XIX. századi osztály

A mimésziszt Arisztotelész Poétikája tette az irodalom, a zene és a képzőművészet alkotásainak kiindulópontjává, kimondva, hogy azok „legnagyobb része egészében véve tulajdonképpen utánzás”. De ugyanez a mű a művészeti idealizálás elméletének egyfajta alapját is lefektette, hiszen elkülönítette egymástól az utánzás fajtáit az utánzott jellemek szerint, példaként megemlítve Polügnótosz festőt, aki a „derekabbakat” és Pauszónt, aki a „hitványabbakat” utánozza. Márpedig Arisztotelész a Politikában a fiatalok neveléséről szólva a karikatúra-szerűen ábrázoló Pauszón festményeit eltiltotta tőlük, míg Polügnótosz munkáit ajánlotta nekik. Ez azt sejteti, hogy az arisztotelészi mimészisz-elmélet az utánzott tárgyakat etikai értékhierarchiába sorolja, s azt a fajta művészeti utánzást részesíti előnyben, mely a befogadó jelleméhez képest nemesítő, idealizáló hatású.

A tanácskozáson a téma átfogó jellegének megfelelően különféle hazai bölcsészettudományi kutatóműhelyek képviseltették magukat: többek között a Szegedi Tudományegyetem Összehasonlító Irodalomtudományi és Francia tanszékei, az ELTE Anglisztika és Esztétika tanszékei, a Debreceni Egyetem Filozófia Intézete, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete és a Pécsi Tudományegyetem Esztétika és Kulturális Tanulmányok Tanszéke. Az előadások tárgyai is színes képet mutattak, szó volt magyar, német, francia és angol irodalmi művekről, illetve művészetelméleti szövegekről, valamint német és francia képzőművészeti alkotásokról. A változatos tematika, mely ugyanazon probléma különböző szempontú megvilágítását hozta magával, termékeny párbeszédhez és számos kultúraközi összefüggés felismeréséhez vezetett.