vitára került műhelytanulmányaiból igyekszik minél többet közreadni. Ezek között található nagyobb terjedelmű, alapkutatásra támaszkodó munka (mint a Huszadik Század című folyóirat irodalomszemléletét feldolgozó a 2008/2. számban), mint átfogó problémákat tárgyaló vagy egyes műveket elemző tanulmány. (A kézikönyv egyik legfontosabb előkészítő tanácskozásának teljes anyagát a 2006/2. szám tartalmazza.)

Csak ritkán van arra lehetőség, hogy idegen nyelvű változat is készüljön. A Hollandiai Magyar Kulturális Évad, a “Hongarije aan Zee” keretében volt mód a Literatura 2004/3–4. (tematikus) számának párhuzamos, magyarul és angolul való megjelentetésére. A külföldi olvasó nemcsak a kortárs magyar irodalomról alkothatott belőle képet, hanem a harmincadik évfolyamánál tartó tudományos folyóirat szerzőinek és szerkesztőinek érdeklődéséről és vizsgálódási szempontjairól is. 

Az osztály hírei

leiras kep2017. november 16-án és 17-én Leírás címmel igen gazdag programmal, magas színvonalú, érdekes konferenciát rendezett az OTKA K 112415 számú kutatócsoportja, amelynek magva Intézetünk munkatársaiból áll (Berkes Tamás, Hajdu Péter, Hites Sándor, Jeney Éva, Kálmán C. György, Z. Varga Zoltán) – ezúttal a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ahol a csoport pécsi tagja, Mekis D. János volt Z. Varga Zoltán társa az esemény megszervezésében.

A konferenciára a szervezők olyan komparatisztikai (összehasonlító irodalomtudományi) előadásokat vártak, amelyek nemzetközi (és/vagy művészeti ágak közötti) kontextusban tárgyalják a leírás mint elbeszéléstani kategória alakulását, jellegzetességeit, hatását. Végül olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a két nap alatt több mint ötven előadás hangzott el (leggyakrabban három párhuzamosan futó szekcióban) rendkívül változatos témákban, nagyon különböző megközelítésekben.

Az Irodalomelméleti Osztály tagjai közül hárman (Hajdu Péter, Kálmán C. György, Z. Varga Zoltán) tartottak előadást, az Irodalomtudományi Intézet más osztályainak munkatársai közül Benda Mihály, Berkes Tamás, Bucsics Katalin, Deczki Sarolta, Földes Györgyi és Major Ágnes; természetesen sokan vettek részt a szervező Pécsi Egyetemről (doktoranduszoktól professzorokig), de érkeztek előadók Kolozsvárról, Mariborból, Brnóból, Újvidékről és Bukarestből is.

Bővebben...

Beszámoló a European Narratology Network ötödik nemzetközi konferenciájáról 

Százhetven előadás három nap alatt öt párhuzamos szekcióban. Irodalmárok, kultúrakutatók, film- és drámatörténészek, kommunikációkutatók, pszichológusok harminc különböző országból. Számokban ez a mérlege a European Narratology Network ötödik nemzetközi konferenciájának, amelyet szeptember 13. és 15. között rendezett meg az ENN és a Cseh Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete Prágában. A konferencia színvonalát jellemzi, hogy egy percig sem éreztem azt a – külföldi konferenciákon olykor jelentkező – késztetést, miszerint jobb lenne a város nevezetességei közt sétálni, ahelyett, hogy tucatszám előadásokat hallgatok egy zsúfolt teremben.

ENN5konferencia

Hogyan tagolható ez a tekintélyes mennyiség? A szervezők igyekeztek összetartozó csoportokat kialakítani. Részben úgy, hogy eleve egy-egy szekció szervezésére kértek fel kutatócsoportokat, doktori műhelyeket, részben pedig úgy, hogy a beérkezett absztraktok alapján alakítottak ki diszciplinárisan összetartozó, vagy pedig egy-egy korszak, mű, esetleg valamely fogalom köré rendezhető paneleket.

A helyszínből magától értetődően adódott, hogy kiemelt helyen szerepeltek a cseh irodalomtudomány hagyományai. A prágai nyelvész körhöz, a cseh és az orosz formalizmushoz kapcsolódott a legtöbb felszólalás. Eltekintve néhány ismeretterjesztő jellegű elmélettörténeti felszólalástól, az előadók többsége azt firtatta, hogy a mai narratológiában mi hasznosul Jan Mukařovský, Roman Jakobson, René Wellek, Lubomír Doležel és mások szellemi hagyatékából. Ezek közé tartozott például az egyik házigazda, a Ménesi úton, az Irodalomtudományi Intézetben a tavaly januári narratológiai konferencián is előadó Bohumil Fořt (Prága) előadása. Itt említhető Lisbeth Korthals Altes (Groningen) prezentációja, aki cáfolván azt a régi vádat, hogy a formalizmus csakis „világtól elfordult” kutakodás lehet, az irodalmi narratívák befogadásának értékelő és normatív mozzanatait elemezte Greimas és Mukařovský munkásságában, továbbá Karin Kukonnen (Oslo) előadása is, aki a prijom-fogalom kognitív poétikai felhasználhatóságáról beszélt a meglehetősen kevés kognitív tudomány felől érkező kutató egyikeként.

Bővebben...

2016. február 2-án 11:00 órától
az MTA BTK Irodalomtudományi Intézetének I. emeleti tanácstermében 
vendégünk lesz

Alexandra Urakova,

az Orosz Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézetének tudományos főmunkatársa,
a CEU Institute for Advanced Study jelenlegi ösztöndíjasa.

Kötetlen beszélgetés keretében fogjuk őt kérdezni egyrészről a saját kutatásairól, másrészről az orosz tudományos élet aktuális kérdéseiről (bölcsészettudományok helye és helyzete, finanszírozás, kutatásszervezés, intézményhálózat, folyóiratok, kiadók, elméleti trendek, nemzetközi projektek stb.).
A beszélgetés nyelve: angol és orosz.

Minden érdeklődőt szeretettel vár az Intézet Közép- és kelet-európai, valamint Irodalomelméleti Osztálya.


A beszélgetésen készült képek:
http://iti.btk.mta.hu/hu/intezet/galeria/195-2016-0202-urakova

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata