Irodalomelméleti Osztály

Az osztály története

Az osztály az 1959-ben alakult Irodalomelméleti Csoport köré szerveződött 1962-ben. Vezetője 1985-ig Nyírő Lajos, 1999-ig Szili József, 2000-től pedig Veres András. Az osztály kezdettől feladatának tekinti, hogy elősegítse a felzárkózást az irodalomelmélet nemzetközi színvonalához. A pluralitás-elv (akkoriban még e térségben ritka) messzemenő elismerése és gyakorlása a szakmai tájékozódásban és az elméleti vitákban oda vezetett, hogy az osztály különféle irányzatok közös műhelyeként tevékenykedett.

Az úttörő szerepet játszó közvetítő munka első jelentős állomása az Irodalomtudomány. Tanulmányok a XX. századi irodalomtudomány irányzatairól című kötet (1970, szerkesztője Nyírő Lajos). Hasonló igénnyel készült a tárgyát példás ideológiakritikával vizsgáló A marxista irodalomelmélet története. A kezdetektől 1945-ig című kötet (1981, szerkesztője Nyírő Lajos és Veres András) és a történetiség korszerű értelmezésének esélyeire kérdező Az irodalomtörténet elmélete című tanulmánygyűjtemény (1989, szerkesztője Szili József).

Az orosz formalista iskola és az amerikai New Criticism követői mellett helyet találtak az osztályon a fenomenológiai, strukturalista és szemiotikai megközelítések hívei is, mint ahogy a hermeneutikai-recepcióesztétikai és az empirista-konstruktivista álláspont első magyar értelmezői is innen kerültek ki. Az osztály tagjai mutatták be a magyar közvéleménynek az orosz, lengyel, cseh strukturalizmust, fordították le Nicolai Hartmann, R. Ingarden, H-G. Gadamer és Szondi Péter (Bonyhai Gábor), E. Wellek, A. Warren, Norrthrop Frye (Szili József) és Markiewicz alapvető műveit (Bojtár Endre). Az osztály munkatársa volt Hankiss Elemér, amikor a Strukturalizmus című, kétkötetes tanulmánygyűjteményt szerkesztette (1971). Hankiss saját írásaival is (A népdaltól az abszurd drámáig, 1969) a strukturalizmus nagy hatású népszerűsítője lett.

Az irodalomelméleti tájékozódás fontosságáról a szélesebb hazai közvéleményt elsősorban az 1960–70-es évek fordulóján kezdődő műelemzés-sorozat győzte meg. Nagy visszhangot kiváltó vitaülések szervezésével és publikálásával vették ki részüket ebben az osztály munkatársai. Külön említést érdemel a Hankiss Elemér által szerkesztett két konferenciakötet (Formateremtő elvek a költői alkotásban, 1971, A novellaelemzés új módszerei, 1971), valamint az Ismétlődés a művészetben című konferenciakötet (1980, szerkesztője Horváth Iván és Veres András), amely az ekkor induló nemzedék első közös jelentkezésének dokumentuma (Az el nem ért bizonyosság című, 1972-es Arany-elemzéskötet mellett, amely Németh G. Béla tanítványi körének munkája). Jelentős hatással volt a műértelmező metodika alakulására Bonyhai Gábor is (A kiválasztott című Thomas Mann-regényről írt nagyobb munkája nagy késéssel, 1974-ben jelent meg). A módszertani megújulás elérte a középiskolai oktatást is: az 1979 és 1982 között mjegjelent reformtankönyvek szerzői között találhatók az Irodalomelméleti Osztály munkatársai is (Bojtár Endre, Veres András).

Hosszú előkészület után, az 1980-as évek végén készült el a Strukturalizmus után: érték, vers, hatás, történet, nyelv az irodalomelméletben című összefoglaló munka (Szili József szerkesztésében), amely az irodalomelmélet posztstrukturalista problémáit próbálta bemutatni. A rendszerváltás első évtizede már egy új nemzedék fellépésének időszaka. Kálmán C. György előbb a beszédaktus-elméletet mutatta be, majd a fordításelmélettel és a kánonok problémájával foglalkozott. Odorics Ferenc az empirista-konstruktivista irányzat magyarországi meghonosítója. Bezeczky Gábor a metafora és a narráció területén végzett úttörő munkát (a Metafora, narráció, szociolingvisztika című, 2002-ben megjelent könyve jelentős szakmai sikert aratott).

Az 1990-es évek derekától az értelmező közösségek, illetve a dialogikus viszony problémája került előtérbe (Az értelmező közösségek elmélete, 2001, szerkesztője Kálmán C. György; Változatok a dialógusra, a Helikon 2001/1. tematikus száma, szerkesztője Varga László). 2001 és 2004 között az Irodalomelméleti Osztály volt A nemzeti irodalomtörténet-írás módszertani hagyományai és mai lehetőségei című Széchenyi-projekt központja (témavezető: Veres András), amely az MTA Irodalomtudományi Intézete mellett három egyetem (a pécsi, a szegedi és a miskolci) munkáját fogta egybe. E kutatássorozat keretében jelent meg Az irodalomtörténet esélye című konferenciakötet (2004, szerkesztője Veres András, társszerkesztője Bezeczky Gábor és Varga László), amely a kiinduló elveiben elbizonytalanodott irodalomtörténet-írás pozícióját kívánta megszilárdítani. Az osztály tagjai jelentős feladatokat vállaltak a Szegedy-Maszák Mihály által főszerkesztett új magyar irodalomtörténet (A magyar irodalom történetei I–III.) elkészítésében is.

Az 1970-es és 1980-as években jelent meg az Opus. Irodalomelméleti tanulmányok című könyvsorozat, amelynek Bonyhai Gábor volt a szerkesztője és az Irodalomelméleti Osztály a műhelye. 2000-ben az Opus új folyama indult Kálmán C. György és Veres András szerkesztésében (első köteteként az 1996-ban elhunyt Bonyhai Gábor Összegyűjtött műveit jelentette meg). Legutóbb (2014-ben) jelent meg Z. Varga Zoltán könyve, az Önéletrajzi töredék, talált szöveg, amely jelentős írők nem kiadásra szánt önéletrajzi szövegeit vizsgálja. Az Irodalomelméleti Osztály valamennyi tagja szerepet vállal az intézeti folyóiratok szerkesztésében. Hajdu Péter és Z. Varga Zoltán Neohelicon szerkesztői, Varga László a Helikon, Veres András a Literatura főszerkesztője. Az utóbbi lap felelős szerkesztője Bezeczky Gábor, további szerkesztői Kálmán C. György és Szolláth Dávid. Jeney Éva a rec.iti nevű intézeti recenziós újság szerkesztőségi tagja.

Az osztály az elmúlt években egy konferencia-sorozatot indított A modern irodalomelmélet történetének fordulópontjai címmel aktuális elméleti és elmélettörténeti kérdésekről. A 2013 májusában megtartott tanácskozáson többek között ilyen témájú előadások hangoztak el (utóbb valamennyi szövege megjelent): Az újrafelfedezés lehetőségei – rendszerek és irodalomelmélet; Az amerikai új kritikusok társadalomszemlélete; Roland Barthes szövegelmélete negyven év múltán; A mindenható olvasó; A szerző fogalmának alakulásáról. Az Irodalomelméleti Osztály (a Modern Magyar Irodalom és a Közép-Kelet-Európai Osztállyal együtt) részt vesz az intézeti kézikönyv 3. kötetének készítésében is (Veres András a kötet társszerkesztője).

Munkatársak

Veres András osztályvezető
Bezeczky Gábor
Hajdu Péter
Jeney Éva
Kálmán C. György
Szolláth Dávid
Z. Varga Zoltán

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata