Sztemmák. Kéziratok és nyomtatványok a 16. századi magyar protestáns költészetben címmel, az MTA BTK Lendület‒Hosszú Reformáció Kelet-Európában és Erdélyben (1500‒1800) Kutatócsoport támogatásával, a BTK Irodalomtudományi Intézet kiadásában jelent meg Pap Balázs monográfiája.
A kötet szerzője Pap Balázs, a Pécsi Tudományegyetem Klasszikus Irodalomtörténeti és Összehasonlító Irodalomtudományi Tanszékének adjunktusa, lektora Balázs Mihály, a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa.
A 16. századi költészetről alkotott képünk torz és esetleges.
Enyhébben fogalmazva: kevés esély mutatkozik arra, hogy reálisnak legyen mondható. Az, hogy így van, könnyen belátható: bizonyos tárgyú és bizonyos műfajú szövegeket (légtornászati hasonlattal élve) megmentett a források természetének védőhálója, bizonyos tárgyú és műfajú szövegek szörnyethaltak, és hogy egyáltalán léteztek valaha, arra csak abból szeretünk következtetni, hogy egy-két szöveg túlélte a zuhanást, és úgy hisszük, a régiségben nem voltak annyira társtalanok, mint amilyen magányosnak mutatja őket a ma is kutatható versanyag. Ha a ránk maradt verskorpuszra tekintünk, azt láthatjuk, hogy az sem okvetlenül mutatja meg mérethelyesen a régi magyar versek valamikori képét: minden jel abba az irányba mutat, hogy igen komolyan erodált hagyaték a miénk.
