lapszeli1Arany János Munkái, szerk. Korompay H. János. Lapszéli jegyzetek, Folyóiratok I., s. a. r. Hász-Fehér Katalin, Budapest, Universitas Kiadó ‒ MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2016, 1424 p.

A kötet az új kritikai kiadás Lapszéli jegyzetek című alsorozatának első darabja, és egy a nagyszalontai emlékmúzeumban Arany jegyzeteivel fennmaradt német hetilapot dolgoz fel, amely saját lapja, a Koszorú egyik fontos forrása volt. A Koszorú 130 számában Arany csaknem 700 külföldi tárgyú, vonatkozású cikket közölt. Ezek között van szépirodalom (novella, vers), értekezés, tárca, tudósítás, kritika, a Vegyes és a Külirodalom rovatban pedig glosszák is. Az átvételeknek valamivel több mint a fele vegyes forrásból, a többi írás pedig a lipcsei Europa – Chronik der gebildeten Welt című hetilapból származik. A lapban látható jelölések, jegyzetek részben a magyar cikkek autorizálását segítették, részben Arany szerkesztői gyakorlatára, illetve a Koszorú laptípusára világítanak rá.

 

 

lapszeli2Arany János nagyszalontai könyvtárának és széljegyzeteinek katalógusa, s. a. r. Hász-Fehér Katalin, Budapest, Universitas Kiadó ‒ MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2019, 1065 p.

A kötet az első viszonylag teljes nyomtatott jegyzék Arany János egykori könyvtárának Nagyszalontán őrzött részéről. Összeírásunk szerint a könyvtár ma 1715 példányt tartalmaz. Ebből 487 az önálló kiadványok és 1298 a periodikumok száma. Valamennyi tételnél jelezzük a felvágott oldalakat, periodikumoknál pedig a felvágott oldalakon található cikkek szerzőjét és címét, hogy láthatóvá váljék, mely szövegeket tekinthetett meg belőlük Arany, még abban az esetben is, ha nem jegyzetelte őket. Kivételt tettünk az Europa  Chronik der gebildeten Welt című német nyelvű lipcsei folyóirattal, melynek 130 száma olyan mennyiségű rövid glosszát tartalmaz, hogy felsorolásuk túlment volna e kötet lehetőségein. Az önálló kiadványok közül 202 a bejegyzéses kötetek száma, 8623 széljegyzettel. A folyóiratszámok 228 darabjában 1393 jegyzet van. A végösszeg szerint az 1715 példányt magában foglaló Arany-könyvtárnak 430 darabja, vagyis mintegy 25 százaléka tartalmaz valamilyen autográf jegyzetet, összesen 10 016 bejegyzést.

Az átvételek anyagát az Arany-széljegyzetek kritikai kiadása tartalmazza négy kötetben, amelyek közül az első 2016-ban jelent meg.  

 

 

kiskoltArany János Munkái, szerk. Korompay H. János. Kisebb költemények 3. (1860–1882), s. a. r. S. Varga Pál, Budapest, Universitas Kiadó ˗ MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2019, 1195 p.

Az új kritikai kiadás kötete Arany 1860 és 1882 között keletkezett kisebb költeményeinek betűhív, kritikailag ellenőrzött szövegét adja közre. A „kisebb költemények” elkülönítése Arany saját kötetszerkesztési elvein alapul; e verscsoport a költő rövidebb, lírai érdekeltségű költeményeit foglalja magában. Abban már nem Arany saját szerkesztési elve, hanem a kritikai kiadás szempontja érvényesül, hogy a kötet valamennyi verset – a töredékeket, rögtönzéseket, verses üzeneteket, sírverseket, műfordításokat is – besorolja a keletkezés időrendjébe.

A főszöveg (egy kivétellel) csak egy változatot közöl – azt, amelyet Arany véglegesnek tekintett; a kéziratok és az Arany életében megjelent közlések szövegváltozatai a lapalji, szövegkritikai jegyzetek között találhatók. A kötet kétharmadát kitevő magyarázó apparátus nemcsak a kéziratok, az Arany életében megjelent versközlések pontos adatait és Arany műfordításainak forrásszövegét adja közre, de a keletkezés – sokszor máig nem vagy nem pontosan ismert – körülményei felől is tájékoztat; emellett ismerteti a versek korabeli fogadtatását, és áttekintést nyújt későbbi kritikai megítélésükről is. Az olvasó megtalálja a hangfelvételek, az irodalmi, képzőművészeti és zenei feldolgozások, illetve az Arany-versek idegen nyelvű fordításainak adatait is. A kötet végén található táblázat a kisebb költemények Arany által szerkesztett kiadásainak felépítését hasonlítja össze.

 

 

elkoltArany János Munkái, szerk. Korompay H. János. Arany János, Elbeszélő költemények, s. a. r. Török Zsuzsa, Budapest, Universitas Kiadó – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2019, 1076 p.

A kötet Arany János kisebb elbeszélő költeményeinek, elbeszélőköltemény-töredékeinek és nagyobb elbeszélőköltemény-fordításainak új kritikai kiadása, amely a szövegeket kronologikus sorrendben, részben szinoptikus közlésben jeleníti meg. A kiadás a kötetbe foglalt legtöbb szöveg esetében két főszöveget kínál olvasásra: egy kéziraton és egy nyomtatott kiadáson alapuló változatot. A szövegek szinoptikus közlésével a szövegalakulás egy-egy történeti pillanatát ragadja meg, megmutatva ugyanakkor az eltérő mediális közegek különbségeit is. Műfaji szempontból a befejezett elbeszélő költeményeket azoknak a félbemaradt próbálkozásoknak a kontextusában jeleníti meg, amelyek bár marginalizálódtak az Arany-életmű értelmezéstörténetében, az elkészült művekkel egy időben tagozódtak be Arany írói terveibe, kísérleteibe. Ilyen módon az Arany-életművön belül egy azonos poétikai tradícióba illeszkedő szövegcsoportot tesz láthatóvá. A szövegkiadás ugyanakkor ennek a poétikai tradíciónak az Arany számára releváns tematikai feltöltését, az Arany-életművön belüli időkereteit, összefüggéseit, illetve megvalósult és félbemaradt törekvéseit tárja fel.

 

meseAz Arany család mesegyűjteménye, szerk. Domonkos Mariann és Gulyás Judit, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Universitas Kiadó – MTA Könyvtár és Információs Központ, Budapest, 2018.

Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása.

A kéziratos szövegeket Arany Jánosné Ercsey Julianna és gyermekei, Arany Juliska és Arany László jegyezték le, feltehetően az 1850 és 1862 közötti időszakban. Arany László e kéziratok felhasználásával rendezte sajtó alá gyűjteményét 1862-ben. A két szövegváltozat együttes kiadása ebben a kötetben olvasható először.

1862-ben jelent meg a 18 éves Arany László Eredeti népmesék című kötete, amely a 19. századi magyar népköltési gyűjtemények közül máig az egyik legnagyobb hatású kiadványnak bizonyult. Több mint nyolc évtizeddel később, a második világháború után került elő a Magyar Tudományos Akadémia pesti főépületének pincéjéből egy olyan vegyes tartalmú, elhanyagolt állapotban lévő, rendezetlen kéziratanyag, amelynek egyes darabjai az Eredeti népmesék szövegeivel mutattak egyezéseket. Az 1960-as évek első felében nyert bizonyítást, hogy az Arany László-féle gyűjtemény kéziratairól van szó, melyek fennmaradásáról mindaddig nem volt tudomása a magyar folklorisztikának. A kéziratok, illetve az 1862-es kiadás szövegeinek párhuzamos, tükröztetett közlésével lehetővé válik annak bemutatása is, hogy milyen textualizációs eljárások révén jött létre a népköltési szöveg, amíg az olvasóközönség elé került a 19. században.

 

levelez

Arany János és Tompa Mihály levelezése (1847‒1868), szerk. Kiczenko Judit, Ráció Kiadó, Budapest, 2018.

Arany János és Tompa Mihály bő két évtizedig, 1847-től 1868-ig levelezett. Arany László 1888-ban így méltatta ennek a levelezésnek a jelentőségét: „Ez volt atyámnak legtartósabb s legösszefüggőbb láncolatban folyó levelezési viszonya. Mintha naplót vitt volna, oly részletesen föllelhetők benne az ő kevés külső változással folyt életének eseményei, oly híven tükröződik kedélyének minden hullámzása.” Arany Petőfivel folytatott jelentős levelezésével együtt ez a levélkrónika közkincsnek is tekinthető, hiszen a magyar irodalomnak ebből a periódusából ilyen mértékben nem láthatunk be senkinek az alkotói műhelyébe, sem a mindennapi, hétköznapi viszonyaiba vagy a történelmileg nagyon jelentős korszak személyes megélésébe, amely felettébb izgalmas és drámai volt irodalom- és költészettörténeti szempontból éppúgy, mint a nagypolitika, a történelem vonatkozásában. Hiszen „hőseink” átélték az 1840-es évek reményekkel telt korszakát, majd a szabadságharc bukását, az abszolutizmus, a Bach-korszak megpróbáltatásait és az 1860-as évek hol enyhülő, hol szigorodó, végül a kiegyezésbe torkolló fordulatait. Két pályakép alakulását, a főbb művek keletkezéstörténetét követhetjük nyomon, miközben bepillantást nyerhetünk a két művész időnkénti zajos sikereibe és megrendítő magánéleti tragédiáiba. Két olyan költő, ember sorsába, akikről Krúdy Gyula így írt: „Ez a férfitípus volt az, amely Magyarországot fenntartotta, téli sarat elbíró csizmában viselte el a megpróbáltatásokat, zsoltáros hittel bízott a jövendőben, és halk rajongással gondolt a nemzeti ideálokra. Ez az embertípus őrizte meg helyét a földrészen a kő szilárdságával, a só nehézségével és a tölgyfa életkorával.”

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata