Literatura

Az MTA Irodalomtudományi Intézete 1963-ban indította útjára fölöttébb sikeres folyóiratát, a Kritikát, amely példátlan népszerűségre tett szert az akkor még nálunk ismeretlen irodalomelméleti irányzatok bemutatásával, az új irodalomtörténeti felismerések közlésével és főként azzal, hogy hozzászóltak az aktuális irodalmi és művészeti jelenségek megítéléséhez. A folyóiratot elirigyelte Pándi Pál, a hatvanas–hetvenes évek magyar kulturális közéletének egyik meghatározó szereplője. A régi Kritika kemény (pártos) bírálatban részesült, és 1971 végén megszűnt. A következő évtől már a minden ízében megújult, ideológiailag kifogástalan, Pándi Pál által szerkesztett Kritika jutott el az olvasókhoz. De a kulturális kormányzat nem akart kockáztatni, s határozat született arról, hogy az Intézet másik folyóiratot kap helyette.

Így született meg az elbitorolt lap árnyékában a Literatura, jóval kevesebb jogosítvánnyal: kizárólag szépirodalommal és irodalomtudománnyal foglalkozhatott, s nem lehetett recenziós rovata. Tehát afféle belső szakmai fórumként tűrték meg, amelynek még az évfolyamát sem érdemes feltüntetni. Talán arra számítottak, hogy a kedvezőtlen feltételek miatt kedvüket vesztik a szerkesztők, s az új lap nem lesz hosszú életű. Szerencsére nem így történt. A Literatura túlélte a rendszerváltást is, Pándi Pált is.

1974-ben indult, Sőtér István főszerkesztésében, Béládi Miklós felelős szerkesztésével, s főként az irodalmi modernség, a 20. századi magyar irodalom kérdéseinek vizsgálatát és az irodalomelméleti tájékozódást tekintette feladatának. Profilja kialakításában nagy része volt annak, hogy a megszüntetett régi Kritika szellemiségét kívánta képviselni. Szívesen adott helyet az új irodalmi jelenségekről és értelmezési módszerekről folytatott vitáknak, kezdettől támogatta a részben az intézet fiatal munkatársai által írt új reformtankönyvek megszületését és elfogadtatását.

1985-ben Bodnár György lett a főszerkesztő és Pomogáts Béla a felelős szerkesztő. A lap karaktere valamelyest módosult: nagyobb hangsúly esett a 20. századi magyar irodalomtörténet különféle irányzatainak felülvizsgálatára. Rendszeresen közölt olyan tematikus összeállításokat, amelyek egy-egy jelentősebb konferencia anyagát tartalmazták. Az Irodalom és politika, 1956 című, 1989. évi 1-2. szám, amely az 1956-os forradalmat előkészítő, valamint a forradalom idején született, részben publikálatlan irodalompolitikai dokumentumokat gyűjtötte egybe, a folyóirat mindmáig legsikeresebb száma volt.

1990-ben Pomogáts Béla vette át a lap főszerkesztését és Kulcsár Szabó Ernő a felelős szerkesztését. A Literatura profilja alapvetően módosult: kifejezetten irodalomelméleti folyóirat kívánt lenni, s ezzel olyan útra lépett, melynek Magyarországon nincs előzménye, hagyománya. A lapnak jelentős szerepe lett az újabb iskolák, mindenekelőtt a hermeneutikai és recepcióesztétikai irányzatok eredményeinek ismertetésében és kritikai elemzésében. Minthogy a Literatura olvasói elsősorban az egyetemi hallgatók közül kerülnek ki, a lap szívesen közölte pályakezdők írásait is, kivált a Kulcsár Szabó Ernő vezette műhely ifjú tehetségeinek dolgozatait, illetve vitairatait.

2000-től Veres András a felelős szerkesztő, 2006-tól főszerkesztő és Bezeczky Gábor a felelős szerkesztő. A Literatura szerkesztésében Hajdu Péter, Kálmán C. György és Szolláth Dávid működik közre. Megmaradt ugyan a döntően irodalomelméleti profil, de kisebb módosulással: a lap helyet ad irodalomszociológiai, művelődéstörténeti és más rokonterületeket képviselő tanulmányoknak is. Kínálatát azzal is bővítette, hogy elsőként közölt kiadatlan dokumentumokat, így például József Attila kései értekezésének, a Hegel−Marx−Freud-nak teljes anyagát 2008-ban vagy Németh Andor elveszettnek hitt naplófejezetét 2009-ben.

Küldetésének tartja, hogy pályakezdő fiatal tehetségeket indítson el – elsősorban nekik tartja fenn a „Műhely” rovatot. A szerkesztőség 2013-ban Literatura-díjat alapított, melyet először az Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójának két pályamunkája nyert el (a 2013/3. számban jelentek meg).

Szívesen vállalkozik arra is, hogy összeállításokat tegyen közzé a különféle irodalomelméleti műhelyek munkáiból. Így került sor a pécsi, szegedi és debreceni egyetemek vagy a József Attila Társaság konferenciáinak bevezetéssel ellátott közlésére. Olykor a határon túli irodalomtudományos közösségek bemutatására is vállalkozunk. A Literatura nem zárkózik el olyan témájú szövegek közreadása elől sem, amelyek kevésbé preferáltak ugyan, de megvan a maguk jelentősége (pl. így került sor az utánzás és epigonizmus problémáját újszerűen tárgyaló tanácskozás előadásainak közlésére a 2013/4. számban, vagy a hiány és csonkítás színpadi jelenlétét/jelentőségét bemutató konferencia anyagának megjelentetésére a 2014/3. számban). mint ahogy a 4. számban meg fognak jelenni az epigonizmus problémáját újszerűen elemző tanácskozás szövegei.)

Megkülönböztetett helyet foglal el a Literatura rovatai között az Intézet készülő nagy vállalkozása, a magyar irodalomtörténeti kézikönyv modern fejezete, melynek vitára került műhelytanulmányaiból igyekszik minél többet közreadni. Ezek között található nagyobb terjedelmű, alapkutatásra támaszkodó munka (mint a Huszadik Század című folyóirat irodalomszemléletét feldolgozó a 2008/2. számban), mint átfogó problémákat tárgyaló vagy egyes műveket elemző tanulmány. (A kézikönyv egyik legfontosabb előkészítő tanácskozásának teljes anyagát a 2006/2. szám tartalmazza.)

Csak ritkán van arra lehetőség, hogy idegen nyelvű változat is készüljön. A Hollandiai Magyar Kulturális Évad, a “Hongarije aan Zee” keretében volt mód a Literatura 2004/3–4. (tematikus) számának párhuzamos, magyarul és angolul való megjelentetésére. A külföldi olvasó nemcsak a kortárs magyar irodalomról alkothatott belőle képet, hanem a harmincadik évfolyamánál tartó tudományos folyóirat szerzőinek és szerkesztőinek érdeklődéséről és vizsgálódási szempontjairól is.

Letölthető teljes lapszámok a Balassi Kiadó honlapján érhetők el.

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata