Tudományos kiadványok

Arany János műveinek kritikai kiadása 1951 és 2015 között 19 kötetben jelent meg, ezt követően viszont szükségessé vált a sorozat újrakezdése: egyrészt mert az egykori szabályzat már nem felelt meg a korszerű követelményeknek, másrészt mert ismeretlen kéziratok kerültek elő, és a kutatás számos új felismerést tett, legfőképpen pedig azért, mert jelentősen megváltozott a textológia felfogása, módszertana és eszköztára. Az OTKA illetve az NKFI által támogatott új sorozatot húsz kötetre tervezzük: ennek első kötete 2016-ban jelent meg.

Az MTA elnöke segítségével két tanulmánykötet készült el az Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából 2017–2018-ban rendezett emlékévre: az „Óhajtom a classicus írók tanulmányát”. Arany János és az európai irodalom című kötet 12, a „Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!” Arany János pályájának művelődéstörténeti olvasatai című 15 szerző munkáit közli. A Petőfi Irodalmi Múzeum „Egyszóval… a költészet”. Arany-verselemzések című könyve életrajzot és nyolc szövegelemzést tartalmaz. Ezeken kívül Szilágyi Márton, Szörényi László és Korompay H. János jelentetett meg önálló kötetet az Arany János-emlékévhez kapcsolódóan.

2017-ben és 2018-ban tíz ülésszakon hangzottak el a különböző tudományágak újabb kutatásainak megállapításai, ezek többsége pedig konferenciakötetben is megjelent. Az Irodalomtörténeti dokumentumok és katalógusok sorában jelent meg Voinovich Géza Arany-életrajzának második, bővített kiadása, a nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum „Én kis hazám a nagy hazában” című kézirattári dokumentumokat tartalmazó köetete, a „Melyik talál?” Arany János életében készült képmásai, az Önarckép álarcokban című Kiállításkatalógus, valamint Az Arany család tárgyait ismertető című Tárgykatalógus. 

A tudományos kiadványok részletes leírása az alábbiakban olvasható:

Kritikai kiadások

Tanulmánykötetek

Konferenciakötetek

Irodalomtörténeti dokumentumok és katalógusok

 

 

 

Kritikai kiadások

Arany János Munkái, szerk. Korompay H. János. Arany János Lapszéli jegyzetek I, Folyóiratok I, s. a. r. Hász-Fehér Katalin, Budapest, Universitas Kiadó ‒ MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2016, 1424 p.

A kötet az új kritikai kiadás Lapszéli jegyzetek című alsorozatának első darabja, és egy a nagyszalontai emlékmúzeumban Arany jegyzeteivel fennmaradt német hetilapot dolgoz fel, amely saját lapja, a Koszorú egyik fontos forrása volt. A Koszorú 130 számában Arany csaknem 700 külföldi tárgyú, vonatkozású cikket közölt. Ezek között van szépirodalom (novella, vers), értekezés, tárca, tudósítás, kritika, a Vegyes és a Külirodalom rovatban pedig glosszák is. Az átvételeknek valamivel több mint a fele vegyes forrásból, a többi írás pedig a lipcsei Europa – Chronik der gebildeten Welt című hetilapból származik. A lapban látható jelölések, jegyzetek részben a magyar cikkek autorizálását segítették, részben Arany szerkesztői gyakorlatára, illetve a Koszorú laptípusára világítanak rá.

lapszeli1

 

Arany János nagyszalontai könyvtárának és széljegyzeteinek katalógusa, s. a. r. Hász-Fehér Katalin, Budapest, Universitas Kiadó ‒ MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2019, 1065 p.

A kötet az első viszonylag teljes nyomtatott jegyzék Arany János egykori könyvtárának Nagyszalontán őrzött részéről. Összeírásunk szerint a könyvtár ma 1715 példányt tartalmaz. Ebből 487 az önálló kiadványok és 1298 a periodikumok száma. Valamennyi tételnél jelezzük a felvágott oldalakat, periodikumoknál pedig a felvágott oldalakon található cikkek szerzőjét és címét, hogy láthatóvá váljék, mely szövegeket tekinthetett meg belőlük Arany, még abban az esetben is, ha nem jegyzetelte őket. Kivételt tettünk az Europa Chronik der gebildeten Welt című német nyelvű lipcsei folyóirattal, melynek 130 száma olyan mennyiségű rövid glosszát tartalmaz, hogy felsorolásuk túlment volna e kötet lehetőségein. Az önálló kiadványok közül 202 a bejegyzéses kötetek száma, 8623 széljegyzettel. A folyóiratszámok 228 darabjában 1393 jegyzet van. A végösszeg szerint az 1715 példányt magában foglaló Arany-könyvtárnak 430 darabja, vagyis mintegy 25 százaléka tartalmaz valamilyen autográf jegyzetet, összesen 10 016 bejegyzést.

Az átvételek anyagát az Arany-széljegyzetek kritikai kiadása tartalmazza négy kötetben, amelyek közül az első 2016-ban jelent meg.

lapszeli2

 

Arany János Munkái, szerk. Korompay H. János. Kisebb költemények 3. (1860–1882), s. a. r. S. Varga Pál, Budapest, Universitas Kiadó ˗ MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2019, 1195 p.

Az új kritikai kiadás kötete Arany 1860 és 1882 között keletkezett kisebb költeményeinek betűhív, kritikailag ellenőrzött szövegét adja közre. A „kisebb költemények” elkülönítése Arany saját kötetszerkesztési elvein alapul; e verscsoport a költő rövidebb, lírai érdekeltségű költeményeit foglalja magában. Abban már nem Arany saját szerkesztési elve, hanem a kritikai kiadás szempontja érvényesül, hogy a kötet valamennyi verset – a töredékeket, rögtönzéseket, verses üzeneteket, sírverseket, műfordításokat is – besorolja a keletkezés időrendjébe.

A főszöveg (egy kivétellel) csak egy változatot közöl – azt, amelyet Arany véglegesnek tekintett; a kéziratok és az Arany életében megjelent közlések szövegváltozatai a lapalji, szövegkritikai jegyzetek között találhatók. A kötet kétharmadát kitevő magyarázó apparátus nemcsak a kéziratok, az Arany életében megjelent versközlések pontos adatait és Arany műfordításainak forrásszövegét adja közre, de a keletkezés – sokszor máig nem vagy nem pontosan ismert – körülményei felől is tájékoztat; emellett ismerteti a versek korabeli fogadtatását, és áttekintést nyújt későbbi kritikai megítélésükről is. Az olvasó megtalálja a hangfelvételek, az irodalmi, képzőművészeti és zenei feldolgozások, illetve az Arany-versek idegen nyelvű fordításainak adatait is. A kötet végén található táblázat a kisebb költemények Arany által szerkesztett kiadásainak felépítését hasonlítja össze.

kiskolt

 

Arany János Munkái, szerk. Korompay H. János. Arany János, Elbeszélő költemények, s. a. r. Török Zsuzsa, Budapest, Universitas Kiadó – MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2019, 1076 p.

A kötet Arany János kisebb elbeszélő költeményeinek, elbeszélőköltemény-töredékeinek és nagyobb elbeszélőköltemény-fordításainak új kritikai kiadása, amely a szövegeket kronologikus sorrendben, részben szinoptikus közlésben jeleníti meg. A kiadás a kötetbe foglalt legtöbb szöveg esetében két főszöveget kínál olvasásra: egy kéziraton és egy nyomtatott kiadáson alapuló változatot. A szövegek szinoptikus közlésével a szövegalakulás egy-egy történeti pillanatát ragadja meg, megmutatva ugyanakkor az eltérő mediális közegek különbségeit is. Műfaji szempontból a befejezett elbeszélő költeményeket azoknak a félbemaradt próbálkozásoknak a kontextusában jeleníti meg, amelyek bár marginalizálódtak az Arany-életmű értelmezéstörténetében, az elkészült művekkel egy időben tagozódtak be Arany írói terveibe, kísérleteibe. Ilyen módon az Arany-életművön belül egy azonos poétikai tradícióba illeszkedő szövegcsoportot tesz láthatóvá. A szövegkiadás ugyanakkor ennek a poétikai tradíciónak az Arany számára releváns tematikai feltöltését, az Arany-életművön belüli időkereteit, összefüggéseit, illetve megvalósult és félbemaradt törekvéseit tárja fel.

elkolt

 

Az Arany család mesegyűjteménye, szerk. Domonkos Mariann és Gulyás Judit, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Universitas Kiadó – MTA Könyvtár és Információs Központ, Budapest, 2018.

Az Arany család kéziratos mese- és találósgyűjteményének, valamint Arany László Eredeti népmesék című művének szinoptikus kritikai kiadása.

A kéziratos szövegeket Arany Jánosné Ercsey Julianna és gyermekei, Arany Juliska és Arany László jegyezték le, feltehetően az 1850 és 1862 közötti időszakban. Arany László e kéziratok felhasználásával rendezte sajtó alá gyűjteményét 1862-ben. A két szövegváltozat együttes kiadása ebben a kötetben olvasható először.

1862-ben jelent meg a 18 éves Arany László Eredeti népmesék című kötete, amely a 19. századi magyar népköltési gyűjtemények közül máig az egyik legnagyobb hatású kiadványnak bizonyult. Több mint nyolc évtizeddel később, a második világháború után került elő a Magyar Tudományos Akadémia pesti főépületének pincéjéből egy olyan vegyes tartalmú, elhanyagolt állapotban lévő, rendezetlen kéziratanyag, amelynek egyes darabjai az Eredeti népmesék szövegeivel mutattak egyezéseket. Az 1960-as évek első felében nyert bizonyítást, hogy az Arany László-féle gyűjtemény kéziratairól van szó, melyek fennmaradásáról mindaddig nem volt tudomása a magyar folklorisztikának. A kéziratok, illetve az 1862-es kiadás szövegeinek párhuzamos, tükröztetett közlésével lehetővé válik annak bemutatása is, hogy milyen textualizációs eljárások révén jött létre a népköltési szöveg, amíg az olvasóközönség elé került a 19. században.

mese

 

Arany János és Tompa Mihály levelezése (1847‒1868), szerk. Kiczenko Judit, Ráció Kiadó, Budapest, 2018.

Arany János és Tompa Mihály bő két évtizedig, 1847-től 1868-ig levelezett. Arany László 1888-ban így méltatta ennek a levelezésnek a jelentőségét: „Ez volt atyámnak legtartósabb s legösszefüggőbb láncolatban folyó levelezési viszonya. Mintha naplót vitt volna, oly részletesen föllelhetők benne az ő kevés külső változással folyt életének eseményei, oly híven tükröződik kedélyének minden hullámzása.” Arany Petőfivel folytatott jelentős levelezésével együtt ez a levélkrónika közkincsnek is tekinthető, hiszen a magyar irodalomnak ebből a periódusából ilyen mértékben nem láthatunk be senkinek az alkotói műhelyébe, sem a mindennapi, hétköznapi viszonyaiba vagy a történelmileg nagyon jelentős korszak személyes megélésébe, amely felettébb izgalmas és drámai volt irodalom- és költészettörténeti szempontból éppúgy, mint a nagypolitika, a történelem vonatkozásában. Hiszen „hőseink” átélték az 1840-es évek reményekkel telt korszakát, majd a szabadságharc bukását, az abszolutizmus, a Bach-korszak megpróbáltatásait és az 1860-as évek hol enyhülő, hol szigorodó, végül a kiegyezésbe torkolló fordulatait. Két pályakép alakulását, a főbb művek keletkezéstörténetét követhetjük nyomon, miközben bepillantást nyerhetünk a két művész időnkénti zajos sikereibe és megrendítő magánéleti tragédiáiba. Két olyan költő, ember sorsába, akikről Krúdy Gyula így írt: „Ez a férfitípus volt az, amely Magyarországot fenntartotta, téli sarat elbíró csizmában viselte el a megpróbáltatásokat, zsoltáros hittel bízott a jövendőben, és halk rajongással gondolt a nemzeti ideálokra. Ez az embertípus őrizte meg helyét a földrészen a kő szilárdságával, a só nehézségével és a tölgyfa életkorával.”

levelez

 

Tanulmánykötetek                                

Óhajtom a classicus írók tanulmányát” Arany János és az európai irodalom, szerk. Korompay H. János, Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Universitas, 2017.

A kötet címében foglalt idézet Arany P. Virgilius Maro Aeneise című tanulmányának egyik mondatában található: „Nem azért óhajtom a classicus írók tanulmányát, hogy nyelvünkbe idegen sajátságokat erőszakoljunk; hanem hogy szokjunk úgy bánni nyelvünkkel, mint ők a magukéval.” A görög, latin, olasz, angol, spanyol, német, francia és orosz irodalom nagyjai, így Arisztophanész, Vergilius, Ariosto, Shakespeare, Cervantes, Burns, Goethe, Byron, Heine, Lamennais, Gogol és mások, akikkel a tanulmányok foglalkoznak, valóban klasszikusok. Ennek a kötetnek nem az a célja, hogy Arany János világirodalmi műveltségének teljességét térképezze fel; fő törekvése olyan problémafejezetek közreadása, amelyek új lehetőségeket adhatnak a további kutatás számára.

ohajtom

 

Hazám tudósi, könyvet nagy nevének!” Arany János pályájának művelődéstörténeti olvasatai, szerk. Cieger András, Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Universitas, 2017.

A kiadvány az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és az Országos Széchényi Könyvtár együttműködése jóvoltából jelent meg. A szerzők vizsgálat alá veszik Arany János pályájának fordulópontjait, az életmű megértése szempontjából fontos élethelyzeteit, valamint áttekintik egyes alkotásainak művelődéstörténeti összefüggéseit. A művelődéstörténeti kutatásokra jellemző sokszínű megközelítés érvényesítése és változatos források bevonása volt az alkotóközösség célja. A kötet reprezentativitását jelzi, hogy az irodalomtörténészek mellett a néprajz, a jogtörténet, a történettudomány, a színháztörténet, a zenetudomány és a nyelvészet művelői is vállalták benne a részvételt.

hazamtudosi

 

„Egyszóval… a költészet": Arany-tanulmánykötet, Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. https://pim.hu/hu/kiadvany/egyszovala-kolteszet-arany-tanulmanykotet

Arany János pályája során többször is dolgozott tanárként: hol segédtanítóként Kisújszálláson, hol házi nevelőként Szalontán és Geszten, hol rendes gimnáziumi tanárként Nagykőrösön. Lehet tudni, hogy óráira mindig nagyon alaposan felkészült, diákjainak maga dolgozott ki tanmentet. Vajon miképpen tanította volna Arany János a saját költészetét? Szövegelemzésekkel lépett volna közelebb hozzá? Életrajzi bevezetéssel kezdte volna? Kitért volna arra, hogy az utókor miként viszonyult életművéhez?

Az Arany János-emlékév ugyanúgy alkalmat adott a költői nagyság előtti főhajtásra, mint ahogy tudásunk felfrissítését is szolgálhatta. Az „Egyszóval... a költészet” írásai azzal a céllal készültek, hogy az Arany-irodalom új eredményeit közvetítsék a szélesebb nagyközönség és az iskolai oktatás világa felé.

Egy új Arany-életrajz és Szabó T. Annának a modern költészet Arany-értéséről írott esszéje mellett nyolc olyan szövegelemzés olvasható a kötetben, melyek akár tanórákon is hasznosíthatók lehetnek.

A szövegelemzések szerzői tanárok és egyetemi oktatók: Arató László, Z. Kovács Zoltán, Szilágyi Márton, Milbacher Róbert, Pethőné Nagy Csilla, Vaderna Gábor, Kucserka Zsófia.

egyszoval

 

Szilágyi Márton, „Mi vagyok én?": Arany János költészete, Budapest: Pesti Kalligram Kft. 2017.

Arany Jánosról mindmáig nem jelent meg nagy, mértékadó monográfia. Szilágyi Márton Arany-könyve, bár bevallottan nem ezt a hiányt készült betölteni, jóval több, mint egy tematikus tanulmánygyűjtemény. Az Arany társadalmi státuszának változásait összefoglaló nyitószöveg után a műelemző problémaközpontú fejezetekből felépülő munka számot vet az életmű legfontosabb két irányával, a verses epikával és a lírával. A számos új szempontot megfogalmazó kötet Arany keveset elemzett alkalmi költészetével éppúgy foglalkozik, mint az elbeszélő költemények összefüggéseivel vagy az író 1848 előtti és alatti útkeresésével, de a szerző a jól ismert Arany-balladák értelmezéséhez is termékeny nézőpontot talál a kísértetiesség vizsgálatával. Teszi mindezt a tőle megszokott irodalomtörténeti erudícióval és filológiai alapossággal, amelyekkel felvértezve a könyv önmagukban is összetett, finom meglátásokban bővelkedő fejezetei nemcsak egy pálya, hanem egy írói alkat képét is elénk rajzolják. Ennek az alkatnak Szilágyi Márton kötete nem csupán nagy formátumát és rendkívüliségét, de a saját életmű felett gyakorolt érzékeny fegyelmét és megrendítő voltát, a vívódó Aranyt is képes felmutatni – méghozzá egyszerre precíz és személyes módon. Ezért is tekinthető hiánypótló.

mivagyok

 

Szörényi László, Toldi uram dereka: Arany Jánosról, Budapest: Nap Kiadó, 2018.

Szörényi László 2017-ben megjelentetett Arany János évében című könyve már tartalmazott Arany Jánosról szóló tanulmányokat. Az Arany-év kapcsán született újabb Arany János művével foglalkozó tanulmányait adja közre ez a kötet.

szorenyi

 

Korompay H. János, „Bénúlt idegre zsongító hatás”: Arany-elemzések, Budapest: Universitas, 2019.

A kötet csaknem 50 év Arany Jánossal foglalkozó írásait tartalmazza, a Németh G. Béla-tanítvány verselemzésétől a kritikai kiadás befejezéséig és az új kiadás elkezdéséig, a Csonka torony múzeumának centenáriumától a 200 éves évforduló megünnepléséig. Előadás, megemlékezés, recenzió, utószó és tanulmány műfajainak összefoglaló gyűjteménye; ezek először folyóiratban, ünnepi kiadványban vagy könyvfejezetként jelentek meg.

Fő témái: a tudós költő protestantizmusa és elveszett fordítása, levelezésének kiadástörténete és jellegzetességei, verseinek, motívumainak, szókincsének vizsgálata, a külföldi irodalom iránti érdeklődése és elfogadni kényszerült kitüntetése, hagyatékának múltja és megalkotandó jövője. Egyik tanulsága az, hogy minden kiadás mélyebb, de sohasem teljes betekintés Arany János életművébe, és ez újabb kutatásokat tesz szükségessé csendjeinek és megszólalásainak felfedezésére.

korompay

 

Konferenciakötetek

„…és palota épül a puszta beszédből”: Akadémiai tudományos ülésszakok a 200 éves Arany Jánosról, szerk. Gábori Kovács József és Major Ágnes. Budapest: reciti, 2017. http://reciti.hu/2018/4535

palota

 

"Ősszel" : Arany János és a hagyomány, szerk. Szilágyi Márton. Budapest: Universitas, 2018. https://iti.btk.mta.hu/images/Arany_osszel.pdf

osszel

 

„Volt a hazának egy-két énekem” ARANY 200., szerk. Boka László és Rózsafalvi Zsuzsanna. Budapest: OSZK–Gondolat Kiadó, 2018.

oszkarany

 

Arany János: Bicentenáriumi konferencia: Nagykőrös, 2017. október 20., szerk. Major Ágnes és Dr. Novák László Ferenc. Nagykőrös: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont–OniPrint Kft., 2018.

 

Arany-emlékeink, szerk. Máté István és Újszállási Rácz Lajos, Kisújszállás: Kisújszállás Város Önkormányzata, 2018. Helytörténeti Füzetek 40.

emlek

 

Irodalomtörténeti dokumentumok és katalógusok

Voinovich Géza, Arany János életrajza, második bővített kiadás, s.a r. Török Lajos, Budapest, Universitas Könyvkiadó – MTA Könyvtár és Információs Központ, 2019.

Az Arany-szakirodalom egyik legterjedelmesebb és legrészletesebben kidolgozott életrajzának új kiadásához, a tudománytörténeti szempontból is klasszikusnak számító biográfia újabb publikálásának tervbe vételéhez közvetlenül a költő születésének bicentenáriuma adott alkalmat, de a kiadással az Arany-kutatás több évtizedes hiányosságát is igyekeztünk pótolni. Voinovich Géza monográfiája megjelenése óta az Arany-szakirodalom egyik legfontosabb alapműve, ám példányai könyvtárainkban egyre nehezebben hozzáférhetők, és az antikváriumok polcain is kuriózumnak számítanak. A könyv újabb kiadására már régóta igényt tartott az irodalomtörténet-írás, ebből a szempontból hiánypótlónak nevezhető ez a kötet.

voinovich

 

„Én kis hazám a nagy hazában” A nagyszalontai Arany János Emlékmúzeum kézirattári dokumentumai, szerk. Rózsafalvi Zsuzsanna, Országos Széchényi Könyvtár – Arany János Művelődési Egyesület, Budapest – Nagyszalonta, 2018.

Az Arany János-emlékévben a nagyszalontai emlékmúzeumnak helyet adó Csonka-torony mellett az itt elhelyezett kéziratos hagyaték restaurálása és feltárásra is megvalósult. Az Arany-gyűjtemény alapjait a költő fia, Arany László adománya vetette meg: a művek és a hagyaték egy részét átengedte az akkoriban létrejövő múzeumnak, amelynek anyagát az 1882-ben alakult emlékbizottság többszöri kezdeményezését követő magánajándékok is gyarapították. Arany János fontos művei – a Murány ostroma és a Szentivánéji álom fordítása – mellett szalontai hivatalnoki működésének iratai, magán- és családi levelezésének főként szülővárosára vonatkozó darabjai, illetve irodalmi működésének és magánéletének a múzeumban őrzött dokumentumai kaptak helyet ebben a kötetben, kiegészülve a kultuszápolás számos Nagyszalontához kötődő emlékével. Az eddig csak kevesek által látott kézirategyüttes számbavételének eredményeképpen jött létre a gyűjtemény áttekintését, csoportosítását, az iratanyag jegyzékét és a fontosabb darabjainak kiváló minőségű fényképeit is közzétevő kötet. Az ismertetések és a képaláírások angol és magyar nyelvűek.

enkishazam

 

Kaszap-Asztalos Emese és Sidó Anna, „Melyik talál?": Arany János életében készült képmásai, Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018.

Arany János 1853-ban, 46 éves korában „kócos szürke hajjal, sárgásbarna arccal, kalmuk szemekkel, tömpe orral, semmitmondó fizimiskával” – mutatja be önmagát Szemere Miklósnak. Vajon milyennek látta őt az első profilkép alkotója, Petőfi Sándor, és mennyiben alakult az arckép az utolsó reprezentatív festményig, Barabás Miklós alkotásáig?

Kaszap-Asztalos Emese irodalomtörténész es Sidó Anna művészettörténész könyvtárnyi irodalmat, magán- es közgyűjteményeket átfésülve számos eddig ismeretlen, meglepetést okozó képre és az azok datálásához szükséges forrásokra lelve olyan teljesebb képkorpuszt állított össze, amely új utat adhat az intermediális kutatásoknak.

kepmas

 

Önarckép álarcokban: Kiállításkatalógus, szerk. Kalla Zsuzsa, Kaszap-Asztalos Emese, Sidó Anna, Vaderna Gábor, Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. https://pim.hu/hu/kiadvany/onarckep-alarcokban

„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, / Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.” – kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ban, amikor elolvasta a Toldit. Az irodalomtörténet számára ez a kérdés azóta is nyitott feladvány. Jegyző, hivatalnok, tanár és más szerepei leplezik az önmarcangoló, érzékeny lírikust. Az életmű is összetett, változékony és sokszínű, ami ritkán szokott ilyen önmagával szembenéző formában megjelenni.

onarckep

 

Az Arany család tárgyai: Relikviakatalógus, összeállította: Török Zsuzsa – Zeke Zsuzsanna, Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018. https://pim.hu/hu/kiadvany/az-arany-csalad-targyai

Mit kapott ajándékba Arany János Petőfi Sándortól? Hol vásárolt bútorokat az Arany család? Milyen színű ruhákat kedvelt a költő? Mikor kezdett el dohányozni? Ezekre a kérdésekre Arany János és családja közgyűjteményekben található tárgyi hagyatékának feldolgozása adhat választ. A katalógus annak a kulturális környezetnek a megértésére vállalkozik, amelyben a személyes tárgyak érintkezésbe kerültek használóikkal.

relikvia

MTA kutatói pályázatai

MTA központi weboldala

MTA kutatóintézet-hálózata