A százéves dada – Helikon-lapszámbemutató

dada lapszamA Helikon 2017/1. számának bemutatójára A százéves dada címmel 2017. július 3-án került sor a Kelet Kávézóban Dobó Gábor, Kálmán C. György és Kappanyos András részvételével. A Földes Györgyi által vezetett beszélgetésen a dada mint a régi világ szétesésének szimptómája, a dada mint attitűd, a dada mint határátlépés, a dada mint út az emancipáció felé, a dada mint avantgárd utópia, illetve a dada a 70-es évek Magyarországán témák kerültek előtérbe.

***

A PIM-Kassák Múzeum és az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete 2016 novemberében konferenciát rendezett a dada zürichi kezdetének századik évfordulója tiszteletére. A konferencia a dada általános jelenségein kívül elsősorban a dada közép-kelet-európai jelenségeire, nevezetesen az Osztrák-Magyar Monarchiában és utódállamaiban megjelenő dada technikákra koncentrált. A dada a közép-kelet-európai művészekre az első világháború vége felé gyakorolt hatást, amikor az intézményesült gazdasági, politikai és identitásstratégiák válságon, illetve átalakuláson mentek keresztül. Ezekben az években számos határ átjárhatóvá vált például centrum és periféria, politika és politikaellenesség, a nemek, a művészi szerepek, a művészi kifejezési formák között. A dadára jellemző attitűd a határátlépés, amelynek alapvetően emancipatorikus szerepe van, a hagyományos társadalmi normák felfüggesztésével utat nyit a határok nélküli művészi önmegvalósítás felé. A dada negligálta az eredetet, a vallási hátteret, a sztereotip női szerepeket vagy a formális művészi képzést. Elmozdította a morális korlátokat, és hajlandónak mutatkozott a művészi alkotásra és befogadásra, az intézményekre, a társadalomra és a közízlésre vonatkozó, addig provokatívnak tűnő vagy egyenesen elképzelhetetlen kérdések feltevésére is. A dada a régi világ szétesésének szimptómája, radikális nyelvezete pedig olyan művészekre is hatással volt, akik magukat sohasem tekintették dadaistának.

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata