A hosszú reformáció jegyében. Vallási perzekúció és tanúságtétel a református irodalmi hagyományban a gyászévtizedtől 1800-ig címmel a BTK Irodalomtudományi Intézet kiadásában megjelent a Humanizmus és Reformáció sorozat 41. kötete.
A kötet szerzője Tóth Zsombor irodalomtörténész, a BTK Irodalomtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, az MTA BTK Lendület– Hosszú Reformáció Kelet-Európában és Erdélyben (1500–1800) kutatócsoport vezető kutatója, szerkesztője Bartók István, a Reneszánsz osztály tudományos tanácsadója, lektora Fazakas Gergely Tamás, a Debreceni Egyetem habilitált egyetemi docense, a sorozat szerkesztője Kecskeméti Gábor, a BTK Irodalomtudományi Intézet igazgatója.
A kötet tartalomjegyzéke letölthető.
Tóth Zsombor monográfiája az általa vezetett MTA BTK Lendület Hosszú reformáció Kelet–Európában (1500–1800) Kutatócsoport kutatási programjának eredményeit összegzi. Noha egyetlen felekezetre, a református, főként kéziratos hagyományra összpontosít, a „hosszú reformáció” fogalmának alkalmazásait mutatja be, és ezzel a teljes magyar reformációról szóló tudásunkat helyezi új megvilágításba. A vallási perzekúció tapasztalata és az erre adott mártirológiai válasz dialektikája képezte azt a fő szelekciós elvet, amelynek alapján a könyv vizsgálati korpusza összeállt. A szerzőnek sikerült egy olyan szöveg- és kultúrakontinuumot kirajzolnia, amely az egész korszakalakzatot láthatóvá tette, illetve ennek érvényességét exponálta. Az értelmezés során a hosszú reformációnak két jelentése körvonalazódott. Következésképp a hosszú reformáció mindenekelőtt egy kutatási korszakalakzatot jelöl, amelynek időhatárait 1500 és 1800 közé tesszük. Ily módon mind a négy bevett felekezetre kiterjeszthető és alkalmazható. Ebből adódik a hosszú reformáció második jelentése: olyan irodalomtörténeti kategória, amely a fenti korszakalakzat kontextusában és periodizációja értelmében működik, és ebben a könyvben elsősorban az ortodox református konfesszionális környezetben produkált és disszeminált kéziratos és nyomtatott szöveghagyományra vonatkoztatható. A könyv legfontosabb felismerése módszertani jellegű: a reformációtörténet irodalomtörténeti alkalmazása a vallási tapasztalat történeti antropológiájának vizsgálatát teszi lehetővé. Ez képezi a hosszú reformáció legfontosabb eredményét és egyszersmind legígéretesebb, a jövőben elvégzendő kutatási kihívását.
